Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-215
215 országos ülés márezius 90 iin, szombaton. 1889. 3357 Unterlassungen, die den Gegenstand des MilitärStrafgesetzbuches ausmachen, sind: 1. Militär Verbreehen und Militär-Vergehen, welche gegen die Militär-Standes- oder Dienstpflicht verübt werden; 2. Verbreehen wider die Kriegsmacht des Staates; 3. Andere — gemeine •— Verbreehen und Vergehen. III. szakasz. Den Bestimmungen dieses Gesetzes über die Militär-Verbreehen und MilitärVergehen unterliegen bloss diejenigen Per'sonen, welehe dureh den abgelegten Militär-Diensteid die besonderen Pihenten des Militärstandes zu erfü'llen feierlieh zugesichert habén." T. ház, ebből már most méltóztatik látni azt, hogy mindenki, a ki katonai esküt tett, ezen Militärisches Verbreehen alá van vetve. Csakhogy ezen törvényben ez nem egy helyen van letárgyalva, hanem szanaszét, össze-vissza, a minek illustrálására leszek bátor egy pár szakaszt felolvasni, mert ebből vonom le a consequentiát. (Halljuk!) A második részben elmondja, hogy mi a subordinatio elleni vétség, a Meuterei, a Widersetzlichkeii sut., de itt van a negyedik rész 445. §-a, a mely igy szól: „Offieiere, die sich aus Anlass einer vermeintlieh oder wirklich erlittenen Beleidigung, der ihnen zustandigen Waffen gegenseitig auf der Stelle bedienen." A negyedik rész e szakasza tehát határozottan és tisztán katonákra vonatkozik és ez is alkalmaztatok reájuk, nemcsak a Il-ik rész. Ilyen a 492. §. is. De minden részre vonatkozólag kiterjesztetik az első rész, az u. n. általános rész, a hol arról van szó, hogy mi a bűntény, mi a vétség, mi a büntetés, az enyhítő körülmények sat. Ezekre vonatkozólag Zny t. képviselő ur elmondotta, hogy bizony nem igen felelnek meg a mai helyes felfogásnak és nem is igen alkalmazzák őket. De hogy milyen ellentétek és ellenmondások keletkeznek, kitűnik abból, hogy ezen büntető törvénykönyv daczára aDienst-Reglement sokszor egészen másképen rendelkezik. így például a büntető törvény 8. §-a következőleg szól : „Der Befehl eines Vorgesetzten entschuldigt nicht von der Zureehnung eines Verbrechens oder Vergehens, wenn nicht das Gesetz davon ausdriieklich eme Ausnahme macht !£ . A katonaságnak tehát itt meg van mondva, s egyik legelső szabálya a Dienst-Eeglementnek is az. hogy az elöljárónak teljesen és feltétlenül köteles engedelmeskedni és mégis e szakasz azt mondja, hogy az engedelmeskedés őt nem menti meg attól, hogy neki beszámíttassák. . . . Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Nem mondja ! Győry Elek: Igenis azt mondja: „es entschuldigt nicht". Megvan a kivétel is a Dienstreglement 70. §-ában. Ezt már magyarul olvasom: „Csak akkor van megengedve a parancsnak nem engedelmeskedni — és pedig minden körülmény beható megfontolása után — ha világosan és nyilván ellenkezik az esküvel, az állam jólétével vagy a szolgálattal, vagy ha a büntetőtörvényben tiltott eselekvény elkövetését kívánja. Én, t. ház, azt hiszem, senki sem fogja azt mondani, hogy az a hadsereg maga jog- és államtudósokból áll. Különösen nem áll jogtudósokból; mert hiszen tudjuk, hogy ott a jogásznak a neve: Federfuchser. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Federfuchser annyi nincs ott, hogy azok a büntető törvénykönyvet mind ismernék és legkevésbé lehet azt mondani, hogy meg lehetne kívánni valakitől, egy közlegénytől, káplártól, strázsamestertől, vagy sokszor magasabban álló uraktól is, hogy az állam jólétének feuforgása esetét meg tudja ítélni. Hogy ha ezen esetben kivételnek van helye, ezen esetet pedig ő nem tudja megítélni, akkor ott a 8. §., mely az igazságszolgáltatás minden elvével ellenkezik, hogy még sem menti meg őt a parancs, hogy ha elkövette. Ha tehát ilyen dolgok fordulnak elő benne, melyek annak benső hibás voltát indokolják, természetesen kivánatos, hogy azok a dolgok minél előbb megsziintettessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudom, azt fogják felelni, hogy joga van az alárendeltnek írásban kérni a parancsot, ha valami kételye van; de azt sokkal jobban méltóztatnak tudni nálamnál, hogy gyakran nincs hosszú idő arról gondolkozni, nincs bosszú idő megfontolni és másokkal közölni, hogy ez a büntető törvényekkel vagy a szolgálattal milyen összeütközésben van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a büntető törvénykönyvet magát illeti, azzal csak azt akartam kimutatni, hogy igen is belső indokok is kívánták volna hosszú idő óta, hogy azon változás történjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És nem is áll az, hogy csak a második része alkalmaztatik, hanem eleget szokták alkalmazni annak más szakaszait is, mihelyt azt találják, hogy a katonai biróság elé tartozik. Ebből az is következik, t. ház, hogy itt nem csupán tartalékos tisztek, népfelkelők, honvédség és általában az aetiv szolgálatban lévő katonákról van szó. Az activ szolgálatban állókra nézve pedig egész terjedelmében fenn van tartva, kivéve csak az uzsora-törvény és a sajtóra vonatkozó részét. Ennek következése az, hogy az említett szempontok, melyek szerint csak a tisztán katonai bűntények és vétségekre vonatkozó rész alkalmazásáról volna szó — nem is tartatnak figyelemben és mindenre kiterjed a katonai törvény a büntetőjogi téren. A mint például felmerült itt egy magasrangú egyéniségnél, hogy még szolgáját sem engedte
