Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-215
326 215. országos ülés márcssins 30-án, siemDatoa. 18S9. hogy ezen változtatni kell, ha ugy járunk el, hogy azt mondjuk, hogy furesa dolog, hogy ha valaki uniformist vesz magára, ne legyen a katonai hatóság alatt: akkor várhatunk örök időkre, mig ez állapotok megváltoznak. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Eddig történtek felszólalások s hozattak határozatok, de ezeket mibe vették ? Semmibe s azért rá fogok szavazni a határozati javaslatra, de azt, hogy ennek eredménye legyen, nem attól várom, hanem attól, hogy a mint azt az általános vitánál is kifejeztem, a nemzet most már lát, felébredt s tudja, hogy kikkel van dolga a nem fogja sokáig tűrni hogy azok vezessék ügyeit. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) T. ház! E szakaszban mily dolgok foglaltatnak a katonai szabályok megítélésére vonatkozólag, ezt tüzetesen elmondták. Ezekkel tehát nem akarom a t. házat fárasztani. De igenis rá kell mutatnom arra, ami nem eléggé hangsúlyoztatott: ezeknek nemcsak absolutistieus, hanem a magyar alkonnánynyai ellenkező eredetére. Nem eléggé hangsúlyozták, hogy itt a magyar nemzet méltósága van arezul csapva. (Ugy van! a szélső balon.) Önök erre azt mondják: fentartjuk, bár van egykét nehézség. Hát mire való a kormány, ha nem arra, hogy a nehézséget oszlassa el? Hát csak azokat a nehézségeket tudják eloszlatni, melyeket a rendőrök lovainak patkóival lehet eltaposni. Ott, a hol a magyar nemzet méltóságát kellene megóvni, csak hátuk közepét mutatják? Ily utón sohasem fogják e bajokat orvosolni. Pedig hogy mily fontos a dolog, arra hivatkozott már Zay Adolf t. képviselőtársam. Nem állhatom meg, hogy fel ne olvassam e hires büntető törvénynek bevezetését és annak egy mondatát. Azt, a mit Zay képviselő ur magyarul citált, azt hiszem, a t. honvédelmi minister ur szívesen veszi, ha németül is felolvasom. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Itt van nálam magyarul is. Győry Elek (olvassa): „Kaiserliches Patent vom 15 Jänner 1855. lm Zusammenhange mit Unserem Patenté vom 27. Mai 1852, mit welchem Wir eine neue vervollstäudigte Auflage des am 3. Septemberl803erlassenen österreichischen Strafgesetzbuches für den gesammten Umfang Unseres Kaiserreiches, mit Ausnahme der Militär-Personen und der Militär-Grenzgebiete, in Wirksamkeit gesetzt habén, fmden Wir nach Vernehmung Unseres Minister und Unseres Armee - Obercommandos und nach Anhörung Unseres Reichsrathes dem angeschlossenen Militär Strafgesetzbuche Unsere Genehmigung zu ertheilen und zu verordnen' 1 . Arany László; Ez 1855-ben volt! Győry Elek: Éu is tudom, nem csak Arauy t. képviselő ur, fogok rá reflectálni. Igenis, ez 1855-ben kelt és akkor igy szólott az akkori absolutistieus korszakban. Ez törvény volt Austriára nézve, de Magyarországra nézve akkor sem, mert nagyon jól tudjuk, hogy nem azért küzdött Magyarország és a jogfolytonosság elvét nem azért hangoztatta, hogy utólag törvénynek ismerjen el valamit, a mi nem volt törvény akkor. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Már az 1855-ben megalkotott katonai törvénykönyvben találkozunk azzal, a mi itt azóta is alkotmányellenesnek hangoztatik és imitt-amott törvényben megemlítve van. Ez az úgynevezett „Kriegsherr", hadúr. Ilyet nem ismer a magyar alkotmány, mutassa ki valaki, hogy másutt, mint a magyar mythologiában, előfordul a hadúr. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Van igenis főparancsnoka, királya a magyarnak és mint ilyen, főparancsnoka, fővezére az egész hadseregnek, de nem „Kriegsherr", nem hadúr, mert ezt a fogalmat azokból az időkből, mikor saját jövedelmeikből tartották el a katonákat, hozták át és ez ferde fogalom, mely azon alapszik, hogy a katona egyedül a Kriegsherrnek tartozik hűséggel, egyedül a Kriegsherrnek tartozik engedelmességgel. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen fogalomból folyik, t. ház, hogy oly roppantul ellenezte az igen tisztelt honvédelmi miniszter az eskübe belevenni azt, hogy a magyar katona a magyar törvényre is tegyen esküt, mert épen azon Kriegsherr fogalmába nem illeszthető bele az, hogy hazája törvényének legyen olyan valóságos igaz híve, mint a királynak, de a magyar ember lelkében ez a kettő egy király és haza. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ugyanezen törvénynek anyagi szempontjára csak azt hozom fel, hogy nem is kell messze menni, a szomszéd országok előzményeire és azok törvényhozásának javaslataihoz és törvényeihez, hanem méltóztassék azt felvenni, hogy ezen alap mellett ilyen furcsa dolgoknak kell még érvényben lenni. Ezt csak azért hozom tel, mert belső s nem csak kormányzati, alkotmányos indokát képezi ez annak, hogy ez a dolog oly sürgős lett volna, segíteni kellett volna rajta már okos és józan katonai szempontból is. Megjegyzem különben itt, hogy az igazságügyi bizottságban is előfordult oly módosítás, minőt most Veszter Imre t. képviselő ur a ház elé terjesztett. Akkor azt mondották nekünk, hogy ne aggódjunk azon a dolgon, ott csak azon katonai szabályok alkalmazásáról lesz szó, a melyek a katonai törvények második részében fordulnak elő. Ezt csak annak tulajdonítom, t. ház — s remélem, hogy itt nem fogok azzal az ellenvetéssel találkozni — hogy akkor talán hamarjában nem méltóztattak azt elolvasni. Mert ebben világosan ki van mondva: „Die strafbaren Handlungen uud.
