Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-204
204. országos ülés nuirczius 16-án, szombaton. 1899. 27 segélyezése iránt Olaszországgal 1889. évi február hó 13-án kötött egyezmény beczikkelyezésérőF szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt; továbbá „a Fiume és Triest szabad kikötők területének az osztrák-magyar közös vámterületbe való beolvasztására nézve az 1887: XIV. törvényczikk 2-ik §-ában kitűzött határidőnek elhalasztásáról" szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt. Kérem, méltóztassék azok kinyomatását és szétosztását elrendelni és azokat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslatok indokolásaikkal együtt ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasíttatnak. Több előterjesztés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Dárdai Sándor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy sem az indítvány,- sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend: a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása, jelesen a 24. és 25 §§. folytatólagos tárgyalása. Nagy István jegyző: Mocsáry Lajos! Mocsáry Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a szőnyegen levő tárgyhoz röviden hozzászólnék, méltóztassanak megengedni, hogy egy személyes ügyet intézzek el Berzeviczy Albert képviselő és államtitkár úrral. (Halljuk! Halljuk!) Nem tehettem ezt azonnal, midőn általa személyesen megtámadtattam, mert nem volt kezemnél egy okmány, mely a dolog felvilágosítására múlhatatlanul szükséges volt. A t. képviselő ur a márczius 6-án tartott ülésben egyebek között a következőket mondotta .„És germanisatio vádjával illetnek azok, a kik annak idején a kormánynak a magyar nemzeti oultura megerősítésére czélzó törvényjavaslatát ellenezték, kik véletlenül ma is egy táborban találják magukat a Doda Traján utódával." Álképviselő ur bizonyosan azon hitben volt, hogy egy ellenem tett lesújtó nyilatkozata által sötét árnyat vethet azon pártra, melyhez csatlakozni szerencsém van. Lássuk, mennyiben volt e hitre jogosulva. Mi módon lettem, mennyiben vagyok én utóda annak a férfiúnak, kinek nevéből — közbevetőleg mondva — helytelenül és igazságtalanul csináltak bűnbakot a közvélemény orgánumai. Méltóztassék megengedni, hogy ezek felvilágosítására felolvasok néhány sort a román nemzeti párt karánsebesi választási bizottságának, azon eredeti leveléből, melylyel nekem a karánsebesi mandátumot megküldötte (olvassa): „A nemzeti párt nemcsak alkotmányosan correcte járt el és a, legőszintébb testvéri érzelmektől van áthatva a testvérnemzet irányában, hanem ez alkalmat is felhasználta arra, hogy a mennyire tehetségében áll, e testvéri érzelmeinek tényleges bizonyságát is adja az által, hogy e harmadik választásnál egy magyar nemzetiségű honfitársát választotta meg e kerület képviselőjévé. A nemzeti párt ugyanis, midőn elhatározá ezen actiót, mint említők, a harmadik választással befejezni, azon felfogásból indult ki, hogy —• miután ezen actiónak a csonka parlament sem nem volt, sem nem lehetett czélja, hanem tulajdonképi czélja egyedül az volt, hogy az új helyzethez képest új álláspontját az állampolitikával szemben egész világosan jelezze — a holt választások egy végnélküli sorozatát inscenálni sem ezen aetio komolyságával, sem a képviselőház méltóságával összeegyeztethető nem volna. Tudjuk jól, hogy önnek politikai álláspontja más, mint a nemzeti párté és ha daczára ennek, a képviselői mandátumot önnek kezébe tesszük le, ugy ezzel oly kevéssé adjuk fel saját álláspontunkat, a mily kevéssé tételezzük ezt fel az ön részéről. Ezért kérjük, hogy az ez érzelmekkel átnyújtott mandátumot szívesen fogadni méltóztassék és mi teljesen kipróbált jogérzetére, belátására és hazafiságára bízzuk, hogy a törvényhozó testületben „nem a mi ügyünket, hanem a haza ügyét" képviselje." (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ekként vagyok én, t. képviselőház, Doda Traján utóda. Azt hiszem, hogy a felolvasottakból tökéletesen kiviláglik az, hogy köztem és elődöm közt politikai programm és pártállás tekintetében egyáltalában solidaritás nem létezik. (Helyeslés a szélső balon.) A t. képviselő ur ezt tudhatta volna, mert a dolog annak idején a hirlapokban közöltetett s az ügy közérdekű volt; mind amellett én ezt elengedhetőnek tartom, mert azért, hogy valakit Berzeviczy Albertnek hívnak és államtitkár, még nem mindentudó, bár meglehet, hogy a t. képviselő ur e tekintetben más nézetet táplál; de mindenesetre sajnos, hogy a vallás és közoktatásnak egyik fotényezője, a közművelődésnek, sőt magának a közmorálnak egyik hivatott őre képes magáról s állásának követelményeiről annyira megíeledkezni, hogy nem átalja a támadásnak ezen módjához és eszközéhez folyamodni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Saját személyemre vonatkozólag én e tárgygyal foglalkozni, bár közérdekű lehetne, a karánsebesi volt választás körülményeit bővebben szellőztetni nem akarom, hanem a függetlenségi pártra vonatkozólag van megjegyzésem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A függetlenségi párt nem tehet róla, ha én magamat sorai közé tartozónak vallom, (Élénk helyeslés a szélső balon) nem tehet róla, ha hozzá bárki is csatlakozik és ez erre a pártra egyáltalában árnyat nem vethet. (Igm! Ugy van! a szélső baloldalon.) De a t. képviselő ur és társai önként csatlakoztak az osztrák centralisták és Lustkand4*
