Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-204

2g 264. országos ülés márczius 16-án, szombaton. 1885). lekhez, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) midőn ismeretes közjogi nézeteiket kifejtették. Tehát a t. képviselő ur megtarthatta volna az eszélyesség­nek azt a primitív szabályát, hogy ne dobáljon kavicscsal, a ki üvegházban lakik. (Élénk helyeslés. "Ügy van! a szélső halon,) Ezek után áttérve a t. képviselő, ur beszédére, a képviselő ur szemfényvesztésnek mondta a ger­manisatio vádját, melylyel ellenük erről az oldal­ról éltek és hogy könnyebben elbánjék a dologgal, elferdítette a kérdésnek valódi állását, mert azt mondta, hogy a kérdésnek súlypontját tisztán a vizsgálati nyelv, illetőleg, hogy az a kérdés képezi, hogy az erre vonatkozó intézkedés határozatba vagy törvénybe foglaltassék-e; holott igen jól tudbi a képviselő ur, hogy a kérdés voltaképen a második szolgálati évben és azon ministeri ren­deleten sarkallik, mely a német nyelv tanítására nézve kiadatott. (Igás! Ugy van! a szélső balolda­lán.) Ebben a második évi kényszerszolgálatban van kimondva azon mélyen megalázó intézke­dés, hogy Magyarországon büntetéssel sújtják azt, ki németül nem tud. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez az, a mi arczába kergeti minden magyar embernek a vért. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugy látszik, a t. képviselő urnak ez iránt nincsen érzéke. A t. képviselő ur egyenesen büntetésre méltó mulasztásnak tartja azt, ha valaki németül meg nem tanul •— s mint magát igen ékesen kifejezte, az ilyen méltó arra, hogy hátránynyal sujtassék. Leheí-e tagadni ezen második szolgálati évnek germanisaló hatását? Eddig, a ki különben is tudott németül, az letette a vizsgát, a ki nem tudott németül, nem tette le a vizsgát és nem tör­tént semmi baja. Most kérdem, nem lesz-e az a legfőbb törekvése minden apának, hogy fiát a második évnek terhétől megmentse, először azért, hogy ne legyen kénytelen pályáján nagy mulasz­tást tenni, másodszor, hogy megkímélje azoktól az ismert brutalitásoktól, attól a bánásmódtól, mely reá a kaszárnyában vár. (Helyeslés- Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ennél erősebb stimulantia [nem képzelhető arra, hogy minden szülő, minden egyébnek háttérbe szorítá­sával, mindent elkövessen arra, hogy gyermeke tanításának és nevelésének legfőbb tárgya a német nyelv legyen. Ebben oly pressio rejlik, a melynek, hogy germanisaló katása^ne volna, azt egyáltalá­ban mondani nem lehet. És most itt van a német nyelvnek oly mérvben való tanítása, mint azt a eultusministeri rendelet parancsolja. Mutasson a t. képviselő ur egyetlen országot, a hol egy idegen nyelvet oly mértékben tanítanának, mint a hogy önök a német nyelvet tanítani akarják? Nem taní­tanak általában nyelvet ily mértékben, még a elassicus nyelveket sem tanítják ugy, pedig a classicus nyelvek a formai képzés szempontjából. a tudományos képzettségre mintegy alapvető disciplinának tekintetnek. Nem ugyanazt teszik-e önök, a mit tett eddigelé minden germanisator az országban? Nem ugyanaz-e az, a mit a ministeri rendelet tesz, a mi volt Mária Terézia idejében a „ratio educationis" ? Nem ugyanaz-e az, sőt következményeiben súlyosabb, mint a mit a Bach­korszak idejében elkövettek? Estekintsük azon nézeteket, okoskodásokat, a melyek most felmerülnek. A képviselő ur hosz­szasan immorált annál, hogy mennyire szükségünk van a német nyelvre, szükségünk van saját eultu­ránk érdekében, hogy a német nyelvből merít­hessük saját culturánk eszközeit. (Ugy van! a bal­és a szélső baloldalon.) A ki ismeri a múlt század történetét, látni fogja, hogy ez szórói-szóra ugyanaz, a mivel akarták eapacitálni a nemzetet II. József satellesei. És most már combinálva az erőltetett német nyelv és a praessiót, a mely a má­sodik évi szolgálatban rejlik, nem állunk-e szem­ben a germanisatióval és pedig oly germanisatió­val, melyet valósággal igen magas fokúnak lehet mondani? (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És a képviselő ur utalva a magyar nemzeti szellem általános megerősödésére, a ma­gyarság előhaladására, mégis azt monda, hogy ennek az országnak megnémetesítésére csak esze­lős ember vállalkozhatnék. Nagyon sajnálom, de a képviselő ur maga mondott önmaga és a kor­mány felett ítéletet, (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ugy van! Ugy van!) mert hogy csakugyan vállalkozott az ország megnémetesíté­sére, azt tagadni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon jól tudjuk mi, hogy egy nemzetet nem lehet mától holnapra nemzetiségéből kifor­gatni, a. mint azt Prónay Dezső t. képviselőtársam szépen kifejtette; de ha állandóan ki volna téve a nemzet azon méreg hatásának, a melyet önök neki administrálnak és ha nem volna képes magából azt a mérget kidobni, ha nem volna képes magától eltávolítani, lerázni azokat az administratorokat, kik e mérget neki beadják : akkor annak hatása mulhatlanul bekövetkeznék. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért szükséges, hogy mihelyt észrevesz az ország egy ily irányt, azt mondja, principiis obsta és igyekezzék a bajt csirájában elfojtani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Most tetten értük önöket, mert még nem vagyunk meggermanisálva, de csak ugy fog ettől a nemzet jövőre is megmenekülni, ha a körmükre néz. azoknak a sáfároknak, kik saját hatalmi érdekeikért készek feláldoznia nemzet legdrágább érdekeit. (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Azt, hogy ez nem paszta phrasis, elismerte maga a t. képviselő ur is. Ezeket mondja ugyanis beszédében a t. képviselő ur: „És azért, t. ház, hogy mi ezt szem elől nem tévesztjük és

Next

/
Oldalképek
Tartalom