Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

gQg 215. országos ülés márczins 30-áu, szombaton 1889. tartó fészkükből, ez elkeseredőkkel emelni fogja? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 1848. előtt a mi hadseregünk alkata, eredete. s:b,-je más volt, mint most. Akkor ujonczmegajánlásból és toborzásból állott elő a hadsereg emberanyaga. 1848-tól 1868-ig rendes sorozás, összeirás, sorshúzás, stb. lépett életbe, de azok a kormányok, a melyek akkor vezették a dolgokat Austriában és Magyarországon, de Magyarország szerintük akkor nem is volt s ezt is csak távoli provinciának tekintették, azok az államférfiak is, akik, a mint azt tegnap Thaly Kálmán képviselőtársam kifejtette, még is különös kíméletben részesítették az intelligens ifjúságot, mert azt, a ki jól tanult és becsületesen viselte magát az iskolában, felmentették a hadkötelezettség alól. A magyarnemzeti társadalom művelt középosztályának ifjúsága a védkötelesség alól mentes volt még Schwarzenberg, Haynau, Bach és Schmerling alatt is. (Ugy van! abal- és szélső baloldalon.) Merte kormányok ugy gondolkodtak — és ebben tanulhatnának a mostani ministerek tőlük, egyebekben ugy is sokat tanulnak tőlük — hogy a hadsereg harczképességéhez nemcsak a jól kiképzett legénységre, nemcsak elég és jól kiképzett tisztikarra van szükség, nemcsak jó generálisokra, hanem arra is, hogy háború idején az állam összes közigazgatási apparátusa óráról órára és perczröl perezre tökéletes biztonsággal és hűséggel kezelje a hadsereg ellátásának munkáját, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy ugy a mozgósítás, mint az élelmezési és ruházási pótezikkek szállítását, a vasúti teendőket az állam összes kormányzati administrativ elemei híven, tisztán és a perez gyorsaságával és szabatossággal végezzék. A honvédelmi minister ur megett igen szép katonai múlt áll, jól tudja, hogy az olasz hadjárat nemcsak a miatt, sőt nem is a miatt veszett el, mert a mi katonáink, akár a legénység száma, akár annak képzettsége, akár a tisztikar rátermettsége dolgában kevesebbet ért volna, mint a franczia és olasz hadsereg, hanem azért, mert migFrancziaországban a kormányzati és közigazgatási tisztikar az élelmezés és felszerelés tekintetében tökéletes pontossággal teljesítette kötelességét, addig a mi katonáink igen gyakran éheztek, mert az élelmiszereket nem kapták meg gyorsan s gyakran két napig is éheztek. A honvédelmi minister ur, ki akkor tán ezredes vagy svadronos kapitány volt, valószínűleg nem éhezett, de a legénység százezer számban két napig sem ételhez, sem italhoz nem jutott. Éhes katona nem verekszik, még ha Hercules vagy Napóleon is. Éhes katonának győzni nem lehet. Önök pedig a nemzet egész értelmiségét, a tartalékos tisztet és hadapródot, ha tetszik, ha nem, közlegénynek akarják begyűrni a Grenztisztek fegyelme alá és nem Nagynak itthon egészséges közigazgatási tisztikart, mely háború idején elég erővel, ügyességgel és becsületességgel gondoskodjék arról, hogy a sereg semmiben hiányt ne szenvedjen. 1868-ban behoztuk az általános védkötelezettséget. Ez ő Felségének is, a magyar kormánynak is óhajtása volt. A nemzet szívesen meghozta ez áldozatot, számítva arra, hogy jöhet idő, mikor mind Austria, mind hazánk egész hadereje kifejtésére szükség lesz, hogy Magyarország érdekei is megvédelmeztessenek. De az 1868-iki törvényhozás — beleértve a királyt és a parlamentet is — szükségesnek látta, hogy a nemzet értelmiségének ifjúsága, az, a mely a társadalomnak nemzeti formában való fentartására, a mely az államnak egészséges fentartására, az állami kormányzat, administratio egészséges kifejlődésére mulhatlanul szükséges, hogy az kiméltessék és a katonai legénység nyersanyagává ne tétessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azért hozták az egyévi önkéntességet, azért engedték meg, hogy azon egy év alatt se veszítsen el tanulmányi cursusából egy évet. És én azt kérdem a honvédelmi minister úrtól: 1868—88-ig a húsz évi tapasztalat oly nyomorult, oly silány, oly gyalázatos-e, hogy most már nem elég ily intézkedés? Állott-e elő a honvédelmi minister ur akár itt, akár másutt valaha egyetlen érvvel, a mely azt igazolja, hogy 1868-tól 1888-ig az egyévi önkéntesi intézmény feladatának nem felel meg? (Tetszés abal- és szélsőbaloldalon.) Állt-e elő ily érvvel? Mert azzal előállott, hogy nagyrésze nem lett tiszt. (Egy hang a szélső baloldalon: Előállott o az ellenkezővel is, hogy jó!) GyŐry Elek : Hogy bevált Boszniában ! Eötvös Károly: Előállottak mindenütt, a delegatióban is, hogy az önkéntességi intézmény megteszi kötelességét és azon feladat magaslatán áll, a mely végett felállíttatott 1868-ban. Hol van itt az indok arra .... Beőthy Ákos: Számtalanszor nyilatkozott ily értelemben a hadügyminister ur! Eötvös Károly: ... hogy most ezen egyévi önkéntesi intézmény csúffá tétessék, kiforgattassék minden eredeti formájából. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) És ne hivatkozzanak nekem a katonai körökre, t. minister urak, mert a katonai körök fö• lőtt 8 Felsége a király van; ő Felsége a király nézete pedig ott van az 1868-iki törvényben; és a hogy mi ismerjük a koronát, az méltányoä szokott lenni gondolkodásában a nemzet érdekei iránt és következetes szokott lenni a legnagyobb érdekek méltánylásánál. (Ugy van!) És ha ez igaz — pedig ez igaz — akkor önök kijátszszák a koronát, (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélső baloldalon) mikor az 1868-ik törvényben világosan