Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

215. országos ülés márczius 30-án, szombaton. 1SS9. 309 letett ünnepélyes akaratát igy akarják kiforgatni. {Zajos tetszés bal- és szélső baloldalon.) Báró Kaas Ivor: A ministerelnök mint erős kártyát kijátszsza a királyt! (Zaj.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Azért haragszanak, mert erős! Beőthy Ákos: De nem a minister ur kezében. (Zaj ) Eötvös Károly: Lássa, honvédelmi minister ur, ön nem itt köztünk, nem a nemzet kebelében nevelkedett fel. Ez egy bizonyos tekintetben előnye, de egyéb tekintetben szomorú hátránya. Ezzel a talentummal, egészséggel, ambitióval és characterrel, a mely a honvédelmi minister uré, ha közelebb jönne a nemzet igaz érzelmeihez, nagyon szép szerepet tudna játszani az ország történetében. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Abban a positióban és pusztán katonai reminiscentiákon élősködve, politikája nem lehet jó, szerepe nem lehet fényes és nem lehet dicső. (Élénk tetszés bal- és széhö balfelöl.) Báró Kaas Ivor: De ő legalább becsületes ! (Zaj és mozgás jobbfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék belessói ni. (Helyeslés jobbfelöl.) Eötvös Károly: Én azt értettem, hogy a politikája becsületes. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ismétlem, a honvédelmi minister ur nem abban a nemzeti iskolában nevelkedett fel, a melyben mi, tehát talán nem tudja, hogy az olasz háború alatt e nemzet minden gondolkozó férfi a tudta előre, hogy azon háborúnak mi lesz a vége, tudniillik egy borzasztó kudarcz. Eleget mondtak, suttogtak, mert nyíltan beszélni nem volt szabad, hogy azok a ministerek, kik ő Felségét körülveszik, ő Felségét egy gyászos csalódásba fogják belevinni és fognak egynehány csatát, 50—60,000 embert és egy nagy hadjáratot veszíteni s ő Felségének nagy keserűséget okozni, de az a politika, a melyet a minister urak ő Felsége fülébe sugdostak, más eredményre nem vezethetett. Mindenki tudta itthon, csak a minister urak és a generális urak nem. Következett a schleswig-holsteini háború, melyről szintén mindenki tudta, hogy mi lesz az eredménye, olvassa el az országnak bármelyik hírlapját a minister ur, mindenki kérdezte, hogy honnan van az, hogy a düppeli sánczoknál magyar vérnek kell folyni s mindenki tudta, hogy ezen politikának nem lehet más eredménye, mint egy Örült dolog és az is lett, mert mi vérünkkel erősítettük Poroszországot magunk ellen. Következett 1866. Rettentő ínség volt Magyarországon, alkotmányunk nem volt, ámbár a királyi szó egy általános Ígéret alapján meg volt arra nézve, hogy az alkotmány vissza fog állíttatni. A ministerek legalább fogadkoztak mind, hogy majd ők tesznek — annyit ugyan nem, mint önök az utasításokban, vagy Grajári-féle határozatokban — (Derültség balfelöl) de mégis többet tettek, mint : önök fognak tenni. De az ország szegény volt, í ki volt szipolyozva a rossz ministerek és a rossz ! kormány által. Reánk jött a háború, MagyarorszáI gon mindenki tudta, mi lesz a vége, láttuk, hogy mentek embereink oda, csak a ministerek és generálisaink nem tudták. Pedig még akkor az elkeseredett magyar intelligentia nem lett a magyar hadseregbe belekényszerítve. Most pedig be van oda kényszerítve, ezt ne felejtse el a minister ur. Az az ifjú, a kinek már neje, gyermekei, hivatala és rendes domiciliuma van, a kinek nemcsak saját bőréről kell gondoskodnia, nemcsak az élet terheit kell viselnie és nemes kötelességét teljesítenie, hanem a kinek már van, a kinek a jövőjéről gondoskodjék, a kinek neje és gyermekei jövőjé' ről és üzleti becsületéről kell gondoskodnia ; az a fiatal ember, a kinek a mellett mindenféle katonai tudományt is kell értenie, a ki már jól megért: ha az azt látja, hogy egy hadnagyocska vagy kapitányocska tetszésétől tétessék függővé az ő üzlete és azzal összekötött egész társadalmi becsülete s nejének, gyermekeinek s saját jövője ezektől tétetik függővé és hogy minden esztendőben ki lesz véve a maga köréből és behiva oda, hogy ott annak a katonatisztnek módjában álljon azt mondani: No, Herr X. Y., eddig otthon tetszett j politisálni, most tessék beleállani a glédába, Í Báró Fejérváry Géza, honvédelmi j minister: Nem fog neki ártani! Eötvös Károly: Mit gondol a t. honvédelmi minister ur, hogy ha évenkint azon néhány ezer elkeseredett fiatal ember bemegy a hadseregbe emelve lesz-e ez által a harczképesség? S ha az hiszi a minister ur — és itt visszatérek a "minister ur előbbi szavaira — akkor hite és politikai nézete j semmivel sem alaposabb, mint aBachok és SchmerI ringeké és politikája semmivel sem fog más eredI menyekre vezetni, mint a Bachok és Schmerlingeké. i (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) j Az erkölcsi momentumokról nem szokás í statistikát vezetni. Láng Lajos t. barátom még | arra nem terjesztette ki működését; (Nagy derült\ ség a bal- és szélső ba'on) megelégszik azzal, hogy ha megvan a jog, vagy nem tudom, hány majoritás, azt mondja; ez az igazi statistika. (Zajos derültség a bal- és szélső balon.) Pedig a minister uraknak az erkölcsi momentumokra is tekinj tettel kellene lenni, mert ha nem lesznek, következése meglesz ugy, a mint — ismétlem — Bach és Schmerling alatt megvolt. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, hogy mi érezzük - következményeit, mert azok a t. minister urak, mikor a kudarcz, a bukfencz bekövetkezik, visszavonulnak valami helyőrségbe, vagy Gráczba, vagy nem tudom hová, a Riviérára, vagy pedig, a mi