Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-215

216 orszígos ülés mllrczius 30 án, saombaton. 18SÍ). 305 Következik a napirend: a véd erő-tor vény­javaslat részletes tárgyalásának és pedig az 54. §. tárgyalásának folytatása. Ki következik? Madarász József jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Óhajtottam volna, hogy a t. minister ur, vagy szakemberei, kikhez itt a házban szeren­csénk van, azon aggályokra nézve, melyek tegnap ezen szakasznál nyilváníttattak, indokolt véle­ményüket megnyugtatásunk czéljából előtérj esz ­szék. Ez azonban, fájdalom, nem történt, valamint egyéb megnyugtató azon oldalról szintén nem történt, mint gróf Pongrácz Károly t. képviselő­társamnak a felszólalása. Hogy pedig ez meny­nyire volt megnyugtató, azaz helyesebben mondva, mennyire nem volt megnyugtató, erre nézve lesz szerencsém beszédemben lehető röviden kiter­jeszkedni. Hamar felszólalok, t. képviselőház, mindenek­előtt egy személyes természetű megjegyzést kell tennem. Mind Pongrácz Károly t. képviselőtársam, mind Gajári Ödön t. képviselőtársam határozottan és nyíltan felemlítették ismételten a házban, hogy az én beszédemben, melyet valamikor, nem tudom mikor, a hónap folyamán tartottam, a katonaságot a múltban mintegy a gyávaságra buzdítottam volna. Fel kell tennem, hogy a t. képviselő urak az én beszédemet nem olvasták, csak a szenvedély hevében hallották és a, mit hallottak, ahhoz kötöt­tek bizonyos képzeleti dolgot s azzal vádolnak engem. Én szórói-szóra ezt mondtam — meg­jegyzem, a ministerelnök ur szavaira emlékezve, hogy a gyorsírói jegyzetben foglalt beszédemet soha, semmiféle lényeges pontjában kiigazítani nem szoktam — én ezt mondtam: „ 1866-ban a szülők azzal küldték gyermekeiket, a kik behíva lettek, a katonasághoz: „ha németté akarnak tenni téged és szolgává hazádat, a mint az ellen­séget látod, dobd el fegyveredet!" (ügy van! a szélső baloldalon.) Pongrácz Károly gróf t. képviselőtársam hi­vatkozott a gitschini és königgrätzi harczokra és tanúságot tett, mint a ki résztvett azon harczok­ban, hogy ott a magyar legénység becsülettel, katonai hősiességgel megtette kötelességét. Nem vonom kétségbe, én nem tudom, ott nem voltam, a csaták végeredménye a mi hadseregünkre nézve gyászos volt. Én azonban elhiszem az ő tanúság­tételét, de viszont megkövetelem tőle, hogy ő meg higyje el az én tanuságtételemet. 0 ott volt Königgrätznél és Gitschinnél, én meg itthon voltam és tudom, hogy minő volt itt a hangulat, a mely hangulat közepette katonáink abba a. csatába mentek. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) És én tudom azt, hogy ennek az országnak legelső államférfiai, oly férfiú is, mint Deák Ferencz, azt mondták: „Sem tudjuk, örüljünk-e, vagy búsuljunk KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. X. KÖTET. annak, ha hadseregünket megverik; nem tudjuk, melyik lesz az országra nézve üdvösebb"; mert egy győzelmes hadsereg sohasem engedte volna meg, hogy az ország jogai csak ily mérvben is visszaállíttassanak, mint a hogy ez a megvert had­sereg mellett történt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: Ugy van ; egészen máskép beszéltek KonL-grätz előtt, mint Königgrätz után. (Ugy van! bal felől.) Eötvös Károly: Ismétlem és elhiszem hogy katonáink Königgrätznél, Gitschinnél és álta­lában a hadjáratban, de Custozzánál is valósággal megtették kötelességüket, sőt többet tettek, mint kötelességüket, mert hősiességet fejtettek ki. Ez folyik a magyar ember természetéből: akár tetszik neki a verekedés, akár nem tetszik, de ha. vereke­dik, szívesebben üt ő a másikra, mintsem tűri a másiknak az ütését. De ez az önök politikai mű­ködését nem védelmezi; s ha önök ily politikát űznek Magyarországgal és a magyar nemzettel, a következő dolgokért is önöket illeti a felelősség. Gróf Pongrácz Károly t. képviselőtársam érdekes statistikai adatok egész tömegével állt elő, a melyekkel azt akarta ig-azolni, noha egészei! világosan nem is mondta ki — mert felszólalása rögtönzött volt és nem formulázta eléggé eszméit — de mondom, statistikai adatok egész halmazá­val azt akarta igazolni, hogy igaz, hogy nagy ál­dozatokat hozunk a véderő fejlesztése tekintetében. de Orosz-, Német és Francziaország még nagyobb áldozatokat hoz, mint mi, tehát — és ez akart lenni következtetése — miért panaszkodunk a reánk mért áldozatok nagysága miatt. T. ház! A statistika, mint tudomány, új keletű. A statistikai adatok igen becses dolgok, hanem gyalázatosabb tudományt nem ismerek, mint a statistikát, ha az a politikának szolgálatába szegődik. A statistikai adatok mindig és minden irányban nagyon nyújt­hatók és nyulékonyak, teljesek és hézagosak a szerint,;; mint a politikai érdekek kívánják és nincs oly elv, sőt nincs oly elvtelenség a politikában, a mely mellett a földkerekség valamennyi államának statistikai adatait alapul véve, kötetekre menő 1 statistikai adatokat irányzatosan összehalmozni ne lehetne. Gróf Pongrácz t. képviselőtársamnak azt mondom, hogy a statistikai adatok szerint pl. az ország fővárosában van 5,000 íiakker-ló. Ez egy az igazságot meglehetősen megközelítő adat. Az ország fővárosa fizet évenkint körülbelül 10 millió forint direct adót, ennélfogva egy fiakker ló fizet I 2000 forint direct adót. (Élénk derültség) Ez egy j mathematicailag tökéletesen biztos adat, de vall­| jonegy egészséges adórendszer támogatására fel­j hozható-e ezen statistikai adat? Az önök adórend­I szerének támogatására talán igen, (Derültség bal­39 !\

Next

/
Oldalképek
Tartalom