Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-214
298 214, országos ülés márczins 29-én, pénteken. 1889. Francziaország 297«-ot. Látjuk ebből, hogy mi j majdneni 9 VJíal kevesebbet fordítunk hadiczélokra, mint a többi nagyhatalom. (Egy hang balfelöl: De 50 9 /o-ot fordítunk adósságok kamataira!) A mi pedig a szolgálati időt illeti, szintén felolvashatnám, hogy ez is Austria-Magyarországban a legcsekélyebbnek mutatkozott. S mi volt ennek következése: Ennek következése az volt, bogy a hadviselőség (Egy hang• balfelöl: Hadviselösök! Derültség) kényszerítve volt az új törvényjavaslatban oly intézkedéseket hozni javaslatba, melyek ez aránytalanságot kiegyenlíteni képesek. (Közbeszólások halfelöl.) Ne tessék mindig közbeszólani, inert én nyugodtan mindig meghallgattam a képviselő urat. Thaly Kálmán: Ennem szóltam közbe, én csak magamban morfondírozok. Gróf Pongrácz Károly: Akkor ne tessék hangosan gondolkozni, a" mikor én beszélek. Azt gondolom, hogy én választóim megbízottjaként s hazám érdekében szólok s azért kérem engem nyugodtan meghallgatni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem készültem elő és rögtönözve beszélek, kerekded mondatokat ne várjanak tehát tőlem, hanem őszinte igazságot (Altalános helyeslés.) A fent említett okoknál fogva, a törvényjavaslatot általánosságban el is fogadtam látván, hogy azon körök, melyek első helyen vannak hivatva őrködni a közös monarchia harczképessége fölött, (Egy hang balfelöl: Nincs közös monarchia!) helyes utón jártak, midőn annak véderejét emelni iparkodtak. (Halljuk! Halljuk!) Azon intézkedés által, a mely szerint a póttartalékbabeosztottak katonailag kiképeztetendők, a népfelkelésbe egykoron természetszerűleg, mint kiképzett katonák fognak jutni s ez által a népfölkelés másodrendű csapatok alakítására alkalmas eszköz lesz,(Halljuk !Halljuk!) mi által a hétszázezer főnyi hiányt pótolhatjuk, ha arról lesz szó, hogy hazánkat az utolsó csepp vérig és az utolsó garasig (Egy hang balfelöl: Ami nincs!) megvédjük. Miután tehát kénytelenek lehetünk a népfölkelésből másodrendű csapatokat alakítani, azok pedig okvetlenül tisztekkel látandók el, következményképen ezentúl nagyobb számban lesz szükségünk tartalékos tisztekre, mint eddig volt; mi oly világosan áll előttem, mint az, hogy kétszer kettő négy. Már az általános vita alkalmával hangsúlyoztam, hogy nem elegendő az, hogyha valakinek arany-bojtos kardot adunk, gallérjára egy-egy arany csillagot varrunk s az igy felczifrázott urat hadnagynak nevezzük; hogy hivatásának megfelelhessen s a rábízott katonát vezethesse, szükséges, hogy bizonyos elméleti s gyakorlati készültséggel birjon. A magyar királyi honvédségnél, melynek soraiban évek hosszú sora óta szolgáltam és négy I évig dandár-parancsnok voltam, valamennyi szabadságolt állományú tisztet minden évben behívnak. Ez 20 éven keresztül igy történt s az eredmény óriási. E tisztek oly kitűnően vannak kiképezve, hogy egy fiatal hadnagynak bátran kezébe lehet adni egy századot, bizonyára kitűnően fogja vezetni. Midőn a tartalékos tisztek a hadseregből áttétetvén, szolgálattételre bevonultak, én mint dandár-parancsnok kénytelen voltam elrendelni, hogy azok, ha főhadnagyok is voltak, osztassanak be a századosok mellé, a századokat pedig az általunk kiképzett szabadságolt állományú hadnagyok vezessék. Miután látjuk, hogy azon intézkedés, mely szerint a honvédségnél a szabadságolt állományú tisztek minden évben be lettek híva, kitűnőnek bizonyult, feltételezhető, hogy a közös hadseregnél is czélszerű fog lenni a hasonló eljárás. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg vagyok győződve, hogy ez semmiféle káros következménynyel nem jár. Hiszen a katonai hatóságnak nincsen érdekében szaporítani a munkát s költséget s bizonyára csak azokat fogja behivni, kik azt elkerülhet!énül igénylik. De hogy ebből akármi sérelem származhatnék az ifjúságra nézve, azt én nem hiszem, ennélfogva a szakaszt, ugy a mint van, elfogadom. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur csak katonai szempontból fog-ta fel a szakaszt. Pedig a ház eddig felszólalt tagjai leginkább azért tartották azt sérelmesnek, mert a polgári élet és a cultura semmiféle igényét nem veszi figyelembe. Ee legjobban épen t. képviselőtársam igazolta, hogy e törvényt ugy egészében, mint részleteiben csakis a militarismus és az ezzel mindig kapcsolatos reactionarismus szelleme lenifi át. Önök előtt csak a katonai szempont irányadó, a többi semmi. Ha egész culturánk, egész magyar nemzetiségünk odavész, az mindegy annak a többségnek, mely vakon megszavaz mindent. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, mert egy magyar honfitársammal szemben sem esik jól ezt mondanom. De önkénytelenül kitör belőlem az igazság, mert én ezt tartom igazságnak. A t. képviselő ur mást tart igaznak s a nemzet többsége bizonyára azok mellett lesz, a kik a culturalis érdekeket eléje teszik a militarismus érdekeinek. Önök a Heisterek, Caraffák és Wallensteinük kezére j uttatnák az egész országot. A képviselő ur felolvasott adatokat Hübnernek évenkint megjelenni szokott lexikonjából. Nekem is megvan odahaza, (Derültség a szélső balon) nem gúnyolódom, ez egy nagyon elismert könyv, sajnálom, hogy nincs a kezemnél, mert én is szolgálhatnék felolvasásokkal a t. háznak, akár minden európai, sőt ázsiai államról. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.)
