Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-213

f -' 276 Ü13. országos ülés márczins 28-án, csütörtökön. 1889. Tebát visszavonatván ezen indítvány és szó­lásra senki sem lévén följegyezve, a vitát bezár­hatom. (Helyeslés.) A 49. §-hoz irályi módosítást adott be az elő­adó ur, a ki a 2. sorban előforduló „időleges" szó helyébe „ideiglenes" szót kívánja tétetni. Azt hiszem, t. ház, hogy mindenekelőtt azon kérdést kell feltennem : elfo^adja-e a ház az első bekezdést változatlanul, szemben az irályi módosítással; igen, vagy nem ? Azt hiszem azonban, méltóztatik belátni, hogy az „időleges" szó itt nem felel meg s ezért kijelenthetem, hogy az első bekezdés az előadó ur által beadott módosítással fogadtatik el. (Helyeslés.) A 2. és 3. bekezdés meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy ezek elfogadtat nak. {Helyeslés.) Következik az 50. §. Dárdai Sándor jegyző {olvassa az 50.§-t) Koszival István: T. képviselőház! {Hall­juk!) Tagadhatlan, hogy e törvényjavaslat azon intézkedése, mely a védkötelezettséget egy évvel továbbra teszi, magára avéderőre nagyon előnyös, üdvös és fontos lesz, mert ha az ifjú testileg ed­zettebb és fejlettebb állapotban szólittatik fel védkötelezettségének teljesítésére, az avval járó nehéz szolgálatokat könnyebben fogja teljesíthetni. Kekem tehát a törvényjavaslat ezen intézkedése ellen semmi kifogásom, semmi ellenvetésem nincs, különösen, ha figyelembe veszem azon sajnos körülményt, hogy az eddigi szokásos 3 korosztály helyett a sorozó-járások legtöbbjében a 4-ik kor­osztályt is állításra fel kellett szólítani. De midőn én ezen szempontból készséggel elismerem a tör­vényjavaslat üdvös intézkedéseit; másrészt nem titkolhatom el abbeli aggályaimat s félek, hogy a védkötelezettség ezen kitolása nemzetgazdasági és kivált erkölcsi szempontból nagyon hátrányos lesz, {Halljuk!) mert ezentúl a nősülhetés egy évvel később lesz csak megengedhető. Már most, t. ház, ha tekintetbe vesszük a hözönség, kivált pedig a mezei gazdasággal fog­lalkozó nagy közönség életviszonyait, kell, hogy belássuk annak igazságát, hogy egyes családra nézve valóban életkérdés, hogy fia mielőbb meg­nősüljön, vagy lányát mielőbb férjhez adja, {Helyes­lés) mert a gazdaság külső vagy belső vezetésé­hez munkaerő, támasz, segítség kell. De a tör­vény ezen szigora mellett be kell várni, míg az illető védköteles a 3-ik korosztályból kilép, mert addig nem nősülhet meg. Már most vannak körülmények, különösen egyes személyekre nézve, a kik például, mint nap­számosok kénytelenek életöket fentartani és min­dennapi kenyeröket keresni, midőn ezekre nézve elkeriühétien szükség, hogy mielőbb megnősülje­nek, mielőbb családot alapítsanak. {Helyeslés.) De a törvény szigorával szemben mi történik? Tudnék annak bizonyítékául több esetet felhozni. hogy — sajnálom, hogy a dolog úgy van — hogy a szülők maguk nem levén képesek bevárni, mig fiuk a harmadik korosztályból kilép, fiuknak leendő feleségét házukba fogadják, ismétlem, sajnálom, hogy tapasztalásból állíthatom, miszerint a dolog igy van. Mások ellenben könnyebben teszik tiil magukat a törvénynek e szigorán és egyszerűen meg nem engedett életközösséget folytatnak, vagyis vadházasságban élnek. {Ugy tan!) Hogy a vadházasságok száma mai időben ijesztő mérv­ben szaporodik, azt senkisem fogja tagadni, a ki a társadalmi viszonyokat figyelemmel kiséri, (Igás!) hogy ez azután az erkölcsöket megmételyezi, azt talán szükségtelen bizonyítani és hogy azon okok között, melyek a vadházasságok terjedését elő mozdítják, nem utolsó helyet foglal el a.törvény­nek szigorú intézkedése, azt is — ugy hiszem — felesleges részemről bizonyítani. T. képviselőház, tekintve a házasságnak ezélját, én annak meg­köthetése elé ily nehéz akadályokat nem gördíte­nék. Mert nem szabad nekünk szem elől tévesz­tenünk azt a körülményt, hogy midőn az emberi társadalom férfi-tagjaira hozzuk a szigorú tör­vényt, ennek súlyát érezni fogják a társadalom nő­tagjai is. (Ugy van!) Mert, t. ház, midőn törvénybe iktatjuk azt, hogy a férfi 23-ik életéve betöltéséig nem nősülhet, ebben gyakorlatilag véve a dolgot, az foglaltatik, hogy a lány általában szintén 23 éves koráig nem mehet férjhez. {Igaz! Úgy van!) Midőn tehát a nősülést nehezítjük, megnehe­zítjük egyúttal a férjhez menetelt is. Már most, t, ház, mi a hivatása a nőnek az emberi társadalomban? Az, hogy mint tisztességes családanya elfog­lalja abban az ő helyét. (Helyeslés.) Azonban a törvénynek szigora mellett ezt a kötelezettségét a nő csak nehézségek leküzdése után és csak későn teljesítheti. (Ugy van!) Tudom, t. ház, benne van a törvényjavaslat­ban az is, hogy külön tekintetbe vételt érdemlő körülmények közt a kivételes nősíüési, engedélyt a honvédelmi minister megadhatja. Ámde ezen engedély elnyerésének feltételei oly súlyosak, oly költségesek, hogy sokszor olyanok is, a kiknél teljesén jogos és indokolt a kérelem, elállanak attól, épen a nagy költségek s a hosszadalmas el­járás miatt és viselik a nehéz helyzet súlyát. Mert mit kell bizonyítani abban a folyamodvány­ban? Mellékelni kell ugy a hadkötelesnek, mint menyasszonyának családi értesítőjét, a vagyoni viszonyt kitüntető bizonylatot, vagyis rendesen a telekkönyvi kivonatot, a házban szükséges női segély hiányát tanúsító igazolványt és sok más mindenféle körülményt kell bizonyítani, ami min­dig nagy költséggel jár. így tehát sokan nem akarván magukat alávetni ezen költséges eljárás­nak s még hozzá az eljárás huzamosságának,

Next

/
Oldalképek
Tartalom