Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-213
213. országos ülés mArezins 28-án, csütörtökön. 1889. 275 most és annyiban is tartom ezt különösnek, hogy a véderő bizottság előadója 1 erjeszti azt elő a közösen megállapított szöveg és az igazságügyi bizottság megállapodása ellen, amely,ugy látszik, miután különvélemény be nem adatott, akkor a véderő -bizottság többségének megállapodásává lett. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbalfelöl.) Ennyit, t. ház, a formára. A mi a dolog- lényegét illeti, bocsásson meg nekem a t. ház, de a kérdés nem oly kicsinyes. A 49-ik §-ban igen nagy és igen súlyos büntetések vannak szabva az önesonkítókra. Nem akarom untatni a t. házat az egész szakasz felolvasásával, csak bátor vagyok utalni arra, hogy mily büntetés van szabva: három évig terjedhető fogház, 2,000 frtig terjedhető pénzbüntetés, továbbá ki van mondva az, hogy ezek közül bizonyos esetekben két évvel tovább tartoznak szolgálni és a büntetés bizonyos fokozata ki van terjesztve azokra, kik ezen öncsonkítást elősegítik. Már most hivatkozom mindazokra, a kiknek a helyes törvényalkotásról fogalmuk van, hogy ha ilyen esetek praecisirozva vannak a törvényben és ilyen súlyos büntetések és törvényes szabályok az illető forumok által alkalmazásba is fognak vétetni, lehet-e akkor még egy új felhatalmazást adni a honvédelmi minister unak oly irányban, mint azt a módosítvány kifejezi, hogy ilyen esetek, tudniillik a csonkítási esetek meggátlására szolgáló rendkívüli intézkedéseket rendeleti utón megtehessen. T. ház! Ha az nem sötétben ugrás, a mit a t. indítványozó ur a házzal tétetni akar, akkor nem tudom, mi a sötétben ugrás. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Ezen szakaszban a büntetéseket a törvényhozás megállapítja ugy, amint jónak látja és ezenkívül még azt kívánja tőlünk az indítvány, hogy hatalmazzuk fel a honvédelmi minister urat arra, hogy rendkívüli intézkedést léptethessen életbe, a mikor szükségesnek látja, a melyet nem köteles előzetesen jóváNagyás végett a ház elé terjeszteni, hanem csak utólagosan, a mikor már végrehajtotta. Ez több, t. képviselőház, mint a mit a törvényhozás, bizalmától kivánni lehet, sokkal több, mert senki sem tudja ma meggondolni — ugy látszik, maga a t. honvédelmi minister ur sem — hogy mik azok a rendkívüli intézkedések, a melyeket esetleg életbeléptetni szükségesnek találhat. Hivatkozott a t. honvédelmi minister ur egy példára. Gondolom, az ilyen esetek lebegnek szemei előtt, hogy a traehomát, az egyptomi szembetegséget a katonák önfertőzés által oltják magukba, hogy ez által a szolgálat alul szabadulhassanak s ilyenekre kér felhatalmazást, hogy önmagától is intézkedhessek. A t. honvédelmi minister ur — úgy látszik — nem tudja, hogy épen a trachoma meggátlására külön törvényünk van, a melynek végrehajtása a belügyministerre tartozik. A t. honvédelmi minister ur nem nagyon fényes világításba helyezi a belügyministernek működését ezen törvény végrehajtását illetőleg, ha azt hiszi és velünk is el akarja hitetni, hogy az egyptomi szembetegség meggátlására — mert ezt az esetet hozta fel — a belügyminister erélytelen s hogy erre a honvédelmi minister úrra van szükség. De ez mind mellékes, t. honvédelmi minister ur. A lényeg az, hogy a törvényhozás oly felhatalmazást adjon a ministernek, melynek sem keretét, sem értékét nem ismerjük. Ezt követelni nem lehet s ismétlem ; hogy az több, mint a mennyit a t. minister ur saját pártjának bizalmától követelhet. Hiszen, t. ház, az igazságügyi bizottság ezt a kérdést bőven és nyugodtan megvitatta saját kebelében és komoly megállapodás eredménye az a javaslat, a mely előttünk fekszik. És az igazságügyi bizottság — s ezt ne méltóztassék figyelmen kivül Nagyni — mely ugyanezen törvény tárgyalásánál jónak látta a bizonyos politikai tekintetekhez nem nyúlni, mint a 14. §-nál, elmondván, hogy arra magát illetékesnek nem tartja — ezen szakasznál, mint olyannál, melyet jogi érzékével nem tartott összeférhetőnek, ellene szegült azon törekvésnek, hogy a törvényben olyan ismeretlen, megmérhetlen felhatalmazás adassék a honvédelmi minister urnak, a melynek hatását és mértékét előre meghatározni senki sem tudja. Én, t. képviselőház, elfogadóul a szakaszt, gondolom ez ellen másnak sincsen kifogása ; de azt az indítványt, a melyet az igazságügyi bizottság tárgyalásai után, ezen törvényjavaslattal szemben maga a véderő bizottságnak előadója ajánl a képviselőháznak, nem fogadom el, azért, mert soha nem szavazok meg oly büntető természetű intézkedést, a melynek hatását, mértékét meghatározni nem tudom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert akkor sötétben való ugrást teszek, a melynél azután nem tudom, hogy micsoda következményei lesznek ezen ugrásnak. Ha a t. honvédelmi minister ur ma előáll azon intézkedésekkel, miket tenni akar, ha azok természetét meg tudná bírálni mindenki, lehet, hogy bizonyos felhatalmazást hajlandó volnék kivételes esetekre is megszavazni, de minden körülírás és mérlegelés nélkül, én részemről azt a módosítást magamévá nem tehetem. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök í T. ház! Münnich Aurél képviselő ur már visszavonta a maga indítványát. Én a képviselő urat, bár még beszédje elején volt, félbeszakítani nem akartam. (Derültség a jobboldalon.) 35*
