Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-213
274 213. országos ülés márcasins 28-án, csütörtökön. 1889. el nem fogadása. Ez az egyik. A másik észrevételem a következő. (Halljuk!) Nagyon szép phrasis lehet, de csakis phrasis az az állítás, hogy nincs önérzetes, öntudatos törvényhozás, mely a rainisternek ily felhatalmazást megadhatna. (Pedig igy van! a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, itt van az 1868-iki védtörvény. Hát az akkori törvényhozás nem volt öntudatos? Hiszen az is kimondta, hogy ily esetekben „a honvédelmi minister a maga felelősségére rendeleti utón fogja megtenni az intézkedéseket". (Zaj és közbeszólás a szélső baloldalon: Akkor nem volt még büntetőtörvény !) Méltóztatik tudni, t. ház, hogy az ország egyes részeiben az öncsonkítás nagyobb mérvben fordul elő, mint másutt, pl. levágják lábuk ujját stb. és méltóztatnak azt is tudni, hogy sokkal veszedelmesebb baj is mutatkozik az országban. Ez a trachoma. Kérdem már most, ne legyen szabad intézkednie a ministernek, ha az látja és a vizsgálat alapján tudja, hogy egyesek szándékosan beleoltatják magukba a bajt? Azt hiszem, abban semmiféle túlságos bizalom nincs a minister iránt, ha ez felhatalmaztatik arra, hogy az ilyenkor szükséges intézkedéseket megtehesse. Hisz ez csak kötelessége a ministernek. Ez pedig legkevésbbé sem lehet aggályos, kivált, a mikor a minister intézkedéseiről jelentést tartozik tenni a törvényhozás előtt. Kérem tehát, méltóztassék a módosítványt elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Münnich Aurél előadó: Csak néhány pereznyi türelmet kérek, t. ház. Én e módosítást nem a véderő-bizottság nevében tettem. Bevallom, hogy tévedtem, hogy a módosítást e helyről tettem meg. Méltóztatott látni, hogy a 46. §-nál szintén nem foglaltam el e helyet, minthogy azt Matuska t. barátom védelmezte. Újból ajánlom módosításomat elfogadásra. GyŐry Elek: T. ház! Szavaim félreértése miatt kérek szót — nem félremagyarázása miatt — mert nem tehetem fel a t. minister arról, hogy szavamat szándékosan félremagyarázta volna. Én a szakasz ellen nem szóltam; a módosítványt itt hallottam először. Az bent volt ugyan az eredeti javaslatban, de az igazságügyi bizottság kiNagyta és csak most utólag terjesztette elő a véderőbizottság előadója, hogy miért, most magyarázta meg. A t. minister ur azt mondta, csak phrasis az, hogy öntudatos törvényhozás ily felhatalmazást nem adhat meg. Itt a félreértés. Én világosan megmondtam, hogy a 46. §-nál nem szóltam a felhatalmazás ellen, mert az speciális; meg van mondva, hogy elrendelheti az utlevélkényszert, a külön sorozó-bizottságot, a katonai végrehajtást, de itt csak általános meghatalmazásról van szó. Én nem a meghatalmazás elve ellen, hanem csak ily meghatalmazás ellen szóltam, 1868-ban még nem volt meg a büntető törvénykönyv. Akkor az ily meghatalmazást dictálhatta az önérzet, de ma nem dictálhatja önérzettel. (Helyeslés a bal- és szélső balon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. ház! A kérdés tisztázására csak röviden vagyok bátor felemlíteni azt, hogy igenis a 46. §-nál lehetett részletekbe bocsátkoznom, de ebben a szakaszban részletekbe nem bocsátkozhatom. Mert hiszen teljes lehetetlen itt taxatíve felsorolnom és részleteznem a különböző eseteket, ha valaki magának az orrát, fülét, lábát vagy kezét levágja. Épen azért kénytelen vagyok a t. házat kérni, hogy a minister hatalmaztassék fel általánosságban. Az ellen pedig, hogy e felhatalmazással visszaélés történhessék, a törvényhozás biztosítva lesz az által, hogy a mint ilynemű intézkedést tesz, azonnal tartozik előterjeszteni a rendeletet a törvényhozásnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Matuska Péter, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! Mint az igazságügyi bizottság e!őadója., kénytelen vagyok bevallani, hogy az igazságügyi bizottság azért törölte e szakasznak utolsó bekezdését, mert azok az intézkedések, a melyeket a honvédelmi minister ur ily esetekben tehet, nem voltak speciálisáivá. A bizottság abból a nézetből indult ki, hogy ugy, mint a szökési kihágások alkalmával a ministernek intézkedési joga körül van irva, hogy miket tehet annak elhárítására, ezen intézkedésre is talán kívánatos volna a törvényhozás utján azon intézkedések némelyikét megállapítani vagy okait felhozni, a melyeknél fogva ezek szükségesek. Én tehát arra kérem a t. házat, hogy a mennyiben a honvédelmi minister ur ezen intézkedés felvételéhez ragaszkodik és talán némileg speciálisaim is lehetne, méltóztassék ez indítványt az igazságügyi bizottsághoz utasítani. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon ) Gulner Gyula: T. ház! Előttem sajátságosnak tűnik fel az eset. Ha jól vagyok értesülve, a véderő-bizottság eredeti szövegében benne volt az, a mit az előadó ur be akar hozni. Midőn az igazságügyi bizottság, melyhez a törvényjavaslat szintén utasítva volt, e törvényjavaslatot tárgyalta, akkor a bizottság ezt kiNagyta és igy mind a két bizottság közös megállapodása terjesztetett e törvényjavaslattal a t. ház elé, mert gondolom, olyannak kell ezt e szakaszra nézve tekinteni. (Helyeslés.) Egy dolog most már előttem mindenesetre különösnek tetszik és ez az, hogy akkor, midőn a közös szöveg megállapittatott a két bizottság által, akkor a véderő-bizottság valamelyik tisztelt tagja fentartotta a most beadott áj módosítást. Szerintem az lett volna a helyes eljárás, hogy különvélemény vagy kisebbségi vélemény alapján terjesztessék ez a ház elé, nem pedig ugy, mint
