Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-203

SOÖ. országos ülés márfcziíts U-én, csütort5kőn.l8S9. 17 nem felségjog és más dolog, ha azt állítja valaki, hogy ez nem vihető keresztül a korona miatt. E kettő közt igen nagy különbség van. (Élénk helyeslés. Ugy van! jőbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) így egészen más értelme van a dolognak. Arra kérem a t. képviselő urat, hogy ez utóbbit ne méltóztassék állítani; az előbbire semmi ellenvetésem. (Helyeslés jőbbfelől. Zaj. Mozgás a szélső baloldalon) Győrffy Gyula: A t. ministerelnök urvolt az, a ki kijelentette azon határozati javaslatra, melyet önök előterjesztettek, hogy ennél többet, bárki fog a helyére jönni, nem fog tehetni, (ügy van ! TJgy van! a szélső baloldalon.) Most már örülök annak, t. ház, hogy Kudlik képviselő ur az ellentétet ily merészen állította fel a házban; örülök annak, hogy a ház mélyen t. elnöke e tekintetben bizonyos sérelmet lát. Tudomásul veszem. De akkor, t. ház, ott a túloldalon ülő képviselő urakat kényszeríti e kijelentés arra, hogy nyíltan álljanak a, nemzet elé és ne tüntessék ugy fel a dolgot, hogy mi akarjuk a koronát a vitatkozásba belevonni. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha tiszta bort töltenek a pohárba, ám akkor nézzék meg, hogy milyen lesz az izgatottság, mely önök ellen az országban támadni fog. Mert az önök eddigi illoyalis vitatkozásuk.... (Mozgás jőbbfelől. Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem ne méltóztassanak ilyen kifejezéseket használni. (Helyeslés jobb/elől.) Győrffy Gyula : Én az illoyalitást nem az önök vitatkozás! modorára értem, hanem indokaikat tartom illoyalisoknak, melyeket felhoznak. Mert nekem sem az önök, sem más modora ellen nincsen kifogásom; mindenki olyan modort és fegyvert használ, milyent jónak tart, hanem ha önök indokaiban illoyalisaknak mutatkoztak, daczára azon illoyalitásuknak, a nemzet bizalma, szeretete a korona iránt nem engedte még teljesen soha meg azt, hogy az önök ilyetén eljárása ellen teljes erejével tüntessen. De örülök, hogy most már nyíltan, leplezetlenül állanak a nemzet elé s kijelentik, hogy a koronának az ellenzésben része nincs, mert így a nemzet tudomásul fogja venni, hogy jogainak érvényesítése nem a korona, hanem az önök ténye, megítélését pedig majd várják a nemzettől, mely ítéletében a korona iránti bizalom és szeretete által feszélyezve többé nem lesz. Nem fogadom el a 25. §-t és a határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Kürthy Sándor! Kürthy Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat oly nagy fontosságú, oly mélyen belenyúl a társadalmi élet minden rétegéhe, hogy nem tartom elégnek csupán tiltakozó szavazatomat a mérlegbe KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. X. KÖTET. vetni; magam és választóim iránti kötelességem, hogy azt a t. ház engedelmével röviden, néhány szóval indokoljam. (Halljuk! szélső balfelől.) E törvényjavaslatnak tagadhatlanul a 14-ik szakasz mellett, a 25-ik paragraphus képezi sarkpontját. Mely azon sérelemnél fogva, melyet nemzetiségünkre és állami nyelvünkre nézve foglal magában és azon méltatlan és igazságtalan tehernél fogva, melyet ifjúságunk vállaira rak : méltó felháborodást keltett az egész országban. (Ugy van! szélső balfelől.) Ezen felháborodás idézte elő azon legfrissebben kigondolt államcsínyt, melyet a kormánypárt egy határozati javaslat alakjában a ház elé terjesztett. De szerintem e határozati javaslat nem lehet alkalmas arra, hogy a háborgó kedélyeket megnyugtassa. Mert én nem tarthatom a törvényhozó testület hivatásának azt, sőt méltóságával ellenkezőnek találom, hogy midőn önkörében, saját legjobb belátása szerint alkotni van hivatva, a nyilvánuló felháborodás elaltatására és félrevezetésére kegyes ígéretek, utasítások és határozati javaslatokkal magát törvényhozói kötelességétől eltérittetni engedje. (Ugy van! szélsőbalon.) Én a nemzet legszentebb és legjogosultabb aspiratiójának: az állami nyelv, minden állami szervezetben és intézményekben terjesztésének és fejlesztésének garantiáját, nem személy s az idők és viszonyokhoz kötött kétes értékíí utasítások és határozati javaslatokban, hanem concrét törvényben találhatom csak biztosítottnak. (Helyeslés szélső balfelől.) Vannak, kik tán caleidoscopon látják a helyzetet, különben átallanák a nemzeti érzelem és féltékenységből gúnyt űzni, midőn cynismussal sorolják elő a magyar hadsereget, azt a nemzeti hadsereget, mely bizonyára nem vallja magát a miénknek és a melyhez csak az emberanyagot és pénzt adjuk, de a melynek sem nyelve, sem szelleme nem magyar • és midőn eléggé nem jellemezhetőleg és a valóságnak ignorálásával azt állítják, hogy a nemzetnek a germanisatióval való ijesztése oly mumus, mely izgatási eszköznek beválik, de elvesztette létjogát. (Ugyvan! Igaz! szélső balfelől.) Igenis, t. ház, nálunk, a mi sajátlagos, — hangsúlyozom— hogy sajátlagos viszonyaink között a féltékenységnek létjogosultsága mindig indokolva van s azt soha, semmi körülmények között, csak egy pillanatra is szem elől téveszteni, figyelmen kívül Nagyni nem szabad. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Avagy talán azt hiszik ott a túloldalon, hogy nyelvünk terjedtsége és nemzeti culturánk a nemzeti genius fejlettsége által már annyira consolidálódott és csak az ország határain belől is annyira megerősödött már, hogy azt sem irányzatos és leplezett cselszövény, sem a közszellem ernyedése, a közöny nem hervasztja el? a