Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.
Ülésnapok - 1887-203
18 20S. országos ülés íaárcüius 14-éu, csütörtBkön. 1889. Az én optimismusom ennyire nem terjed. (Tetszés szélső balfélől.) A jóhiszeműségben magát minden nap és mindinkább discreditáló kormánypártban akadt ezen országos vihart keltett famosus 25 ik §-nak a eultusministerium igen t. államtitkárjának személyében olyan védelmezője is, ki ama ealeidoscopon a magyarosodás és nemzeti cultura fejlődését a legszebb színekben varázsolta elénk és amagyarosodás tüneteiért kizárólag a kormány részére kobozta el az érdemeket, holott ezen törekvés az idők méhében rejlik : ez a korszellem; ügy van! szélső balfélől) és a társadalom ebből sokkal inkább kikérheti az őtet megillető részt. (Ügyvan! Igaz! % szélsőbaloldalon.) De ha tett is a kormány — a mit készséggel elismerek — a nemzeti culturáért valamit, akkor is csak kötelességét teljesítette és ebből legkevésbé sem következik az, hogy most már ennyi eredmény után retrográd irányt kell követni és ezen törekvéseknek a cultusministeri rendelettel és a 25 ik paragraphussal gátat kell szabni; hanem következik az, hogy ezen culturális haladást, mint a nemzet életének legfőbb tényezőjét, létfeltételét, a hazafiúi érzelem egész melegségével, teljes odaadással tovább kell ápolni és a legmagasabb színvonalig ernyedetlenül, a legnagyobb buzgalommal tovább kell fokozni és fejleszteni. (Helyeslésabal- és szélső baloldalon.) Azt az üres phrasist, a felségjogról szóló elméletet pedig, mely soha ily alakban itt vita tárgyává nem tétetett s melyet egyéb érvek hiányában és szorongatott helyzetükben az ostromlottak most rosszhiszemű védpaizsul használnak, de melynek alaptalansága és tarthatlansága előttem szólott számos képviselőtársam által oly fényesen megvilágittatott, oly tévtannak kell tekintenem, a mely, ha egy más factor által vindicáltatnék is, annak ellene védekezni itt mindenkinek kötelessége lenne. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Miután tehát, t. ház, az én rövid szavakban ekként kifejtett óhajtásaimnak a 25-ik szakasz és annak kapcsán az ajánlott határozati javaslat legkevésbé sem felel meg, sőt annak elfojtására szolgál s én csak határozott törvény által lehetnék megnyugtatva, sem a szakaszt, sem a határozati javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Nagy István jegyző: Kun Miklós! Kún Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Rövid idő óta vagyok tagja a képviselőháznak s így természetes, hogy a t. honvédelmi minister urnak parlamenti működését és szereplését csak rövid idő óta kisérhettem figyelemmel. Ezelőtt a t. honvédelmi minister ur kormányzati működésének csak egy részébe láthattam bele s a mibe beleláthattam, abból azt tapasztaltam, hogy a t honvédelmi minister nr kormányzati működése a bécsi j eredetinek többé-kevésbé sikerült, de mindig hu magyarra fordítása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mióta a t. ház tagja vagyok, azt tapasztalom, I hogy a honvédelmi minister ur parlamenti müköj dése kormányzati működésének hű hasonmása. Véleményemet, t. ház, azon indokokra és okokra alapítom, a melyeket a t. honvédelmi minister ur, ezen katonai szempontból alig megtámadott javaslat védelmére részint az általános, részint a részletes vitában felhozott s melyeket véleményem szerint három vezérszó alatt látok összegezhetőnek. Az egyik az volt: „szolgáljon a magyar", a másik pedig: „ semmit a hadseregbe, a miről magyar jellegre következtetni lehetne" ; s a harmadik volt „a szelíd nyomás 0 . A katonai szempontokról nem szólok. Hiszen e törvényjavaslat épen a katonai szempontok oldaláról volt legkevésbé megtámadásnak kitéve és pedig nem azért, mert a véderő s az azzal járó szerfeletti vér- és pénzáldozatok növelése miatt elegendő ok az alapos megtámadásra nem lett volna, hanem azért, mert e tekintetben a politikai helyes érzék és tapintat oly magaslatára emelkedett az egész t. ház, minőt a ministeriumavéderőjavaslat egyes és a katonai szempontokkal össze sem függő intézkedéseiben elkövetett tapintatlanságai miatt meg sem közelített. (Helyeslés szélső balfélől.) Az általános vita alatt épen az egyévi önkéntesi és a tartalékos tiszti kérdés tárgyalásánál azt mondotta, nagyon erősen hangsúlyozva ezt, a t. honvédelmi minister ur, hogy szolgáljon a magyar. Én, t. ház, azon hitben vagyok, hogy a t. honvédelmi minister urnak e kijelentése méltánytalan és nagyon igazságtalan nyilatkozat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltánytalan azért, mert hisz a magasabb képzettséget feltételező polgári pályára készülő ifjúságnak a katonai kötelezettség alól való elvonását, vagy tisztté való kiképeztetésének megtagadását, senki sem czélozta. Az ellenzék mindössze azt akarj a, hogy a magasabb képzettség megszerzésére készülő ifjak ne vonassanak el katonai szolgálatuk alatt sem tanulmányaiktól, hogy katonai szolgálatuk szükség nélkül ki ne nyujtassék, hogy ifjainknak a tiszti képzettség megszerzésében és a tiszti vizsga letételében a magyar államnyelv használata megengedtessék. (ügy van! balfélől.) De bizonyítom a t. minister ur ezen állításának méltánytalan voltát azzal is, hogy a kormánypárt vezérszónokának, Grajári t. képviselő ur február 26 án tartott beszédének épen ide vonatkozó részét felolvasom : (Olvassa.) „Teljesen számot vetek azon nagy felelősséggel és még nagyobb teherrel, a melyet ezen szakasz változatlan elfogadásával épen azon középosztályra hárítunk, mely ugy a hazafias erényekből, mint főleg a hazafias áldozatokból mindenkor
