Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

2W>. országos illés márczins 19-én, kedden. 1889. 101 német cultura érdekeit és a germanisatiót szolgálják. Ha mi csökkentjük, t. ház, a militarismusért az iskolánál az elérhető eredményeket, akkor ne dicsekedjünk azzal, hogy jó iskoláink és jó nevelésű gyermekeink lesznek. Epén ilyen gyakorlati pálya az orvosi is; ott is azt mondják, tessék egy félévre bemenni katonai szolgálatra és ezt a félévet sem a kórházban, hanem a csapatnál fogják szolgálni és ezt számítják be nekik félévi orvosi gyakorlatul. Ha ez nem azt teszi, t. képviselőház, hogy ez a közegészségügy legprimitívebb elveinek megtámadása és a paedagogia legegyszerűbb arczulcsapása, akkor nincsen sem közegészségügy, sem paedagogia és nincsenek hivatva ezeknek vezetésére azok, a kik ilyen eljárást ajánlani képesek. Bármint mosolyogjon a t. honvédelmi minister ur, annyit mindenesetre mondhatok, hogy találkoztak még a túloldalon olyanok, a kik ezen bajokat látták és a kik bár szabadelvűek, mégis aggodalmaikat fejezték ki és ezen aggodalmakra aztán azt mondották : itt van a határozati javaslat; aláirtak G-ajári t. képvisalőtársamon kivül sokan, tehát annál nagyobb fontossággal bir, mert nem tisztán egyéni indítvány. Ez a határozati javaslat abból a szempontból már elégszer meg lett vitatva, hogy alakjánál fogva a törvényhozási jog és az alkotmány egyik főalapszabályának tagadhatatlan megtámadása; de nem lett megvilágítva annak tartalma. Én sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a határozati javaslatot benyújtott képviselő ur iránt, hogysem ne tartanám azt, miszerint mégis kell valakinek a jelen vita folyamán a határozati javaslattal foglalkozni és hogy ne vállalkoznám én ezen flastrom analysálásával. (Halljuk !) Ebben először is az van mondva, hogy az benyujtátik „tekintettel a szigorú intézkedésekre"; tehát elismerik, hogy nem olyan ártatlan az a szegény 25. §., mint a milyennek azt Kazy képviselő ur festette. Azután van benne két különös dolog ; kétszer is fel van említve, hogy „kifolyólag", „állásából kifolyólag" és „viszonyaiból kifolyólag". Nem tudom, t. ház, micsoda folyadékról van itt szó, lehetséges, hogy — miután erről a határozati javaslatról van szó — talán arról a tintáról van szó, a mely ki fog folyni, mielőtt kiadnák az utasításokat; de annyit tudok, hogy itt befolyásról egyáltalában nincs szó és nem is akarja azt gyakorolni senki. (Ugy van! a szélsS baloldalon.) Különben van ezen kivül egy olyan része is a határozati javaslatnak, a mit el lehetne fogadni és magam is készséggel elfogadnám. Azt mondja az első bekezdés, hogy: „utasítja a képviselőház a honvédelmi ministert, hogy állásából kifolyólag a tiszti vizsgát illetőleg tegye meg a kellő lépéseket". Ha itt pontot teszünk, azt elfogadom, mert ugy tudom, hogy a t. honvédelmi minister ur ma| gyár honvédelmi minister. És ha magyar honvédelmi minister, akkor, ha kötelességéből és állásából kifolyólag cselekszik, első sorban gondja kell hogy legyen arra, hogy a magyar állam eszméje, jellege, méltósága, nyelve helyet találjon a közös hadseregben ; ha ő magyar honvédelmi minister, akkor állásából folyó kötelessége, hogy megtegye mindazt, a mi szükséges arra, hogy otthon érezhesse magát a magyar a közös hadseregben. És mint honvédelmi minister urnak tudnia kellene, hogy a nyelvében él a nemzet; hogy a nemzeteknek nincs fontosabb védeni való érdeke, semmint a saját nyelve. (Ugy van! a szélsőbalfelöl) Ha egy nemzet nyelvéről, annak culturájáról lemond, vagy ha csak annak meggyengítésébe í tartósan beleegyezett: oda jut, a hol a szédülés, j az önkívület kezdődik s az öngyilkosság végződik. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És ha védeni akarja e tekintetben! jogát, akkor arra a térre kell állania és joga is van erre a nemzetnek, hogy a mihez jogot tart és a mire szüksége van, azt törvénybe iktathassa, a hova mi is iktatni akarjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volna a honvédelmi minister urnak állásából kifolyó kötelessége. Ámde sem ő, sem a benyújtók nem igy értették a kötelességet Hanem azt mondják, hogy állásából kifolyólag a honvédelmi minister hasson oda és tegye meg a kellő lépéseket, hogy: a német nyelvben való jártasság csak oly mértékben kívántassák, a mily mértékben annak birása a közös hadsereg szolgálati viszonyaiból kifolyólag rnulhatlanul szükséges; toI vábbá, hogy ennél fogva a magyar korona országaiban honossággal biró egyéves önkénteseknek szabadságukban álljon, miszerint a vizsga folyamán az államnyelvet — illetőleg a Horvát-Szlavonországokban illetékességűek azon országok hivatalos nyelvét — használhassák. Már most a honvédelmi minister urnak állásából kifolyólag minő felfogása van ? Azt mondja, hogy: a német cultura egyedüli föltétele a műveltségnek, a ki németül nem tud, az nem is művelt ember; numero 2. pedig a szolgálati nyelv absolute nem lehet más, mint a német. A mi az elsőt illeti, ha ez a nézete a minister urnak és ezért hozta be oly nagy mértékben a Ludovica-academiába a német nyelv tanítását és még azon kivül a társalgásba is a német nyelvet, akkor csak egyben hibázott ezen észjárásánál fogva a logica ellen; mert ha a műveltség, a kellő képzettség ettől függ, akkor ne elégedjék meg a honvédségnél sem kevesebbel, akkor germanisálja azt is. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És akkor oct lesz a magyar honvédelmi minister, a hol a tábornokok, Windiscbgrätz és a hozzá hasonlók. (Tetszés és helyeslés a szélső balon.) A mi a másikat illeti, a honvédelmi minister