Képviselőházi napló, 1887. X. kötet • 1889. márczius 14–április 5.

Ülésnapok - 1887-206

100 •206. országos illés miírczlus 19-én, kedden. 1889. buktathassanak és akkor őket ugyanaz a büntetés érje, mely az öncsonkítókat és a katonaszökevényeket? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez sem meggyalázó, t. ház, akkor nincs fogalmam arról, hogy mi a meggyalázó. (Zajoshelyeslés a bal- és szélső balon.) Ezen, t. ház, igen könnyű nevetni annak, a kinek talán a jog iránt érzéke nincs (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon) és a ki ebbe a helyzetbe sohasem jöhet. De itt nem arról van szó, hogy én rám. vagy másra alkalmaztassák, hanem a nemzeti érzület arezát futja el a szégyenpír, ha a magyar ifjút azért, mert magyar culturában részesítették, a besorozás meg-g'valázó bűn tetése érné. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) És ki szabja rájuk ezt a büntetést, t. ház, azabiró, a ki a büntetés kiszabásánál nem azt kérdezi, van-e neked elég képességed a katonai szolgálatra ; derék magyar honfi vagy-e, ki kész vagy élni, halni a hazádért, van-e benned tisztességérzet, nemes ambitió, hanem, hogy tudsz-e annyit németül, hogy a „Habt acht"-ot commandirozd és hanem, ott van a meggyalázó büntetés. (Zajos helyeslés a balés szélső balon.) Nos, t. ház, én a többi kérdésekkel nem foglalkozom, nekem ezen egy maga elég volna arra, hogy én e törvényjavaslatot el ne fogadjam. Hiszen ha azt mondja a t. honvédelmi minister, hogy ez a tiszti bojt nagyon szép méltóság, sőt nem tudom, melyik képviselő ur, talán az újkori Hannibál, a kardcsörtetés jogáról beszél, nincs senki, ki azt tagadná, hogy nem megtisztelő az ilyen tiszti bojt, de azt hiszem, nincs senki, a ki tagadná, hogy ép oly megtisztelő állás például a biróé vagy a papé: nos hát, igen t. honvédelmi minister ur, mért nem méltóztatik azokat besorozni, a kik nem lesznek bírákká, a kik nem lesznek pappá? Hát erre összecsapja kezeit a honvédelmi minister ur és teljes joggal teszi, mert eddig kiNagytam egyik érvét, melyet fel kellett volna hoznom és ez az, hogy azt mondja, hogy biró, pap van elég, igen, de tisztre szükség van! Nos, t. honvédelmi minister ur, a szükség a humanismusnak, a jognak és igazságnak mellőzését sohasem indokolta; ha van szükség tisztre, akkor méltóztassék megkönnyíteni azt, hogy tisztté lehessen, akkor ne méltóztassék .ízt megakadályozni azzal, hogy a magyar ne lehessen magyar saját magyar hazájában. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy magyarnak érezhesse magát a hadseregben az ifjú, lesz akkor elég tiszt és akkor ezen egyedül természetes módot fogja alkalmazni, a mi a logicának megfelel mindenütt, a hol csak az egyszerű logicától kérnek tanácsot. Hanem megvallom, nem csodálkozom, hogy a t. honvédelmi minister igy gondolkozik, hiszen a mi culturánk hivatott őre, a cultusminister ur és annak államtitkára tökéletesen ugyanazon gomlolkozásmódot árulják el; ő nekik eszük ágában sincs az, hogy hisz ha akarunk activ tiszteket, állítsunk magyar nyelvű katonai akadémiát, ha akarunk tartalékos tiszteket, legyen magyar szolgálati nyelv és legyen magyar tiszti vizsga. (Helyeslés bálfelől.) És mozdítsuk elő azt, hogy a hadseregnél is a magyar elem előre menjen s ne legyen az a főczélunk, hogy a német cultura előre mozdittassék. Ne legyen az a czélunk, hogy az a magyar ember egy idegen elemnek és ezen idegen elem felfogásának dobassék oda. S még akkor csodálkozunk azon, hogy a magyar ifjúság ezen caudiumi igába belemenni vonakodik. A. cultusminister ur ugyan nem tartozik azok közé, a kik előre elmondották, hogy a delegatióban szó sem volt magyarnyelvről és magyar akadémiáról, hogy valamikép abba a gyanúba essenek, hogy akarták volna valaha a magyar nyelvet a katonai akadémiákba is behozni. A cultusminister ur azt mondja, hogy ezen a dolgon lehet segíteni. Ad kedvezményeket. Engedje meg a t. ház, hogy ezen kedvezményekkel én is foglalkozzam egy kissé. (Halljuk!) Furcsa azt mondani, hogy kedvezmény az, ha minél kevesebb idő adatik valakinek arra, hogy magát szellemileg kiképezhesse. Kedvezménynek nevezni azt, hogy Magyarországon elhanyagolható minden teendő, csak a katonai német nyelv nem s erre a kedvezményre azt mondta a t. cultus minister ur, hogy hiszen a tanácsot szakértők adták neki. T. képviselőház, azok bizonyára olyan szakértők voltak, a kik ugy gondolkoztak, mint a t. cultusminister ur, hogy előbbre való sokkal inkább a véderő, mint a jog vagy az állam czéljainak megvalósítására szervezett állam maga; hogy sokkal fontosabb és mindenek feletti dolog a véderő annál, mit meg kell védenie és azt, a mit meg kell védenie, a culturát, a szabadságot, a közgazdaságot háttérbe kell szorítani mindig a militarismus előtt. Ilyen szakértők adhatták csak ezt a véleményt és tudjuk, hogy a főiskolai kérdés már hányszor volt megpendítve és hányszor volt sürgetve, minő sok panasz volt a felett, hogy egyik téren sem kerülnek kellő képzettségű ifjak a nélkül, hogy ez saját hibájuk volna. És hogy oldatik meg most a felső oktatás kérdése. Azt mondják, hogy jövőre 7 szabályszerűen hallgatott félév elég lesz annak a jogásznak, a ki katonai szolgálatot teljesít; miért nem elég tehát annak, a ki katonai szolgálatban nincsen ? Tehát csak az a criteriuma, t. ház, annak, hogy mennyi ideig kell képezni az ifjút, hogy németül tanul-e vagy nem. (Igaz! Ugy van! Tetszés bálfelől.) így vagyunk, t. ház, a tanárjelöltekkel is. Ezeknek csak egy félévi tanári gyakorlatot kell ezentúl igazolniok, pedig a tanári pálya egyike azoknak, a hol az oktatás practipuma nagyon is fontos. És honnan veszik el ezt, épen a gyakorlati oktatásban való résztvevést csökkentik. Kevesebb képesítést kivannak a tanárjelöltektől, a miért a