Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-188
56 138/ országos ülés frtrnftr 25-én, hétfSn. 1889. Ez történt — mondom — épen a választások előtt. Egyébiránt nem volt, a ki az utczára vezetve őket, igyekezzék saját politikai czéljaira tüntetéseket rendezni. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezen egész küzdelemben — határozottan merem állítani — azt, hogy egyes más nézetű képviselőkre az által, hogy mi magunk járjunk és Írjunk azok választókerületeibe és igyekezzünk onnan ide rajok nyomást gyakorolni, sohasem tettük. (TJgy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Különben, t. ház, már elmondtam más alkalommal e házban, de kénytelen vagyok most utalni rá: sokan vannak, a kik nem tudják, hogy azon eljárást akkor igazán reánk kényszerítve követtük és őszintén mondva, nem tartom helyesnek most sem, hogy azt tettük. (Elérik derültség balfelöl.) Ismétlem nem tartom helyesnek, hogy elkövettük, de egyébiránt közvetlenül jött is utána a Nemesis, mert a közvetlenül bekövetkezett 1872-iki választásoknál, daczára, hogy azon eljárást épen a választók egy részének érdekében követtük el és jogaikat megmentettük, (Mozgás bal- és szélső baloldalon) kevesebben jöttünk be e házba, mint azelőtt bármikor. (Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Áttérve (Halljuk! Halljuk!) az 1875-iki eseményre, a melyről mais az mondatott, hogy akkor, is a kisebbség miatt kellett a kormánynak lemondania, egyre emlékeztetem azon képviselőket, a kik akkor e házban voltak. (Halljuk! Halljuk!) Akkor ugyanis azon beszédemet, melyért annyi oldalról megtámadtak, elmondottam, a legzajosabb helyeslés a többség kebeléből emelkedett (Ugy van! jobbfelöl) és a többség kebeléből indult meg az a mozgalom, melynek folytán az akkori kormány leköszönt (Igaz! TJgy van! jobbfélöl) és azok, a kik akkor a kormánypárthoz tartoztak, fogják tudni, hogy az, hogy a költségvetés mégis általánosságban megszavaztatott, azért történt, mert az akkori kormány elnök jobbnak és helyesebbnek tartotta magára nézve, hogy még többséget felmutatva köszönjön le, mintsem hogy a képviselőházban leszavaztassék. Ezek tények. (Mozgás balfelől.) Teljesen respectálom t. képviselő ur felfogását ; de nem tagadom, hogy parlamenti kormányforma mellett az én felfogásom más; mert én azt tartom, hogy a képviselőházban történőknél a leszavaztatás az a mód, a mely nemcsak kötelességet, de jogot is ad a kormánynak, helyének elhagyására. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Akkor tehát ugy történt, mint most elmondottam. A pariamentarismus lényegére nézve elmondtam nyíltan nézetemet. Nem áll az prineipialiter ellentétben azzal, a mit gróf Apponyi Albert képviselő ur mondott; mert természetesen a választásoknál a megbízott képviseli a választók többsége véleményének törvényes kifejezését. A képviselő ur szíves volt arra utalni, hogy azonban az a kérdés, hogy azok a választottak igazán képviselik-e választóik nézetét ? Még minden kisebbség e világon, a mely bármely czélból egy kormánynak megbuktatására törekedett; mindig azt a fegyvert használta, hogy igaz, hogy a képviselőknél a többség megvan, de azok nem képviselik az ország többségét. Régi fegyver, elkopott fegyver, sohasem használt annak, a ki használni akarja. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl. Ellenmondások balfelől.) Arról, t. ház, hogy ez a kormány 14 év alatt mit tett, részletesen nem fogok szólni, hanem egyszerűen utalok a tényekre; és akárki nézze elfogulatlanul azokat a tényeket; találhat hibát ezen kormány eljárásában, mint találhat minden emberi kormányéban és fog is találni mindig: de a ki elfogulatlanul ítél., az csakugyan nem tagadhatja, hogy a magyar állam consolidatiója óriásilag haladt; (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a bal- és szélső báloldalon) hogy tekintélye bent a monarchiában épen ugy, mint ez által kifelé emelkedett; (Igaz! Ugy van! jobbfélöl. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon) hogy az 1875-ben ugy politikailag, mint pénzügyileg megingott bizalom iránta tökéletesen helyreállt. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Ezek, t. ház, tények, a melyeknek daczára nemcsak lehet, de teljesen jogosalt is egy kormányt megbuktatni akarni, de a melyeket elfogadni akarni, bocsánatot kérek — nem szép; de nem csak nem szép, de teljesen lehetetlen is, mert, a mint a pártszenvedély okozta köd eloszlik, meglátja azokat mindenki. (Élénk tetszés jobboldalmi.) Abban a t. képviselő urnak tökéletesen igaza van és gondolom, ezt mindenki tudja is, a ki a parlamentarismusról gondolkozott, hogy' a lelépő ministerelnök kötelessége utódját kijelölni. (Ugy van! jóbbfelöl.) Én határozottan concedálom, hogy nemcsak egy, de több ember is van Magyarországon, a ki a ministerelnöki széket, ha a parlamentarismussal együtt járó feltételek megvannak, be fogja és be tudja tölteni. De bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, ha azt is hozzá teszem, hogy bármennyit gondolkoztam légyen is azon a segítségen, a mely minden igazi parlamentaris országban megvan a lelépő ministerelnök számára, hogy a közvélemény már mintegy kijelölte azon férfiút, a ki a parlamenti többség, az ország bizalmát birja: ez nekem, legalább a mai napig, hiányzik. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl. Hosszantartó felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Apponyi!) A t. képviselő ur igen elmésen igyekezett felhasználni ellenem azon minapi tréfás idézetemet, hogy: „Es kommt selten was Besseres nách" ... (Egy hang a szélső baloldalon: Szokott tehát nem komolyan is beszélni! Zaj jóbbfelöl.) Sohasem hallottam, t. ház, hogy egy komoly