Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-188

188. országos illés íebrni vájjon nem következett-e volna ebből az, hogy első feladatának tekintette volna a t. kormány, hogy a költségvetést terjessze a ház tárgyalása alá? Hiszen a tényekből látjuk, hogy nem történt volna valami nagy szerencsétlenség, a monarchia nem dőlt volna össze, ha a katonai törvényjavaslatok néhány hóval később kerültek volna a ház elé. Tökéletesen osztozom előttem szólt t. barátom azon felfogásában is, a melynek a múlt évben is kifejezést adtunk, hogy a költségvetési felhatalmazás eminenter bizalmi kérdés és épen ezért ehhez több szóm most nincs; mert reménylem, hogy maga a t. ministerelnök ur ez idő szerint csakugyan nem fogja elvárni tőlem azt, hogy indokoljam, miért nem viseltetünk iránta bizalommal. (Helyeslés és derültség a szélső haloldalon,.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Arra vonatkozólag, a mi magára a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve mondatott, igen kevés reflexióm yan, mert hiszen a t. szónok urak is, kik e javaslatot el nem fogadják, ez irányban igen röviden nyilatkoztak. (Halljuk!) Mindenek előtt egyet jegyzek meg. Tudom, hogy az ilyen törvényjavaslat elfogadását a túloldal részérői mindig mint bizalmi kérdést tekintették, nem pedig ugy, mint provisiót az ország szükségleteinek fennakadhatlan fedezése iránt; és épen azért, mert az mindig igy volt, természetesen az ellen, hogy ezt ma is igy fogják fel, kifogást nem teszek. A mi már azt illeti, hogy e törvényjavaslat indokolása vádat foglalna magában a törvényhozás ellen azért, hogy a költségvetés nem készült el a kellő időben, az ellen tiltakozni vagyok kénytelen. Én az indokolásban csak jelezni akartam, hogy a költségvetés oly időben terjesztetett be, hogy ha azon körülmények, a melyekről később egy pár szót fogok szólni, közbe nem jönnek, az még a múlt évben minden valószínűség szerint törvénynyé válhatott volna. De méltóztatnak tudni, hogy a múlt év végén nem a véderő-törvényjavaslat volt az, mely az időt igénybe vette, hanem mindenek felett és majdnem kizárólag igénybe vette a regálétörvényjavaslatot, (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Erre nézve pedig megvallom, t. ház, mint akkor is nyilvánítottam, most is azon hitben és meggyőződésben vagyok, hogy miután már a regale-megváltás ügye napirendre került, nemcsak az államnak, de minden magánosnak érdeke is követelte, hogy a felett a törvényhozás mentől előbb döntsön, (Helyeslés jobbfelöl) mert másként okvetlenül kiszámíthatatlan kár keletkezett volna. (Helyeslés ! Ugy van! jobbfelöl.) A mi pedig a véderő-törvényj avaslatot illeti, azt mondja Helfy képviselő ur: csaknem hittem, hogy az három nap alatt le fog tárgyaltatni. Nem, ár 25-én, hétfőn. 1889. gg t. ház, azt nem hittem, ámbár a 68-iki véderőtörvényjavaslat, a melyben pedig minden új volt, nem ugyan három nap alatt, de hét ülés alatt tárgyaltatott és fogadtatott el. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) De azt is megvallom, midőn márczius végéig kértem az úgynevezett indemuity-törvény megszavazását, azt sem hittem, hogy oly sokáig tartson a véderő-törvényjavaslat tárgyalása. Nem hibáztatásul mondom ezt, mert a t. háznak joga van a tárgyalások iránt ugy intézkedni, mint akar, de nem hihettem, hogy oly sokáig tartson, hogy márczius 31-éig se legyen kilátás arra, hogy a költségvetés megszavaztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Gondolom, magára ezen törvényjavaslatra nézve többet szólanom ez alkalommal felesleges is volna. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam hoszszasabban méltóztatott reflectálni egy más törvényjavaslatnál múltkor elmondott beszédemre. Némi rövid megjegyzéssel az egyes pontokra nézve legalább én is tartozom. (Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, tartozom egy nyilatkozattal. Minthogy ugyanis ugy a képviselő ur beszédében, mint egy t. képviselő ur közbeszólásával ismételten a 72-iki és 75-iki dolgokat hozták fel, a melyekre nézve sok szó mondatott már e házban a nélkül, hogy alkalmat vettem volna bővebben nyilatkozni, hogy a mostani ministerelnök adta meg akkor az útmutatást, hogyan lehet és kell egy ellenzéknek eljárni; kénytelen vagyok erről néhány szót szólni, szorítkozva tisztán az országgyűlési naplóban ép ugy, mint az akkori hírlapokban feltalálható tényekre. (Halljuk! Hulljuk!) Először az a bizonyos pártértekezlet, mely 75-ben tartatott, volt a közvetlenül bekövetkezendő választások előtt az ország különböző részeiből összejött értekezlet. Az értekezlet megtartatván, következett a körmenet, melyre a múlt alkalommal méltóztattak hivatkozni. Hogy nekem mennyi részem volt abban, azt Ivánka Imrét, barátom, mint egyik résztvevő, a múlt alkalommal elmondotta, azaz semmi részem. De mindenesetre azon egy körmenettel vége volt a dolognak, a vidéki elvrokonok haza mentek. Azontúl sem történt részünkről semmi néven nevezendő tüntetés vagy tüntetési kísérlet és azután következett ugyancsak 1872-ben az úgynevezett kibeszélési vagy obstructionalis eljárás. Hát, t. ház, erre nézve is elmondom véleményemet, de megjegyzek kettőt. (Halljuk! Halljuk!) Egyik az, hogy ez történt egy választási törvényjavaslattal szemben, a mely azon alakjában sok ezer választót megfosztott volna választási jogától (Felkiáltások bal- és szélső balfelöl: A mostani még sokkal fontosabb kérdés !) és hogy ezek jogainak védelmére léptünk fel.