Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-188
54. 188. ©rsaágos ülés feJiraér 25-én^ hétfőn. 188». Ezek ellen a manőverek ellen, bárhonnan származzék is: ezek eilen a tévedések ellen nem a magam érdekében, de az ország érdekében, az ügy érdekében, mert az ügy érdeke kívánja, hogy ilyen tévhit el ne terjedhessen, ennél a legelső alkalomnál erélyesen tiltakozni kötelességem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Különben, t. képviselőház, miután a legutóbbi napokban lefolyt controversiákkal szemben álláspontomat kifejtettem, csupán annak kijelentésére szorítkozom, hogy a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Hosszantartó zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Mielőtt a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve röviden elmondanám nézetemet, mindenekelőtt kijelentem, hogy teljesen csatlakozom azokhoz, a miket előttem szólt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a német szövetségre vonatkozólag kijelentett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Magyarországon a hármas szövetség fentartása nem képezi egy kormány politikáját, ez Magyarországnak, a magyar nemzetnek politikája; és én nem tudok elképzelni oly magyar kormányt, mely ez idő szerint akár csak hat hónapig képes volna magát fentartani, ha a külügyi kormányzatban más, ezzel ellenkező irányt akarna érvényesíteni, (ügy van! JJgy van! a szélső baloldalon.) S én valóban csodálkozom azon, hogy egyáltalán valakinek eszébe juthatott a magyar ellenzéket akként tüntetni fel, mint a melynek soraiban ez a felfogás megrendült volna. Mi szolgáltatott erre valaha okot, vagy csak ürügyet is ? Az a körülmény tehát, hogy egyikünk-másikunk egy-egy rokonszenves szót ejtett itt ki Francziaorszá.g irányában; vagy az, hogy például én magam tavaly a kiállítás kérdése alkalmából helytelenítettem a kormány által követett eljárást és különösen a t. ministerelnök ur által akkor tett nyilatkozatot: engedelmet kérek, abból távolról sem következik az, hogy legkevésbé is megingott volna hitünk, bizalmunk a hármas szövetség szilárdságában és fentartásának szüksége iránt. Szomorúan állnánk a szövetségekkel, ha az következnék belőle, hogy mert egy ország szövetségben van egy másik állammal, azért ne legyen szabad rokonszenvet tanúsítani egy harmadik állam irányában. Én igenis ragaszkodom szívvel-lélekkel a hármas szövetséghez, de annak világos kikötése mellett, hogy a szövetség által a szövetségesek irányában elvállalt kötelezettségek hű teljesítésén kivül, minden szövetséges teljesen szabad kézzel birjon a többire nézve. Valamint NémeTörszág nem habozik egy cseppet sem, mikor az illem vagy a maga érdeke megkívánja, a velünk való szövetség daczára is udvariasságot, előzékenységet tanúsítani, például Oroszország irányában, a mit igen helyesen tesz : ugy nem akadályozhat minket semmi sem, a hű és őszinte szövetség daczára is, hogy kellő illemet és előzékenységet tanúsítsunk egy harmadik nemzet irányában. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre nézve tehát bátran mondhatom, hogy gróf Apponyi t. barátom nemcsak a maga, hanem az egész ellenzék érzelmeit tolmácsolta ezen tiltakozásával. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Áttérve magára a javaslatra, rövid pár megjegyzést óhajtok tenni. Az indokolásban van egy szó, mely csendes szemrehányást tartalmaz a parlament ellen. Az van mondva az indokolásban, hogy „az 1889. évi állami költségvetés, melyet már 1888. október 18-án terjesztettem volt a képviselőház elé". Ez egyúttal azt jelenti, hogy nem a kormány az oka, hogy ma kénytelen másodízben indemnitást kérni. A lehető leghatározottabban kijelentem, hogy ennek pedig senki más nem oka, mint épen a t. kormány. (Ugy van! a szélső balon.) Senki sem ostorozta oly kegyetlenül a volt Deák-párti kormányokat azért, hogy a költségvetést soha kellő időben törvényerőre emeltetni nem birták, mint épen a t. ministerelnök ur és épen az ő kormányzata alatt alig történt egyszer-kétszer az, hogy a költségvetési törvény kellő időben létrejött. És most előáll azon kivételes eset, hogy pláne másodízben, ismét egy negyedévre, összesen tehát íélévre kér indemnityt. Ez mindenesetre nem nagyon alkotmányos állapot. Hiszen a budget-jog képezi a parlament alapjogát; ha ez illusoriussá tétetik az által, hogy mindjárt két negyeden át a korrnány úgyszólván szabadon, csakis bizonyos keretek által korlátolva kezel mindent, az mindenesetre szomorú állapot. A t. kormány számítást tehetett volna, mielőtt a parlament munkabeosztásában megállapodott. Vájjon azt képzelte a t. kormány, hogy ezek a katonái törvényjavaslatok három nap alatt fognak keresztülmenni a képviselőházban? és vájjon mi vagyunk annak okai, hogy a t. ministerelnök ur teljes három hétig várakozik arra, hogy azon conclusióra jusson, hogy mégis engedjen az ellenzéknek egy szakaszra vonatkozólag? (Ugyvan! a bal- és szélsőbalon.) Ez nem oly három hét-e, a melyet tisztán a t. kormány rovására kell felírnunk ? (Élénk helyeslés a szélső balon.) A múlt évben azt az áldozatot is hozta a t. kormány, hogy a delegatiók üléseit áthelyezte őszről tavaszra, a mi mindenesetre, ha már léteznek delegatiók, áldozattal jár reájuk nézve, mert nehéz tavasz elején megállapítani különösen akülés hadügyi költségeket az utána következő esztendőre ; a t. kormány mégis megtette és pedig az én hozzájárulásommal is, világosan kimondva azon czélból, hogy utóvégre lehetséges legyen a költségvetésnek kellő időben való tárgyalása. S