Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-188
188. országos ftlés február 16-én, hétfőn. 1889. £i ben, hogy a jelenlegi kormány számára ezt a meghatalmazást megszavazzuk. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) De ezen alkalommal, t. ház, tartozom a helyzet követelményeinek azzal, hogy néhány reflexiót tegyek a ministerelnök urnak minapi beszédére, mely az általános politikai helyzettel van összefüggésben és ennek folytán természetszerű összeköttetésben áll ezen javaslat politikai oldalával. (Halljuk! Bálijuk!) T. barátom, Hegedüs Sándor az ő szempontjából nagyon sikerült és általam mindig elismert nagy tehetségéhez méltó minapi felszólalásában szemrehányásokat tett nekem azért, hogy én a ministerelnöki állás tekintélyét megingottnak találom a jelenlegi ministerelnök ur személyében. Én sajnálom, de én t. barátomnak nem tehetem meg azt a concessiót, hogy ebbeli állításomból bármit is visszavonjak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t, ház, én tisztán egy tényre utaltam és ez a tény semmit sem veszt el valódiságából, ha mi azt takargatjuk, ha mi azt eltagadjuk. Ezen sajnos állapotnak nem azzal vethetünk véget, ha előtte szemet hunyunk, ha annak kifejezést nem adunk, ha azt nem constatáljuk : hanem ha ,azt eonstatálván, előidézni iparkodunk azt a szükséges, azt az üdvös crisist, a mely megint helyre állítja a hatalom és tekintély közti frigyet, melyre Magyarországnak szüksége van. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De a t. ministerelnök ur beszédében szíves volt nekem azt imputálni, hogy egész felszólalásomnak csak egy tartalma van, hogy tudniillik ő menjen. Bocsánatot kérek a t. háztól, de ez nem volt beszédemnek egyedüli tartalma. Mert én azt hiszem, hogy egyedül személyváltozás, ha azzal nincs összekötve a politikai rendszer megváltozása, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) bajainkon nem segít és a személyváltozásnak fontossága szerintem abban áll, hogy hosszú éveknek, de különösen a legutolsó időknek tapasztalása minket meggyőzött arról, hogy az a szükséges rendszerváltozás a személyváltozás nélkül el nem érhető. (Elénk helyeslés a bal- és szélső balon.) A t. ministerelnök ur azonban két argumentummal védekezik. Az egyik az, hogy hivatkozik a parlamentarismus alapelveire. Szerinte az ő mai állása és annak fentartása a parlamentarismus alapelveinek megőrzése, ezen állásnak elejtése a parlamentarismus alapelveinek megtagadása volna. Mert ő — úgymond — nem fog arra praeeedenst szolgáltatni, hogy egy a többségre támaszkodó kormány akár a kisebbség óhajtása, akár más oldalról eredő nyomás elől visszavonuljon. Horánszky Nándor: Bittó alatt is igy volt! Gróf Apponyi Albert: Én, t. képviselőház, elismertem minapi beszédemben és elismerem ma is, hogy ezen parlamenti formai legalitásnak megvan a maga jogosultsága, a mely tiszteletet érdemel; s én nem tudnám azt helyeselni soha, ha a kisebbség azon eljárási módokat választaná, melyeket a t. ministerelnök ur, mint a kisebbség vezére, egyszer választott, (ügy van! Ugy van! balfélöl) hogy tudniillik egyszerűen lehetetlenné teszi a tárgyalások folytatását; és én alegerélyesebben visszautasítok magam is minden kísérletet, mely arra tétetik, hogy a parlament bármely tagjára, vagy bármely oldalára külső megfélemlítés vagy bármi illetéktelen beavatkozás által nyomás gyakoroltassák. (Helyeslés balfelöl) ámbár azt nagyon helyeslem, hogy az ország választói a két választás közötti időközben is kifejezzék meggyőződésüket s ez által azt a tisztán erkölcsi nyomást gyakorolják választottjaikra, a melynek súlyát megítélni minden egyes képviselőnek lelkiismeretétől függ. (Élénk helyeslés.) De, t. ház, ha én ezt concedálom és ekkép a formai parlamenti legalitásnak megadom azt a tiszteletet, melyet az megérdemel : egyúttal határozottan tiltakoznom kell az ellen, mintha ez a legalitás, mintha az a kétségtelen igazság, hogy a képviselőház többsége határoz egy kormány létele vagy nem létele felett, mintha ez maga a parlamentarismusnak lényege és alapeszméje volna. Ez az alapeszmének és lényegnek csak külső — megengedem, nélkülözhetlen — de csak külső megjelenési formája, (Igaz! Ugy van! balfelöl) a lényeg abban áll, hogy a kik a parlamenti életben szerepelnek, azok határozott elvi irányzatokat képviseljenek és hogy az egyik, vagy másik elvi irányzat közt a nemzet akarata szabadon válasszon és a nemzet akaratával egyöntetűleg, egyformán vezettessék az országnak kormányzata. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S ebből a kettős szempontból, a mely egyrészt megvonja a határvonalat a parlamentarismus és tisztán a személyre irányuló plebiscitumok rendszere közt s a mely másrészt ennek a magában véve jogosult formának megadja a lényeget: tagadom, hogy ezt a parlamentarismust képviselni, azzal magát identificálni, ennek köpenyébe és tiszteletreméltó követelményeibe burkolózni a t. ministerelnök urnak joga volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Először, t. képviselőház, a ministerelnök urnak kormányzata nem képvisel meghatározható elvi irányt. (Igaz! Ugy van! balfélöl.) Ebben a házban a függetlenségi párt képviseli az 1867-iki kiegyezés határain túlmenő függetlenség visszanyerésének és megóvásának elvét. Ebben a házban én t. elvbarátaimmal együtt képviselem a kiegyezés valódi szellemének meg'őrzését és minden hamisítás elleni biztosítását, a modern európai állam biztosítékainak megszerzését, az ország belügyi intézményeinek ebben az irányban való kiépítését,
