Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-188
52 1S8« orsüftgos ülés február 85-én, hétfőn. 1889. a kormányzatnak ily szellemben való vezetését. (ügy van! balfelöl.) Hogy a t. ministerein ök ur 14 évi kormányzata az ő személyes hatalmának fentartásán és a minduntalan előforduló nehézségeknek pillanatnyi expediensek által való elhárításán kivül mit képvisel, arra nézve választ még eddig semmiféle oldalról sem nyertem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De másodszor, t. ház, alig hiszem, hogy a t. ministerelnök urnak joga volna arra hivatkozni, — különösen a mai pillanatban — hogy az ő vezénylete alatt a parlamenti többség egyszersmind híí kifejezője lenne a nemzet többségének, a nemzet akaratának. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, eltekintek attól a sokat emlegetett, de még ki nem merített tárgytól, hogy a mai kormány alatt a választások mikép vezettetnek. Eltekintek attól, hogy vannak egész vármegyék ebben az országban—-vannak olyanok, a melyekben a dolog correcte is és tisztességesen ment—de vannak olyan megyék, ahol a választások az összeírástól kezdve, egészen a szavazás cselek vényéig, mind merő hamisításon és erőszakon alapulnak. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én ettől el akarok tekinteni és csak arra az egyre utalok, hogy midőn változás állott be a helyzetben, midőn változás állott be a politikában, midőn xij mozzanatok állottak elő az utolsó választások óta: lehetetlen, hogy a ki az országban történő dolgokat figyelemmel kíséri, ne jöjjön arra a meggyőződésre, vagy legalább is ne tápláljon kételyeket arra nézve, hogy a mi az utolsó választásoknál talán lehetett az ország többsége, hogy az ma már nem az. (Élénk helyeslés a bal- és snélső balon.) És ilyen körülmények között a t. ministerelnök ur nehezen hivatkozhatik arra teljes megnyugvással és nehezen fogja neki azt bárki is elhinni, hogy az ő hivatalban maradása a parlamentarismus elveinek megóvásával áll összeköttetésben és hogy ő egyebet képviseljen, mint a parlamentarismus külső formaságát, mely az én hitem és meggyőződésem szerint ma ellentétbe jutott a parlamentarismus lényegével, tudniillik a nemzeti akarattal. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalún.) És mikor ez az ellentét megvan, t. képviselőház, akkor igenis beáll a közélet működésében az abnormitás, beáll az az állapot, midőn minden egyes kérdés tárgyalásába belevegyül a politikai helyzet izgatott jellege, midőn elfogulatlanul működni, midőn a reformtevékenységet elfogulatlanul tovább vinni nem lehet, midőn az ország nincs a kellő súlylyal képviselve kifelé, midőn nem lehet elérni a kedélyek szükséges megnyugtatását befelé. (Igaz! "ügy van! a bal-és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur másik érve, a melylyel állását védelmezte, az volt, hogy én, midőn az ő | állását ostromoltam, elmulasztottam megjelölni azt az egyént, a ki az ő helyébe léphetne. (Felkiáltások a baloldalon: Akárki jön, jobb lesz!) A t. ministerelnök ur ezen érvet különböző módon variálta, mig végre egy reánk nézve tán nem nagyon hízelgő, de az ő szempontjából is legalább nagyon szerény és megvallom, az önismeretnek eddignála nem tapasztalt fokára mutató formulában (Derültség a bal- és szélső baloldalon) csúcsosodott ki, hogy tudniillik: „Kommt selten was besseres nach." Megengedem, t. ház, hogy a ministerelnök ur ezzel eltalálta az indokot, mely miatt sokan, de nagyon sokan őt támogatják; (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélső balon) nem mintha távolról is meg volnának elégedve kormányzatával, hanem mert, megengedem, őszinte aggodalmat táplálnak arra nézve, a mi utána következik, az ismeretlen iránt, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, én válaszolok a t. ministerelnök urnak azon kérdésére, illetőleg kitöltőm azon hézagot, melyet ő az én felszólalásomban feltalálni vélt. (Ralijuk! Halljuk!) Először is visszafordítom a kérdést. Minden alkotmányos országban tudvalevőleg a hatalomról lelépő ministerelnök föladata a koronának ajánlani azt a férfiút, a ki a cabinetalakítással megbízandó lenne. A t. ministerelnök ur pedig ebben a házban fölvetette a cabinetkérdést. Azt csak nem tehetem fel, hogy ő előre is biztosra vette, hogy ezen javaslatnál a cabinetkérdés miatt többséget fog szerezni. Föl kell tennem és ő volna az első, a ki az ellen tiltakoznék, ha azt állítanám, bogy nem vetette fel komolyan a cabinetkérdést; ha pedig komolyan vetette fel, számolnia kellett azon eshetőséggel is, hogy helyét ott kell hagynia; és akkor neki tisztában kellett lennie az iránt, hogy kit fog ő Felségének ajánlani. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csodálkozom tehát, hogy a t. ministerelnök ur olyan kérdésre nézve, melynek megoldására hivatali kötelességénél fogva ő neki kell megtennie a döntő lépést és midőn ezzel a kérdéssel már hosszú idő óta komolyan foglalkozik, én hozzám fordul felvilágosításért. (Helyeslés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) De megmondom mégis, hogy én e kérdésről hogyan gondolkozom. (Halljuk! Halljuk!) A mi parlamentünkben, az igaz, a helyzet nem olyan egyszerű, mint azon parlamentekben, a hol compact kormánypárttal szemben áll egységes, compact ellenzék; mert mi nálunk maga az ellenzék két egymástól független pártra oszlik; azonkívül tudvalevőleg különösen ezen kérdés alkalmából az ellenzékkel egy sorban küzdöttek, számra nézve nem sok, de egyéni tulajdonra nézve igen jelentékeny és tekintélyes férfiak. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.)
