Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-187
34 187. országos ülés február 23-án , szombaton. Í889. részéről, hogy főleg a második indítvány eszméje jövőben s amikor lehet érvényesíttethessék, minthogy ez most nem lehetséges, nagyon kérem a t. házat, hogy a két indítványt elejteni méltóztassék. (Helyeslés jőbbfelől.) Ellenben Bolgár t. képviselő ur indítványát — mint már elébb volt szerencsém érinteni —• elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Elnök: T. ház! Bolgár Ferencz képviselő ur személyes kérdésben akar szólani. (Halljuk! Halljuk!) Bolgár Ferencz: T. ház! Személyes ügyben kívánok egy megjegyzést tenni. (Halljuk!) Sajnálatomnak adva kifejezést, hogy a magyar elem nincsen kellőleg a hadseregben képviselve, az igen t. honvédelmi minister ur azt kérdezte, hogy én miért nem szolgáltam a hadseregben tovább, miért nem voltam kitartó, miért hagytam magamat talán pillanatnyi kellemetlenségek által arra indítani, hogy a hadseregből kilépjek. Erre én azt válaszolom, hogy én igen szívesen és nagyon kellemesen szolgáltam a hadseregben, de egyidőben sokat betegeskedtem és végre, bár nem szívesen, kénytelen voltam e folytonos betegeskedés miatt a hadsereg tényleges állományából kiválni. Csak ennyit kívántam megjegyezni. (Helyeslés.) , Madarász József jegyző: Czirer Ákos! Czirer ÁkOS: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) E szakasznál két positiv indítvány tétetett, az egyiket Görgey Béla képviselőtársamnak köszönhetjük, a másikát épen az elébb indokolta Bolgár Ferencz t. képviselőtársam. Ez utóbbira megjegyzésem csak az, hogy azt az érdekében felhozott méltányossági okok alapján magam is a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlom. De bővebben avval foglalkozni nem fogok, miután a t. honvédelmi minister ur is hozzá járult ahhoz. A mi Görgey Béla t. képviselőtársamnak a tegnapi napon indokolt indítványát, főleg annak második, szerintem és szerinte is, sokkal jelentékenyebb részét illeti, azt a magam részéről is őszinte örömmel fogadom el és pedig azért, mert benne egy — bár szerény — de elég határozott lépést látok azon czél felé, mely felé minden igaz magyar embernek szívvel-lélekkel törekednie kell. (Halljuk ! Halljuk!) Eddig a t. kormánypártnak legmerészebb harczosai sem mentek el tovább, csak addig, hogy ugy mondjam elvi, vagy elméleti elismerést adjanak a nemzet azon jogának, a mely a magyar nemzetet csak ugy, mint minden más nemzetet megillet, tudniillik, hogy önálló nemzeti haderőt állíthasson. (Élénk helyeslés balfelől.) De odáig még soha sem mentek el, hogy ez irányban egyelőre csak csekélyebb jelentőségű, de mégis positiv indítványt tettek volna s azért ezt az első, bár szerény kísérletet is mindenesetre örömmel kell üdvözölnünk. (Igaz! Ugy vem! balfelől.) És el kell azt fogadnunk, daczára annak, hogy a t. honvédelmi minister ur bizonyosan formai szempontból nem járul hozzá; el kell fogadnunk két oknál fogva. (Halljuk!) Először azért, mert mindenesetre némi javítás rejlik benne a mai állapotokkal szemben, de másodszor és főkép azért, mert ez azon előmunkálatok között, melyeket az önálló nemzeti haderő érdekében foganatosítanunk kell, mondhatnám, úttörő szerepre van hivatva. Ne vegye azonban rossz néven tőlem sem a f. indítványozó ur, sem a t. képviselőház, ha én egy lépéssel tovább megyek (Halljuk!) és hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársamnak csak a napokban mondott azon culináris közmondásával éljek: „evésközben jön meg az ember étvágya", (Halljuk!) én most egy fogással többet kérek s az én étvágyam nagyon indokolt, mert a ki a közös hadsereg részéről mindig csak a bibliai Lázár sorsára van kárhoztatva, annál nem lehet csodálni, hogy étvágya kielégítésére bővebb táplálékra van szüksége. (Tetszés a szélső balfelől.) Megszoktuk mi már azt, hogy a közös hadsereggel szemben legtöbbször legjogosabb kívánságainkat sem tudtuk érvényesíteni s igy ma már arra vagyunk kárhoztatva, hogy már-már lehetetlenségeket kell követelnünk csak azért, hogy a lehetőt elérhessük. Én odáig menni nem fogok. De azt hiszem, hogy nagyon is a lehetőségek korlátai között maradok, midőn egy magyar tisztképző akadémiának felállítását követelem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem megyek, mondom, a lehetetlenségig; mert hiszen csak ismétlem azt, a mit e tekintetben a magyar delegatio, ugy tudom, már ismételten elhatározott, de a mely határozatnak foganatosítását eddigelé látni szerencsénk nem volt. Es nem hiszem, hogy ezzel hatáskörünket túllépnők; mert ha a magyar képviselőháznak van joga arra, hogy utasítsa a kormányt arra, hogy hasson oda, miszerint a tartalékosok tiszti vizsgája feltételeinek megállapításánál a magyar nyelv az eddiginél bővebb méltatásban részesüljön: akkor talán arra is van neki joga, hogy a kormányt utasíthassa arra, hogy hasson oda, miszerint a magyar tisztképző akadémiának az ország területén való felállítása érdekében szükséges lépéseket megtegye. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bátor vagyok tehát ezen értelemben a t. háznak határozati javaslatomat elfogadásra ajánlani. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy a fölött rögtön szavazás történjék; nagyon beérném azzal, ha ezen javaslatom előzetesen a véderő-bizottsághoz fogna utasíttatni tárgyalás és jelentéstétel végett. Ajánlom a t. háznak ezen határozati javaslatomat
