Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-187
187. országos ülésfebrnár 23-átt, szombaton 1889. 35 szíves elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Föl fog olvastatni a határozati ja vaslat, (Halljuk! Halljuk!) Madarász József jegyző (olvassa): „Utasittatik a kormány, hogy egy magyar nyelvű tisztképző akadémiának a magyar állam területén leendő felállítása iránt a szükséges lépéseket haladék nélkül tegye folyamatba." Beadja: Czirer Ákos. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. képviselőház! Én régibb tárgyalások alkalmával már ismételten voltam abban a helyzetben, hogy megmagyarázhattam okát annak, miért nincs szükség az akadémiák szaporítására. (Felkiáltások balfélől: Mert magyar!) A tényleges állományú tisztek száma nagyon elég, sőt a tényleges állományú tisztekben felesleg is van •— — (Felkiáltások balfélől. Nem magyarban!) ez attól függ, hogy a magyarok szolgáljanak • mert ha többen fognak szolgálni, a mit én mindig szivemből üdvözölni fogok;, akkor nagyobb lesz a magyar tisztek száma: a tiszti hiány csak a tartalékos tiszteknél van, de miután az akadémiák épen a tényleges állományú tiszti létszám kiegészítésére szolgálnak, ebben is bizonyos mértéket kell tartani, mert az ilyen nagyobb képzettségű fiatal ember természetesen nagyobb igényekkel lép az életbe, előléptetéséről s haladásáról tehát gondoskodni kell egyrészt; másrészt pedig, ha csupán csak az akadémiákból egészítjük ki a tisztikar létszámát: akkor elzárjuk az utat a közös hadseregbeli szolgálathoz azok előtt, a kik véletlenül akadémiákba nem juthattak. Miután az akadémiák száma tökéletesen elegendő arra, hogy a tisztikar magasabb képzettségű fiatal emberekkel kiegészíttessék,egyáltalában nincs szükség arra, hogy az akadémiák szaporittassanak. A t. képviselő ur indítványának alapeszméje és alapiránya, a mi a t. pártjáé: a külön magyar hadsereg; és ez kérem, egy lépés lenne azon ezél elérésére. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) És azért, mert ez az irány nem egyezik azon iránynyal, melyet mi követünk, t i., hogy változatlanul fentartjuk az 1867 :XII.t.-cz.-et, ennélfogva kérem méltóztassék ezen indítványt el nem fogadni. (Zaj a szélső haloldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Én röviden és tisztán csak annak constatálására, hogy mennyire nem való a t. minister urnak azon észrevétele, hogy a magyar tiszti akadémia felállítása akár első, akár következő lépés volna az önálló magyar hadsereg felállítására, hogy mennyire nem való a t. minister ur azon állítása, hogy e kérdés azon szempontból fontos, hogy az a külön, önálló magyar hadsereg fe lállítására vezet: bátor vagyok felemlíteni, hogy a szóban forgó indítványt ugyanily értelemben és ilyen szellemben — lehet, nem ugyanezen szavakkal — egy izben már a delegatio is elfogadott; a delegatióra pedig azt, hogy az ilyen irányú, ilyen természetű indítványt elfogadni képes, még ellensége sem foghatja rá. Ez, t. ház és a mit a t. minister ur mondott és az az álláspont, melyet elfoglal, semmi egyéb, mint eltusolás és kitérés a kérdés elől. (Igaz! ügy van! a hal- és szélső balon.) Egyszer azt mondani, hogy a baj az, hogy a magyar elem a hadseregben való szolgálatra nem vállalkozik (ügy van! ügy van! a bal- és szélső balon) — és ezt a tisztelt minister ur annak idején hibának tartotta, nem tudom, annak tartja-e még ma is . . . Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister : Igenis, annak! Horánszky Nándor: Máskor, midőn azok számára, a kik ezen szolgálatba lépni hajlandók, bizonyos intézmények létesítése proponáltatik, akkor azzal szemben viszont azt mondani, hogy ez felesleges és arra szükség nincsen; továbbá mikor indítvány tétetik arra, hogy a katonai tisztképző intézetekben létező helyek osztassanak meg az ujoncz-jutalék arányában: azt mondani, hogy ez a statútumokba ütközik — melyek megváltoztathatók — majd ismét a monarchia két felében fennforgó azon különböző számviszonyokra hivatkozni, melyek talán annak tényleges kereeztülvihetését lehetetlenítenék : mindez, t. képviselőház, semmi egyéb, mint az őszinteségnek az a hiánya, melyet mi a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál állandóan tapasztaltunk; újabb kiadása ez a 14. szakasznak, constatálom — és talán drasticusan fejezem ki magamat— mindez egyszerű táplálása azon valótlanságoknak, a törvényhozás méltóságához, a magyar kormány tekintélyéhez nem illő eljárásoknak, (Élénk helyeslés és mozgás a bal- és szélső baloldalon) a melyeket lehetetlen a legkeményebben el nem ítélni. (Zajos helyeslésabal- és szélső baloldalon.) Csak ezt akartam mondani. Elnök: Szólásra senki sincs felírva, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza, honvédelmi minister: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk!) Horánszky Nándor t. képviselő ur felszólalására csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy a hadsereg egyöntetűsége természetesen a nyelvben is kifejezést nyer. És miután azt hiszem, méltóztatnak elismerni annak elkerülhetetlen szükségét, hogy a hadsereg tisztjei maguk közt valahogy érintkezhessenek, ebből folyik az, hogy a hivatalos nyelv csak egy lehet. Ha pedig magyar katonai akadémiát állítanánk fel, mely szintén a hadsereg kötelékébe tartoznék, ezzel a nyelv egyöntetűségét mindenesetre megbolygatnók. (Élénk mozgás a hal- és szélső baloldalon.) 5*
