Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-202
208. országos Hlés m&reslws 18-án, szerdán, 1880 383 Ez oda lett vetve, hogy ezen rágódjanak az igazhitű mamelukok. Hintsék a magot és szítsák az egyenetlenség lángját, (ügy van! a szélső baloldalon.) Erre vonatkozólag nem annyira Ivánka Imre t. képviselőtársamnak — mert hiszen falra hányni a borsót felesleges és vaknak a színeket nem akarom magyarázni — hanem inkább azon jó becsületes bunyeváezoknak, kiknek a szájába adta e tant, egy szép rövid érdekes mesét mondok el. (Halljuk! Halljuk!) Nagy szárazság volt s az erdő felett felleg vonult eL Az erdő azt kérte a felette lebegő felhőtől, hogy reá esőt bocsásson. A felleg meghallgatta az erdő kérését és azt monda: de csak annyi esőt adhatok, amiből csak a felső ágakra jut; a fák azt mondták, menj tovább, ha csak a felsőknek adsz esőt, nem kellesz. Mi lett az alsó ágak irigységének a következménye? A felső ágak elszáradtak, de a felső ágak után elszáradtak az alsók is ás végre az egész erdő. Ez lesz a vége az irigység democratiájának, melyet meg akar honosítani Ivánka Imre t. képviselő ur az ő sokáczainak az érzelmeiben. (Ugyvan! ügy van! a szélső baloldalon.) De én azt hiszem, hogy a magyar nép nem az irigység democratiájáért lelkesül, hanem azon democratiáért, mely nem akar lerántani senkit, mely a szabadság és egyeulőség magasztos eszméi mellett fel akar emelni mindenkit, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha a magyar nemzet intelligentiáját, művelt osztályát megfosztják azon forrástól, mely a jótékony eső áldásos hatásaként áramlik rá a tudomány és műveltség folytonos művelése által : akkor végre el fog száradni a nemzet fája s annak gyökerein azután csakugyan kényök-kedvök szerint fognak rágódni a cs. kir. generálisok, (ügy van! a szélső baloldalon.) Csak annyit akartam azoknak az uraknak mondani, a kik a democratiára, az egyenlő teherviselés magasztos eszméjére hivatkoznak akkor, midőn rá akarják octroyálni a magyar ifjúságra a kétévi szolgálatot. T. ház! Még a nyelv kérdéséhez kívánok egy pár szót szólani. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Az van mondva, a t. cultusminister ur is hangoztatta és a túloldalról is többen hangoztatták, hogy a ki németül nem tud, nem is nevezheti) művelt embernek. Én ezt az állítást, a minő felületesnek, helytelennek tartom, ép oly veszélyesnek is találom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A német nép, a melylyel még Géza vezér és Szent-István idejében összesógorosodánk, melyet hajdan fegyvereinkkel tudánk féken tartani, míveltségével és míveltsége által nyelvével hódíta meg egykor bennünket, úgyannyira, hogy szinte magunkról is megfeledkeztünk. Nem gyűlölöm én a németet, de óvakodni kívánok tőle, mert nálánál nincs veszélyesebb elem nemzetiségünkre nézve. Annál fogva ne csodálkozzék a túloldal, hogy a mig az ő ereikben a német nyelv iránt oly meleg érzelem forr, (Halljuk! Halljuk!) addig én ugy vélekedem, hogy minden magyarnak, ki nemzeti sajátságait, magyar jellegét szereti és becsüli, törvénynyé kellene tennie, hogy a szomszéd német nyelvét e nagy magyar hazában nem beszéli, mert félő, hogy ismét leromboljuk azon sorompókat, melylyel isten bennünket a német sógoroktól oly mély bölcseséggel választott el. A mi nemzeti jogunknak széles e világon támasza s védbástyája nincs, csak önkeblünkben 8. épen azért veszélyesnek tartom a cultusminister urnak azon lépését, a melyet legközelebb kiadott rendeletével és intézkedésével tett; (Helyeslés a szélső balfelöl) első lépésnek tekintem azon örvény felé, a mely az elnemzetlenülés sírjába fog bennünket temetni s elmondhatjuk, ha igy folytatja a cultusminister ur a maga művét, Kölcseyvel, hogy a nemzet szent Nagyományai keblünk bűnös elhidegülésében lelendik sírj okát. Ezeket elmondva a magam részéről, még csak egy körülményre vagyok bátor kiterjeszkedni, (Halljuk! Halljuk!) s ez az úgynevezett felségjog. Azt már többen kifejtették, hogy ilyen jog oly értelemben, mint azt a túloldal vitatta, nem létezik s igy Kálmán király törvényének megfelelőleg a boszorkányokról beszélni nem akarok. Azonban, t. ház, mikor Eötvös Károly, Thaly Kálmán, Horváth Lajos stb. képviselőtársaim a Corpus Juris-szal számos forrásaival a jogtörténelemnek felfegyverkezve síkra szállt a liliom-ártatlaiiságú Gajári Ödön ur ellen, magam is vérszemet kaptam, mit fokozott annak látása, hogy a honvédelmi minister ur is a széke alatt tartja a Corpus Jurist. Beőthy Ákos: Már vele is sú^zik] (Derültség.) Papp Elek: Mondom, t. ház, magam is vérszemet kaptam s feltettem magamban, hogy egy auctorra magam is szert teszek, a melyből megtanuljam azt, mit tartsak a 25. §-ról s a felségjogról; hogy pedig azon gyanúba ne essem, hogy talán pártszinezettel, pártérdekből választom azt az auctort, egy rég kipróbált veterán katonának munkáját szereztem meg-. (Halljuk! Halljuk!)Ugyanis a t. túloldalon ülő képviselőtársam, Ivánka Imre, a magyar hadsereg mikénti szervezéséről a hatvanas években egy kis művet irt. (Halljuk! Halljuk!) Erről el lehet mondani, t. ház, hogy „régidal,régi dicsőségrőlr . (Derültség a baloldalon.) Azonban az auctorok nem évülnek el. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő ur ma a nyelvnek a hadseregben való megállapítását a fejedelmi jogok közé sorozza, holott ezen munkában, a melyet nem lehet egy szónoklati felhevülés perczének tulajdonítani, mert nem képviselői dictio volt, hanem az Íróasztalnál meggondolt és a képviselő ur érzelmeinek
