Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-187
183. országos ülés február 23-án, szombaton. 1889. gj elejtetni és attól tartok, hogy most, épen ezen törvényjavaslat tárgyalásánál az áramlat olyan, hogy bármely indítvány, jöjjön az bármely oldalról is, elfogadásra most alig talál; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldálon)'couGYét indítványt, mondom, nem teszek, de kijelentem, hogy ez eszmét minden alkalommal megpendíteni, ez eszme számára propagandát csinálni, legszentebb kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Gróf Apponyi Gr. Apponyi Albert: T.ház! (Halljuk! Halljuk !) Az az eszme, melynek Prónay De^ső t. barátom most kifejezést adott, oly nagy fontossággal bir, annyira megfelel az én meggyőződésemnek, évek óta annyira képezi az én és elvbarátaim küzdelmeinek tárgyát, hogy lehetetlen azt itt e házban felemlíteni, a nélkül, hogy én azt csekély tehetségemhez képest felszólalással is legmelegebben ne támogassam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az általános vita alkalmával is kiterjeszkedtem erre a tárgyra, de midőn az a részletek alkalmából újból felkozatik, visszhangot kell adnom azokra a hangokra, melyek e tárgyról a szomszéd oldalról emeltettek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) t Tevmé$zetesQi\, az árnyalásban némileg eltérünk. A t. barátom azt mondja, az ő álláspontjához híven, hogy a közös hadsereg intézményének nem barátja, de addig is, mig az fennáll, kívánja, hogy abban a tiszti rangnak, a magasabb katonai képzettségnek elnyerése ne tétessék függővé egy bizonyos elidegenedéstől a magyar nemzettel szemben, hogy ez ne legyen kizárólag német nyelven elérhető; mert a magyar culíura épületének teljességéhez az is tartozik, hogy a katonai képzettség is beillesztessék ebbe az épületbe. Én, t. ház, más árnyalatot képviselek e tekintetben, mert én, itt nem ismétlendő okokból, de a miket mindeuki ismer, a közös hadsereg intézményét fentartani kívánom és azért el akarom távolítani ezen intézménytől mindazt, a mi ezen intézményt Magyarországon kevéssé teszi rokonszenvessé, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) a mi akadályául szolgál annak, hogy ez az intézmény a magy T ar nemzet sympathiáját birja, (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon) & mi akadályául szolgál annak, hogy a magyar ifjak abban a maguk helyét méltóan elfoglalhassák ; és el akarom érni azt, hogy ez az intézmény valóban azzá legyen, minek törvény szerint valóban lennie kellett, tudniillik a két önálló állam közös hadserege, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) nem pedig az egyik állam önállóságának gyengítése. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Az én hitem szerint azok, a kik visszariadnak azoktól a nehézségektől, a melyeket, nem tagadom, talán leküzdeni kellene, hogy ez az óhajtás teljesüljön, a kik nem akarnak küzdeni azért, hogy a közös hadsereg keretében is a magasabb kiképzés magyar nyelven is elérhető legyen, azok tekintettel vannak az Ő helyzetök kényelmére, tekintettel vannak arra, hogy semmiféle hatalmi tényezőbe bele ne ütközzenek; de nincsenek tekintettel a kiegyezés gondolatának és a közös hadsereg eszméjének jövőjére; nincsenek kellő tekintettel magának a közös hadseregnek érdekére, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert ez az érdek kettő, a mely itt fennáll. Egyik az, hogy a magyar elem abban, annak felsőbb fokozataiban azt a helyet, mely őt megilleti, elfoglalhassa, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalán) ez nemcsak magyar nemzeti érdek, hanem érdeke magának a monarchiának és a hadseregnek is. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A magyar elem — elismeri mindenki — bir kiváló katonai tulajdonokkal, ezt tanúsítja a történelem, a magyar elem érdeke össze van nőve a monarchia fentartásának érdekeivel és ennélfogva a magyar elemnek kiváló helye van azon intézményekben, a melyek a monarchia érdekeinek, hatalmi positiójának megvédésére vannak alkotva. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lehet, megengedem, a mint megengedtem az általános vita alkalmával is, hogy vannak még más akadályok is, a melyek miatt a magyar elem a közös hadsereg tiszti karában azt a helyet el nem foglalja, a melyet hogy elfoglaljon, mindnyájan kívánjuk — megengedem, hogy mutatkozik ifjainkban a katonai pályával szemben a rokonszenv sajnos hiánya, mely nemcsak a közös hadsereg, hanem a honvédség szolgálati viszonyaiban is észlelhető — ezt megengedem; de mit lehet ebből következtetni, azt-e, hogy a nehézséget szaporítani avagy azt, hogy azokat elhárítani kell ? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen ott, a hol a kellő hajlam önmagától nincs meg, ott kétszeresen szükséges megtenni minden könnyítést a hajlam felébresztésére, nem pedig alapos okot szolgáltatni arra, hogy a hajlam ezen hiánya még neveltessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Második érdeke a hadseregnek, t. ház, az, hogy rokonszenvesebbé váljék ezen nemzet előtt. Erre szolgál és absolutc semmiképen nem ellenkezik a hadsereg közösségének eszméjével az, hogy a magasabb katonai kiképzés a közös hadseregre nézve egy részben magyar nyelven nyeressék, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon,.) Évek óta folyik e fölött a vita a delegatióban és itt e házban, de én még érvet sem hallottam annak indokolására, hogy a hadsereg közösségével ellentétben állana, hogy a tiszti kiképzés a magyar ifjúságra nézve magyar nyelven történjék, miután senki, de senki soha nem kifogásolta e mellett a hadsereg szolgálati nyelvének ismeretét, a mennyire
