Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-187

30 187. országos ülés febrnár 23-án, szombaton. 1889. a melyre valamely országban, mely a műveltségre igényt tart, szükség van, az ifjak az ország által az állam nyelvén képeztessenek ki, nálunk tehát magyar nyelven. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Még hogyha a közös hadsereg álláspontjára helyezkedünk is, még hogy ha el is tudok tekinteni az önálló magyar hadsereg eszméjétől, a mint most azt kénytelen vagyok megtenni, még akkor is állítom, hogy a tisztképzés ügye korán sem áll oly szoros összefüggésben a hadsereg egységével, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) hogy nekünk ne volna jogunk arról teljes önállósággal, függetlenül minden idegen tényező beavatkozásától intézkedni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. ház, van még egy nehézség a közös katonai nevelő-intézetekre nézve s talán ez az oka, hogy a delegatio a tiszti akadémia fölállítására vonatkozó határozatai mindeddig oly meddők maradtak. A közös tisztképző intézetek természetesen a közös költségekből tartatván fenn, Austria azok fentartásához 70%-kal, azaz a quóta arányában járul. Attól tartok, hogy mi mindig nagy ellenzésre fognánk találni, ha azt óhajtanok, a mi Bolgár Ferencz t. képviselő ur indítványában foglaltatik, hogy legalább a Magyarországban létező, de kczös tisztképző-intézetekben a tannyelv magyar legyen. Alig hiszem, hogy ezt a delegatio utján keresztül lehetne vinni. Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy arról gondoskodjunk, a mi szerintem az országnak kiváló érdeke, a mi azonban egyszersmind a közös hadsereg érdekeivel sem áll ellentétben, tudniillik, hogy magyar nyelven, magyar szellemben kellő számú tiszt neveltessék a közös hadsereg számára, a mig az fennáll, hogy mi magunk állítsunk fel e ezélból intézeteket, vagy a meglevő intézeteket magunk fokozatosan vegyük át. Két út van erre: vagy a Ludovica-akadémia kibővítése, kiterjesztése anynyira, hogy onnan a közös hadsereg számára is kerülhessenek ki tisztek, vagy az, hogy a Magyarországban fennálló katonai alreáliskolák közül egyiket-másikat, idővel többet, idővel valamennyit a honvédelmi-tárcza terhére magunk vegyük át. a minek természetes következménye az lenne, hogy ott az oktatás nyelve a magyar nyelv legyen és magyar honpolgárok részesüljenek kiképeztetésben, (Élénk helyeslés a szélső balon) ez a közös hadsereg egységét — amint lesz alkalmam bebizonyítani — nem érinti és ez által az ország jogosult aspiratiói is kielégíthetők. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A tisztképzés ügye nem közös ügy még a közös hadsereg fennállása mellett sem; megszerzése ama qualificatióknak, a melyek ahhoz szükségesek, hogy valaki a tiszti rangot elnyerje: nem közös ügy, azért, mert ama qualifieatiók ma is megszerezhetők a nélkül, hogy valaki közös tisztképzőintézetbe járt volna és ott a tiszti vizsgát letette volna, (ügy van! balfelöl.) Ennek bebizonyítására szolgálaz is,hogy az egyéves önkéntességre jogosult ifjak elvégezvén a középiskolát, mint önkéntesek a hadseregbe lépnek és önkéntesi szolgálatuk elvégzése után, ha a tartaléktiszti vizsgát leteszik és tovább kivannak szolgálni és magukat tettlegesí feni óhajtják, külön vizsgát tesznek, hogy activ tisztekké válhassanak és elnyerik a tiszti rangot, a nélkül, hogy valaha közös katonai intézetbe jártak volna; elnyerik oly előképzés alapján, a melyet a magyar cultusminister felügyelete alatt álló intézetekben vagy Magyarország felekezeti intézeteiben, tehát a közös hadügyministertől független intézetekben nyertek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha már most mi oly tanintézeteket állítunk fel, a melyek tekintettel arra, hogy a katonai pálya bizonyos ismeretekben speciális képzést kivan, már előre megkönnyítik amaz ifjaknak a tiszti vizsga letételét: akkor mi a közös hadseregnek szolgálatot teszünk, de egyszersmind a magyar culturának is és elejét vesszük azon anomáliának, hogy az ország fiai germanisáltassanak, (Zajon helyeslés a szélső baloldalon) mert a közös katonai intézetekben,nolens-volens, azok szervezeténél fogva, hogy ugy mondjam, az ott uralkodó levegőnél fogva, egyes kiváló tehetségeket és jellemeket kivéve, a minők akadtak a múltban és akadnak a jelenben is, az ifjúság nagy többsége szükségképen — nem mondom — hogy teljesen elveszti nemzetiségét és abból kivetkőzik, de legalább a hazai cultura iránt teljesen közönyös lesz. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem is lehet ez máskép. A ki csak kissé foglalkozott neveléssel, pedagógiával, nem fogja tagadni, hogy az a gyermek, a ki 12 éves korától fogva — mert ily korban lépnek be — rendszerint ezen intézetekben idegen nyelven tanul mindent és saját anyanyelvén csupán csak ezt a nyelvet tanulja,hogy azt épen élne felejtse, szükségképen megkedveli az idegen nyelvet, azon tanul meg gondolkozni, annak eszmeköre hat rá és ő a magyar cultura számára elvész. (Zajos helyeslés abd- és szélsöbaloldalon.) Pedig nekünk érdekünk az, hogy az állami életre oly kiváló fontosságú katonai tudomány magyarul is műveltessék. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A mi érdekünk az, hogy magyar hadtudományi capacitásaink legyenek. Ez nem áll ellentétben a közös hadsereg intézményével, mert addig, a inig ez törvényen alapul, minden magyar, még a ki ez intézményt nem szereti is, a törvény iránti tiszteletből — ha a közös hadseregben szolgált — kötelességszerűen fogja szolgálatát teljesíteni. (Helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) En tehát mindezeknél fogva, bár concrét indítványt nem teszek, még pedig azért nem, mert az eszmét nem akarnám most igy incidentaliter