Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-187
187. országos ttlís február 23-án, szombaton. 1889. 29 mondva — mind 5 évig szolgálnak. Azonban ugyanazok, ha a közös hadseregnek valamelyik iskolájába lépnek be, csak 4 esztendeig tartoznak szolgálni; mert ott minden esztendőért félesztendei szolgálat teljesítendő. A ki pedig államköltségen neveltetik és a közös hadsereg valamely iskolájának 3-ik osztályába lépett be, ez 5 esztendeig szolgál, t. i. 3 évet rendesen és azon kivül minden esztendőért 1 évet, míg ugyanaz a Ludovikaakadémiában — mert itt igy mondatik ki — 7 évet szolgálna. Tehát a különbség 2 év. Végre, a ki egészen saját költségén lépne be a Ludovika 2-ik osztályába, annak 4 évet kellene szolgálnia, holott a közös hadseregben csak azon fizetéses növendék tartozik 4 évet szolgálni, a ki ugyanennyi évet töltött az intézetben. Azt hiszem, t. ház, hogy ez az eltérés csak tévedésen alapszik. Ez iránti javaslatom különben is csak azon ifjakra vonatkoznék, a kik a második, harmadik vagy negyedik osztályba lépnek be. Ez ugyan ritkább eset, de azért mindenesetre szükséges, hogy az ilyeneknél is ugyanazon mérték alkalmaztassék, mint azoknál, kik az első osztályba kerülnek. Bátor vagyok a következő módosítványt beterjeszteni: (Halljuk! Olvassa.) A negyedik bekezdés következőkép fogalmazandó: A honvédségi Ludovika-akadémiában kiképzett növendékeknek az intézetből való kilépése napjától számítandó tényleges szolgálati kötelezettsége a honvédségi "állományban ugyanazon határozatok szerint szabályoztatik." Ezzel azután minden helyre van igazítva. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítvány t). Elnök: Ki következik ? Madarász József jegyző: Báró Prónay Dezső! Báró Prónay Dezső: T. ház! (Halljuk!) Midőn a véderőrő! szóló törvényjavaslat 20-ik szakaszához néhány észrevételt tenni bátorkodom saját álláspontom indokolására, mindenekelőtt egy tiszteletteljes kérdést kell intéznem a honvédelmi minister úrhoz, illetve a véderő-bizottság előadójához. (Halljuk!) A 21-ik szakasz első bekezdésében a következők foglaltatnak (olvassa): „A katonai képzőintézetek végzett növendékeinek besorozása a közös hadseregbe — haditengerészetbe — illetőleg a honvédségbe, a katonai hatóságok által az e részben fennálló külön szabályok értelmében eszközöltetik." Midőn valamely törvényben szabályokra, rendeletekre történik hivatkozás, ez közvetve annyit tesz, hogy a törvény mintegy megerősíti ama szabályzatokat. Mi tehát most, ha elfogadjuk a 21. szakaszt, mintegy törvényesítünk bizonyos szabályokat. Nem tudom, ezen szabályok a honvédelmi minister ur által legalább is a véderő-bizottság elé lettek-e terjesztve ; ez a legkevesebb, mit szükségesnek tartottam volna, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert ha ez nem történt, akkor a véderő-bizottság, midőn e szakaszt tárgyalta s elfogadta s a háznak elfogadásra ajánlja, tulajdonképen olyasmit ajánl, a mit maga sem ismer. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én ennél fogva kérném, ha ama szabályok nem lettek közölve a véderő-bizottságban, hogy az igen tisztelt honvédelmi minister ur ezeket legalább utólag a ház elé terjeszsze. Ezzel nem lesz ugyan megszüntetve azon anomália, mely tényleg fennáll, hanem mégis legalább meg lesz felelve annak, hogy az országgyűlés a törvény által megerősített ilyen szabályok mibenlétéről is tudomással bírjon és esetleg, ha szükségesnek véli, a netán fenforgó anomáliáknak törvényhozási utón való megszüntetése, vagy a netán az ország érdekeibe ütköző ilyen szabályok módosítása iránt a szükséges intézkedéseket megteheti, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A 21. §., t. ház, egyike azoknak, a melyeknekjelentősége e törvényjavaslat keretén túl terjed ; mert itt nem csupán oly ügyről van szó, a mely szoros értelemben katonai, a mely szoros értelemben a véderő kérdése, hanem nézetem szerint a tisztképzés ügye már egyúttal a nemzeti culturának kérdése is. (Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ezt a kérdést nem lehet egyedül a védelem és a hadsereg szempontjából megítélni ; ezen kérdés megítélésénél nekünk a nemzeti cultura szempontjából is kell bírálatot gyakorolni. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Megvallom, t. ház, nekem nagy aggodalmaim vannak, ha ezen szakasz változatlanul elfogadtatik, de még azon esetben is, ha az Görgei t. képviselő ur módosítványával fogadtatnék el, hogy azon anomáliák, azon aggodalmak, hogy ne mondjam, sérelmes állapotok, melyek jelenleg a tisztképzésre nézve fennállnak, továbbra is fenn fognak maradui és ha Görgey Béla t. képviselő ur indítványának elfogadásával talán némileg segítve volna is a bajon és idővel több, Magyarországon született és magyar honpolgársággal biró tisztje volna is a hadseregnek, nagy kérdés, hogy ezekről mégis elmondhatnék e, hogy valóban magyar tisztek. És nem elég, t. ház, hogy a közös hadsereg körében megfelelő számban legyenek oly tisztek, kik ezen országban születtek, kik esetleg magyar nevtíek is, de a kik épen azon közös katonai tanintézetekben a magyar nemzeti jelleget mintegy elvesztik, vagy legalább a magyar culturára nézve elvesznek ; mert csonka a mi culturánk mindaddig, a mig nem gondoskodunk arról, hogy minden pályára,