Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-200
33 6 20 °- országos Illés márczius 11-én, hétfőn. 1889. is egyezik minden lehetséges és lehetetlen magyarázattal. (Ugy van! balfelől.) Mint előrebocsátottam, t. ház, nem kívánok kiterjeszkedni egyéb szempontokra, a melyekből ezen határozati javaslat megbírálható. Megbírálták már előttem mások és különösen levonta róla végkép az álarczot gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, midőn felolvasta a ma fennálló utasítások eredeti német szövegét, a melynek ez a határozati j'avasbit a gyarló fordítása. Csak tanügyi szempontból kivántam constatálni azt, hogy ennek, a vizsga természetét ismerő tanár előtt vagy egy általában semmi kézzelfogható értelme nincs és ezen alternatívát támogatja Berzeviczy képviselő ur magyarázata, a melynek semmi kézzel fogható értelme nincs — vagy pedig ha van azon határozati javaslatnak valami értelme, az csak az lehet, amit Jónás képviselő ur olvasott ki belőle; ha pedig az az értelme, akkor annak a német nyelvet könyvből tanult ifjúra nézve nincs semmi gyakorlati értéke, nem változtat meg semmit abból, a mi fennáll. S nem is akar, mert hiszen annak a fordítása. (Igaz! Ugy van! a bah és szélső balon.) Magával a vizsga nyelvének kérdésével, t. ház, (Halljuk !) végeztem volna; hanem a közoktatási államtitkár ur e kérdést összeköttetésbe hozta némely olyan kérdésekkel, a melyek azzal semmi természetes összeköttetésben nem állanak, (Ugy van! a bal- és szélső balon) épen csak annyiban, hogy nyer itt, nyer ott a szó. Ezekre is egy megjegyzést akarok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Bennem, t. ház, az államtitkár ur beszéde oly kedves visszaemlékezéseket ébresztett; (Halljuk!) visszavitte a gondolatomat az önképző-társulatok kedves vitáira, a mikor még nem támadott meg minket senki, hanem csináltunk mi magunk erős támadásokat magunk ellen és azokat diadalmasan visszavertük; mikor még nem voltak controvers kérdések, hanem magunk gondoltunk ki olyanokat, például, hogy ha a föld lyukas volna, hát akkor mi volna? (Derültség balfelöl.) Vájjon ki állította közülünk azt, hogy a kormány 14 év alatt germanisált? Ki állította közülünk azt, hogy a magyarosodás nem terjed'? Ki állította közülünk azt, hogy az iskola, nevezetesen a népiskola — mert erről volt szó — nem szerzett nagy érdemeket; ki állította közülünk ezeket? Az ellenkezőt állítottuk gyakran. Nem szólok másról. Én magam is e házban egy párszor oly élénken kifejeztem a népiskolának és népoktatásügy országos vezetőjének halhatatlan érdemeit; és néhány nappal ezelőtt is az országos közoktatási bizottságban ismét oly elevenen találtam színezni azon derék öreg Schulmeister nagy érdemeit, hogy a t. államtitkár ur savanyúan mosolygott rá. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) A t. államtitkár ur, mint egy bajt, ugy adja elő, hogy Magyarországon, a felvidékem már nem lehet megtanulni németül, hiába küldjük oda fiainkat; (Helyeslés a szélső baloldalon) hogy máinem igen lehet alkalmas németnyelv-tanárokat kellő számban találni — a mi egyébiránt NyugatEurópában is ugy van az idegen nyelvekre nézve — s minden eszközzel igyekszik kimutatni, hogy a kormány nagy érdemeket szerzett magának azzal, hogy kormányhatalommal a magyarosítást előbbre vitte. T. ház, én még soha sem hallottam, hogy a kormány dicsekedett volna azzal, hogy a kormány eszközeivel, az állam eszközeivel magyarosított volna; az ellenkező állítást többször hallottuk a ministerelnök úrtól és ebben neki teljesen igaza is volt. Tény, hogy a magyarosodás terjed Magyarországon, de az is tény, hogy ez nem a kormány érdeme. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem is szabad, hogy az övé legyen, az a magyar társadalom érdeme. (Helyeslés a balolda ] on.) És ennek bebizonyítására épen a felvidékről egy tényt is elmondok. (Halljuk! Halljuk!) 1859-ben a bécsi kormány kiadta a protestáns pátenst és néhány hónapi küzdelemmel sikerült ő Felségének szivét oda hajlítani, hogy a pátenst visszavonja. Az e felett támadt nagy örömben a szepességi evangelicus németek elhatározták, hogy minden iskoláikat magyar nyelvűvé rögtön átalakítják és ezt megtették azonnal. Hát én az időszámítást ismerők Ítéletére bízom annak megmondását, hogy egy 1860-ban történt tényben mi érdeme van a mostani kormánynak, a mely tény még csak nem is politikai alakban, hanem egyházi alakban nyilatkozott, a mi egyébiránt semmit sem von le annak érdeméből, mert az egyház az állam keretében a legnemesebb társadalom. Maguk ösztönéből csinálták, maguk ösztönéből tartják fenn, ott van minden német városban a „magyar evangélikus nemzeti népiskola" felírás. (Helyeslés a baloldalon.) Ez tehát nem a mai kormány érdeme, csak a, t. államtitkár ur találta magát elszólni argumentumok hiányában. (Derültség balfelöl.) Végül áttérek a második szolgálati év kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Ezt is kizárólag az oktatás szempontjából vizsgálom és e szempont jogosult is, mert ugy maga a kormány, mint különösen a közoktatási államtitkár ur ezt, mint paedagogiai eszközt mutatták be a háznak, a inelylyel az önkénteseket tanulásra akarják szorítani. (Helyeslés balfelöl.) Sajátságos lélektani és status-philosophiai jelenség, t. ház, ami kormányunk felfogása a katonai szolgálatról, amely felfogásnak egyik alkotó része ez a második évi önkéntesség is. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Vájjon miért nevezi a t. kormány a hadmentességet jognak; a rövidebb szolgálatot előjognak, kedvezménynek ? miért nevezi a második évi szol-
