Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

324 191*. országos illés márczius 9-én, szombaton. 1889. a rettentő földrengés, mely Parisban 1789-ben és 90-ben kezdődött, már Bécsben is megmozdította az álló földet és féltek, hogy Magyarországon is megmozdítandja azt. Akkor jutottak csak annak tudatára Bécsben, hogy még is jó lesz azt a magyar nemzetet legalább a katonai visszaélések gyalázatos rendszerétől megszabadítani, de addig a hány törvényhozás tartatott, minden törvényhozásnál törvényt kellett alkotni ezen visszaélések megszüntetésére. Némi sikere mindegyik törvénynek lett, egész sikere csak a franczia forradalom zúgó szelének. (Eg/ hang balfelől: It, is várjak!) De ne menjünk olyan messze. György Endre t. képviselőtársam azt mondja, hogy ezek supplicatiók voltak csak, azért nem értek semmit. Hanem most van felelős minister, most a határozati javaslatnak van sanctiója. Nos hát, György Endre t. képviselőtársam, vegye tudomásul — tudja ugy is — hogy 1872. február 24-én itt e házban egy ünnepélyes határozat fogadtatott el, melyben utasítva lett a kormány, hogy a bankjegyforgalom oly központi közeget nyerjen az országban, melynek igazgatósága a magyar kormány felügyelete és ellenőrzése mellett független legyen. Tehát az önálló magyar jegybank felállítására utasíttatott a magyar kormány. Nem egészen világosnak tetszett ezen határozati javaslat Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán képviselők előtt. Ok még világosabbat akartak, de denique a többség ezt a határozatot elfogadta, kijelentvén a kormány, hogy ő Felsége tudtával és meghatalmazásából járul hozzá e határozati javaslathoz, különben is Trefort nyújtotta be. Mondhatom, sokkal határozottabban történt hivatkozás ő Felségére, mint ezt báró Fejérváry tette most és nemcsak ez a ház fogadta el a határozati javaslatot, hanem átvitetett a főrendi házba s két nap múlva ott is elfogadtatott. Mi következett ebből? Akkor jött mindjárt márcziusban az agyonbeszélés, bankot állítani nem lehetett. Az agyonbeszélés után jöttek a választások, tehát bankot állítani megint nem lehetett. Azután jött a Lónyay-cabinet megbukása, bankot akkor sem lehetett állítani. Azután jött egy kis idő múlva pénzügyministernek Ghyczy Kálmán, ki valamikor azt keveselte s ő Felségétől megbízást nyert bankot állítani, azután jött aministerelnök: Tisza, Kálmán, most már másodszor pénzügyminister. Tehát tizenhét esztendeje áll fenn ez a határozat, most van épen tizenhét éve s kérdezze meg a honvédelmi minister Tisza Kálmán ministerelnök urat, mit ért az a határozat'? (Zajos derültsé/ és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Annyit ér, mint Tisza Kálmán összes Ígérete. Eötvös Károly: Azt mondja Ziskay t. képviselőtársam — és e tekintetben meglehetősen egyenlő észjárást tanúsít György Endre t. képviselőtársammal: elég ez a határozati javaslat, mert ezután elég lesz egy interpellatio, hogy ez a kormány megbukjék, (Élénk derültség a hál- és szélső balfelöl) ha nem teljesíti e határozatot. Hát én a honvédelmi igen t. minister úrhoz fordulok azzal a kérdéssel, de György Endre t. barátomhoz is, hogy egy interpeilatiót tart-e ő elégnek arra, hogy Tisza Kálmánt megbuktassa? Hiszen ha a főváros gyűlne össze és az egész hadsereg mozgósittatnék e mozgalom ellen s ha, a mint Jókai t. képviselőtái sam formulázta egy izben, még csak az elnöki vótum tartaná Tisza Kálmán kormányát, még akkor is ott maradna helyén. Meszlényi Lajos: Oda van pecsételve! (Derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly : Ily előzmények után, t. honvédelmi minister ur és az egész párt a túloldalon, ne követeljék tőlünk azt, hogy midőn még a törvények iránt is oly kevés respectust tanúsít a kormány, hogy akkor egy Gtajári-féle határozati javaslattól várjuk mi a magyarnyelvnek és culturának megmentését. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Horváth Gyula t. képviselőtársam a 17 év előtti múltból egy dologra emlékeztet engem, tudniillik, hogy a mi Csernatony t. képviselőtársunk, ki körülbelül itt ült, a hol most Uray t. barátom .... Uray Imre: Majd ugy teszek én is! (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Eötvös Károly:... számos személyes támadást intézett gróf Lónyay Menyhért akkori ministerelnök ellen. A cabinet, hogy történt, hogy nem, nemsokára megbukott, Lónyay visszalépett. Hogy akkor többen mikép fogták fel a helyzetet, a felett azok, a kik több-kevesebb ismeretével bírunk az akkori eseményeknek, különböző véleményben lehetünk. De hogy egy férfiú, a kire azóta igen sokszor történik hivatkozás, sőt még a ministerelnök ur is nem rég hivatkozott reá, tudniillik Deák Ferencz mikép fogta fel az akkori helyzetet, erre nézve van szerencsém egy zalai barátjához és rokonához 1872. deczember 16-án kelt leveléből egy részt felolvasni, (Halljuk!) elNagyva azt, a mi nem ide tartozik; (olvassa) „Lónyayt nem az ellenzék támadásai buktatták meg, hanem egyéb sajnálatos körülmények. Lónyay visszalépése, mint tudom, már korábban volt előkészítve, de késleltetni kellett azt, nehogy az Csernatony támadásaival összeessék és nehogy oly színe legyen a dolognak, mintha a kormány egyesek parlamenti támadásai miatt mondott volna le ;" (Ahá! jobbfelől) lesznek olyan részek is, melyek nem egészen fognak majd tetszeni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) „Sem egyeseknek, sem a kisebbségnek ily befolyást engedni nem lehet s kerülni kellett az ily befolyásnak még a látsza-