Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

199. orszítgos ülés márezius 9 én, szombaton. 1889. 325 tát is. De azért nem jól teszik, a kik az ellenzék ellen keserű és túlzó kifakadásokra engedik magukat elragadtatni. Egykor mi is ellenzék voltunk és ha akkor a kormány pártja vádakkal és gyanúsításokkal lépett volna fel ellenünk, bizonyára azt hihettük volna, hogy belőle az élvezett hatalom elvesztése miatti önző aggodalom utálatos érzete beszél. (Zajos tet­szés és derültség balfelöl.jÉs barátom, az minden­esetre kétségtelen, hogy az ellenzék mögött a nemzetnek tekintélyes része áll, melyet respec­tálni kell s melylyel minden kérdésben először a tisztességes compromissumot kell megpróbálnunk. Nagy szerencsétlenség az, ha az ellenzék a vezető minister személyével sehogy sem tud kibékülni, (Zajos tetszés és derültség balfelöl) de ha ilyen eset előáll és ha az ellenzék gyűlölködését megszün­tetni nem lehet és ha e miatt a törvényhozás sza­bályosan nem képes dolgait elvégezni, inkább a vezető minister vonuljon félre, (Hosszantartó-tet­szés és derültség balfelöl) ha ez a kormányzat fő elveinek veszélyeztetése nélkül megtörténhetik, (Felkiáltások a jobboldalon: Ahá! Ahá! Zaj, mozgás a bal-és szélső baloldalon) mintsem, hogy a parla­ment meddő és kártékony személyes harezoknak legyen színterévé. Lónyay pillanatonkint maga is igy fogta fel a helyzetet, legalább igy mondta nekem két ízben. Az ellenzék elvei ellen elégsége­sek a mi elveink, hazaszeretete sem tisztább, erő­sebb a miénknél, (ügy van! ügy van! jobbfelöl. Felkiáltások abal- és szélső baloldalon. Deákról van szó!) De ha épen nem tudtuk megakadályozni a Lónyay személye elleni kíméletlen és örökös tá­madásokat, meg kell nyugodnunk a változásban. A többségnek nem az a feladata, hogy egyedül Pétert vagy Pált támogassa, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ahá! Ahá! Zaj, mozgás jobbfelöl) sőt nem is szabad megengedni, hogy személyes párttá alakuljon át. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon: Felkiáltások: Most már rossz?) Sze­mélyes pártok ritkán eszközölnek jót állandóan s ritkán váltak a haza üdvére, (ügy van! ügy van\ a bal és szélső baloldalon.) De épen veszedelmesek lennének akkor, ha elvek álarezájában sikerülne tenyészniük." (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor a keletkező és régen elfeledett úgy­nevezett vacsorapártról volt szó, mikor Deák Ferencz ezen levelet irta egy aggódó barátjának. Talán a t. ministerelnök ur ezért felelős lesz egykor, most is felelős, de nagyon közel vagyunk azon időhöz < s lehetőséghez, mikor az a párt nem az elvek pártja, hanem személyének pártja lesz. (Élénk helyeslés, tetszés és felkiáltások a szélső bal­oldalon : Most is az! Mondjon le! Mozgás jubbfeíöl.) Polónyi Géza: Arra, hogy lemondjon, nem elég hazafi! Eötvös Károly : Midőn a többség szónokai (Halljuk!) akként formulázzák most már állás­pontjuk jelzését, (Elénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon. Igaz! Igaz!) hogy igenis nekünk komoly, srílyos aggodalmaink voltak ezen törvényjavaslat egy és más rendelkezései ellen, de látván az ellenzéknek azon törekvését, hogy a cabinetet akarja megbuktatni, hát már most feltétlenül tömörülünk Tisza Kálmán védelmére, (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk !) Thaly Kálmán: A kalapáesütések! Eötvös Károly: Már ez a körülmény igenis alapossá teszi a mi aggodalmunkat, a mely oda irányul, hogy az a párt többé nem az elvek, hanem egy személynek a pártja. (Igás! ügy van! a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: Régi dolog !) Meszlényi Lajos: Elismerik maguk is! (ügy van! szélső baloldalon.) Eötvös Károly: És erről, t. képviselőház, fájdalmasan meggyőz engem még egy másik körülmény. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja amaz elhunyt államférfiú ebben a levelében, hogy az ellenzék mögött mindig a nemzetnek egy része áll, tehát respectálnunk kell az ellenzéket és minden nagy kérdésben először is a tisztességes compro­missumot kell vele megkísérteni, (ügy van! ügy van! a bál- és szélső baloldalon. Elénk felkiáltások: Sohasem teszik!) Azt kérdem én a ministerelnök úrtól: akkor, mikor egy nagy kérdés merült fel, ide jött-e hozzánk, beszélt-e vezető embereinkkel bizalmasan, (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Soha; sajátembereiveligen!) közölte-evelünk a nehéz­ségeket, meghallgatta-e a mi aggodalmainkat és törekedett e azokat lehetőleg orvosolni? (ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig meget­tünk a nemzetnek nagy része áll. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás és derültség jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Nagy részemi mögöttünk áll! Önöket a tótok, oláhok küldik, minket a magvarok! (Mozgás jobbfelöl.) "Elnök: T. ház! (Zaj! Halljuk! Halljuk!) Figyelmeztetem Thaly Kálmán képviselő urat arra, a mit épen arról az oldalról a mai nap is hal­lottam, hogy Magyarországon csak magyar hon­polgárok vannak. (Élénk helyeslés) Ne méltóz­tassék tehát különbséget tenni tótok, oláhok és magyarok között; mert Magyarországon csak magyar honpolgárok választanak ebbe a házba képviselőket, ép ugy Debreczenben, mint másutt, (Általános élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: Nemzetiségek vannak! Bár ne volnának! (Zaj!) Eötvös Károly: T. képviselőház!A minis­terelnök ur nem csak velünk, az ellenzék férfi­aival szemben nem teszi aztmeg, hogy a nehézséget i közölje velünk, véleményünket megkérdezze s ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom