Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

320 19!>. országos ülés míirezius 9-én, szombaton. 1SSÍ). kenyérkereső tevékenység iránt, hova vonulnak vissza ? (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Megteszik őket rendőrnek, fináncznak!) Azt mondják itt, hogy beveszik őket rendőrnek és fináneznak. Hát ennek az országnak minden városába és minden megyéjébe rendőr- és fináncz-álloraást állít majd a eultusminister^ ur? (Élénk tetszés a bal- és szélső bal oldalon.) És azt hiszi-e Berzeviczy Albert t. képviselőtársam, hogy ilyen politika elősegíti majd a paedagogiai szempontok elérését? (Tetszés a bal-és szélső baloldalon.) Felhozták itt a democnitia kérdését, nem tudom, kik, de maga a ministerelnök ur is. Polónyi Géza: Gróf Teleki József! Eötvös Károly: Gróf Teleki József is. T. képviselőház! Ez is egyike ;izon szomorúan furcsa kérdéseknek, a melyek itt fölmerültek. Én legalább mióta tagja vagyok e törvényhozásnak, sőt korábban is, mióta figyelemmel kisérem a magyar törvényhozást, ily veszedelmes agitationális dolgot, ily kicsinyes lélekből származott nyomorúságos ellenvetést, (Ugy van! a hal- és szélső baloldalon) mint itt ellenünk a democratia kérdésének a felvetését, sohasem hallottam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy ha a paraszt és a munkás 3 évig szolgálhat, miért ne szolgálhatna a müveit ember két évig. Először is megjegyzem, mégpedig hangsúlyozottan, hogy mi itt e párton még a rendes szolgálati évek számátis leszállítani akarjuk (ügy van! a szélső baloldalon) és feleslegesnek tartjuk az intelligens ifjúra nézve a két évet, de szükségtelennek tartjuk a magyar ifjúságra nézve, akár intelligens, akár paraszt, a három évet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben tehát minket, még ha elfogadnám is komolynak azt az ellenvetést, a democratia elleni vétség vádja nem terhel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ismét a paedagogiai tekintetekre hivatkozom: az államtitkár urnak talán lesz érzéke azok méltánylására. (Halljuk!) Hiszen az a munkás fiú, ha kiszolgálta a két vagy három évet s visszamegy a munkájára, egy hét, egy hónap múlva megint olyan kapás, kaszás, mint azelőtt: de az a szegény intelligens ifjú, ha az két esztendeig a római jogból, magánjogból, mérnökségből és mindenből kizavartatik, jó szerencse, ha egy esztendő múlva lesz megint azzá, a mi volt. (Iga.?! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Tessék az igaz mértékeket mindenütt alkalmazni s meg fogják látni, a democratia elve ellen ki vét többet, önök-e, vagy mi? (Ugy van-! a bal- és szé-ső haloldalon.) Polónyi Géza: Császári és királyi proletárokat fogunk nevelni! Eötvös Károly: De továbbá mi az önök sérelme? Ma egy ifjúnak a kiképzése a magasabb stúdiumokra, akármilyen szerény körülmények között, belekerül öt-hatezer forintba és 22 — 24— 28 éves koráig azaz ifjú nem képes kenyerét sem megkeresni a paedagogiai tekintetek és a túlterhelés miatt. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam már említette, hogy a szegényebb sorsúak, vagy a földműveléssel foglalkozók 14—15 éves korukban már szereznek annyit, a mennyit megesznek és ruházatukra költenek. Hát mikor lesz az egyenlőség helyreállítva 1 Akkor talán, mikor önök az egész intelligentiát a német nyelv kedvéért koldussá tették? (Élénk helyeslés a bal- és szélső bilon.) A mi tőkéje és kenyérkereseti képessége van a szülőknek, azt költsék a magyar studimok megszerzésére, ha még maradna valami, azt a katonasági idő alatt pazarolja el a tanulmányaiból kizökkentett fiu? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az ország egykori középosztályát, egykori nemességét, mely e geographiai határok közt egyedül tartja fenn az ezeréves magyarság öntudatát és a jövő századokra kiterjedő missiójának fenséges ambitióját, önök a német nyelv kedvéért akarják koldussá, nyomorékká tenni? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És az a democratia, micsoda, ellenvetés az? itt eszembe jut egy körülmény. (Halljuk! Halljuk!) lieménylem, az elnök ur méltányossága nem fog engem megzavarni. (Halljuk! Halljuk! Tisza ministerelnök a terembe lép. Zaj.) B. Kaas Ivor: Das Ministerpräsident kommt! (Felkiáltások balfelől: Hoch! Huh! Jobbról hosszan tartó zajos éljenzés. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet képviselő urak! Eötvös Károly: Itt van a mi fenséges dynastiánk tagjai nevelésének kérdése. Ugy látszik, a cultusministeri államtitkár ur paedagogiai szempontjait erre nem terjesztette ki. A mi fenséges dynastiánk minden tagja születésénél fogva katonának neveltetik. Miért nem neveltetik ügyvédnek, (Derültség jobbfelöl) orvosnak, művésznek, iparosnak, kereskedőnek? Miért neveltetik egyedül és kizárólag csak katonának? Hát az a felfogás uralkodik még mindig, ami Nimród korában uralkodott, hogy a királyi fenség csak azt az embert illeti meg, a ki a legnagyobb furkós botot bírja el és a legtöbb embert birja agyon csapni ? (Mozgás a jobboldalon.) E kor és ennek műveltsége e felfogással össze nem férhet; de ez a kor és ennek felfogása nem enged, inert olyan úton jár, melyet a művelt emberiség vert a maga számára és tűzött ki maga elé. Engedni kell tehát az uralkodóház tagjainak. Tessék nekem azon főherczegek közül, a kik a mi törvényhozásunknak is tagjai, egyetlenegyet is megnevezni, a kinek polgári foglalkozások iránt érzéke van. S ha önök a democratiát annyira szivükön viselik, ha Önök, a kik a kormánypárt padjain ülnek, a koro-