Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

199. országos ülés mär< nának tanácsot adnak, mondják meg a koronának azt, hogy a dynastia tagjait ne neveljék káplá­roknak, hanem neveljék polgári foglalkozásokra, kenyérkeresetre, neveljék hazafiaknak. (Zajos he lyeslés a szélső haloldalon. Mozgás jobbfélől. Fel­kiáltások: Fiskálisoknak!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék azt mondani, hogy a dynastia tag­jai közt senki sem volna, kinek a polgári foglal­kozások iránt érzéke van. Méltóztassék a magyar irodalomban körültekinteni, legközelebb láttuk, hogy épen trónörökösünk, a kinek elhunytát ma is fájlaljuk és gyászoljuk, magyar művet adott kiéa annak szerkesztősége élén maga is munkálkodott. {Helyeslés, ügy van! jobbfélől.) Tehát a t. kép­viselő urnak ebbeli állítása semmi alappal nem bir. (Élénk helyeslés. XJgy van! jobbfelöl. Id Ikiáltások: Ott van József föherczeg is!) Eötvös Károly: Elismerem, t. ház, hogy a vita hevében talán superlativust használtam és hogy néhány igen tiszteletreméltó, de igen kevés kivétel csakugyan van; de állításomat és annak minden következményét fentartom (Élénk helyes­lés. Ugy van! a szélső baloldalon) és önöknek, kik a ministeri padokon ülnek és a kik a ministeri padok mögött, ülnek, önöknek a democratia elleni vétkezés vádját sohasem hallgattam meg, meg se hallgatom mindaddig, mig ez iránt kötelességüket nem teljesítik. (Élénk- helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Áttérek az úgynevezett nyelvkérdésre. (Hall­juk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Törekedni fogok lehetőleg rövid lenni. (Halljuk ! Halljak ! a szélső baloldalon.) Azt mondta a t. honvédelmi minister ur, hogy a mohácsi csata óta, a mióta a magyar nemzet a török rémuralom ellen a Habsburgok szövetségét szükségesnek tartotta s azért a Habs­burgokat emelte a magyar királyi trónra, a ve­zény-nyelv többnyire német volt. Én nem igy tudom ezt, t. minister ur, hanem ugy, hogy 1715-től kezdve, mikor az állandó had­sereg felállíttatott, egészen az 1770-es évekig, a magyar stabilis ezredekben, a vezény-nyelv kizá­rólag a magyar volt, a horvát ezredekben a hor­vát. Ezt én igy tudom. Majd azt is megmondom, honnan tudom. 1715 előtt pedig, hogy Dobó Eger váránál, Zrinyi Szigetvárnál és Zrínyi a költő a Dráva körül vívott csatákat a német vezény-nyelv­vel vívták volna ki, ezt a t. minister ur a Corpus Jurisból még nem mutatta ki, nem is fogja kimu­tathatni. (Ugy van! a sgélső baloldalon.) Az a lingua peregrina akkor csakugyan nem volt még olyan általános, hanem hogy mikor jött az be a magyar ezredekbe, lesz szerencsém erre nézve néhány adatot felhozni. Az összes ezredek történetét én természe­tesen nem ismerhetem ugy, mint a t. honvédelmi minister ur és Berzeviczy Albert t, államtitkár ur, ÜÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. 321 hanem itt van például a 4-ik huszárezred. A 4-ik huszárezred 1734-ben állíttatott fel, mint ezt a t. honvédelmi minister ur jól tudja. 1773-ig magyar ezredtulajdonosai voltak, a zászló és vezénynyelv magyar volt. 1773-ban kinevezték ezen ezred tulajdonosává báró Gréwen Márton altábornagyot. Ez volt 1773 ban. Meg­jegyzem, hogy akkor már dicső emlékezetű királyunk Mária Terézia az államügyekkel keveset foglalkozott, akkor már leginkább a jó erkölcsök fentartásával vesződött és házasságok kötésével; (Di-rültséti) az államügyekbe való beavatkozást átengedte fenséges fiának, a később II. József név alatt uralkodó német császárnak. Gräwen ezredtulajdonos, 1775-ben 24 magyar tiszt mellő­zésével 24 német tisztet nevezett ki és vitt be az ezredbe. Ettől kezdve csempészték ebbe a huszár­ezredbe a német nyelvet. Megjegyzem, hogy 1764-ben volt az utolsó országgyűlés, azóta országgyűlés 26 évig nem tartatott. Ezen 26 évi alkotmányellenes kormánv­zat használtatott fel arra, hogy a német szó a magyar ezredekbe becsempésztessék. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen alkot­mányellenes kormányzatban eltöltött 26 év hasz­náltatott fel arra, hogy a magyar ezredek inficiál­tassanak német tisztekkel. Ziskay Antal t. kép­viselőtársam ebből akar azután közjogot csinálni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az 1790-iki országgyűlés összeülvén, a mos­tani negyedik huszár ezred, ismétlem, akkori Gräwen nevet viselő huszár-ezred tisztjei kér­vényt adtak be az országgyűléshez, melyet lesz szerencsém felolvasni. A corpus jurishoz tartozik, illő ismerni. (Halljuk! Halljuk!) Kérik ebben az országgyűlést első sorban, hogy béke idején a magyar ezredek az országba hozassanak, az ide­genek pedig kivitessenek. Másodszor kérik, hogy az ezredekbe magyarok neveztessenek ki tisztekké és ezen kérelmöket ekként indokolják. Felolvasón! ezt azért is, hogy a t, honvédelmi minister urat meggyőzzem arról, hogy az a pecsétes levél, melyre egykor azt mondták őseink, hogy nincsen benne semmi virtus, akkor is olyan volt, mint most; a tiszti kar hangulata is csak az volt, a mi most. A kérvényt a következőkkel indokolták; „Eletünk feláldozásával és sok esztendőbeli szolgálatunk fáradságával szerzett érdemeinknek jutalmát az idegen nemzetbéliek tőlünk érdemet­len elragadják és fotisztségekre majdnem mind csak idegenek helyheztetnek élőnkbe. Igen szo­morú szívbéli teljes kedvetlenséggel csak az 1775-ik esztendőben is szemlélnünk kelletett, a midőn országunk nemes hazafiainak káros hátrál­tatásával és megvetésével ezen nemes regementben egyszerre 24 és utóbb is egynehány idegen nem­zetbeli főtisztek behozattatván, élőnkbe tétettek. (Felkiáltások szélső balfdől: É,,en mint most!) — 41 iiisO-éii, szombaton. 18S9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom