Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

199. országos ttlés márczi pus jurist, képviselhetik azt ők is. (Nagy derültség és éljenzés a hal- és szélső halfélől.) Legalább külsőleg elég volna téve a törvénynek. (Derültség a hal- és szélső halfelöl.) De itt van nekünk 16 huszárezredünk is. (Halljuk! Halljuk!) Mind jó magyar az és az egyik ezred tulajdonosa gróf Edelsheim Gyulay. Ennekrespect, (Felkiáltások: Báró!) akkor is respect, (Nagy derültség a hal- és szélső haloldalon) a másiké gróf Pálffy Móricz. Katonailag nem szólok a dologhoz, de hogy ép gróf Pálffy Móricz mikor és hol szerezte azokat érdemeket... Thaly Kálmán: A szőreghi csatában! Eötvös Károly . - • hogy ő egyedül legyen méltó a magyar nemzetet és annak Árpádtól máig volt minden dicső hadvezérét képviselni, ezt csakugyan nem értem, ehhez a logicát megint ott keresem a kormánypárton. (Helyeslés a hal- és szélső halfélől.) A corpus juris nem egyszer mondja, hogy a magyar ezredekben kiválókig magyar tisztek alkalmazandók, megszabja, hogy ne idegen nyelvűek: lingua peregrina, a mi magyarul lefordítva azt tenné, hogy csavargó nyelv, de e nyelv alatt itt a német nyelvet érti. (Zajos derültség halfélől. Pólónyi Géza és Thaly Kálmán közheszólanak: Tisza most a peregrinus!) Megparancsolja a corpus juris, hogy a tisztek tartoznak a legénység nyelvét érteni s azt hiszem, mellesleg mondva, sok, de a többek közt azok is, a melyeket felemlítettem a törvényekből, csakugyan tüzetesen már a vezényletre tartoznak. A törvény megmondja, hogy a magyar nyelvet a katonai végvidéken c ultiválj ák és hozzák be s megmondja, a mint említve volt, hogy a katonaság a magyar törvényhatóságokkal magyarul tartozik levelezni iratokban és átiratokban. Mi következik ebből, t. igazságügyminister ur? Ha a törvénymagyarázat helyes elveit, de minden elvét az igazságügyminister ur felszólalásánál alkalmazta volna, más következésekre jutott volna, mert a melyeket alkalmazott, azok is helyesek, nem vonom kétségbe, de nem teljesek. Mert midőn egy ország alkotmányáról és alkotmányos jogairólvan szó,akkoraz ország összes törvényeinek ismeretével és azontörvényekintentióinak ismeretével kell, ha magyarázat útján jön létre, a magyarázatot alkalmazni. Mindezeket tehát figyelmen kivül méltóztatott Nagyni. Az a magyarázat, hogy néhol a törvényekben kérelem van, néhol decisum, az a magyarázat semmi actualis consequentiával nem bir. Igaz, György Endre t. képviselőtársam azt mondta tegnap, hogy a 48 előtti törvények jámbor supplicatiók voltak. Bocsánatot kérek, ezt még Lustkandl sem mondotta, sőt Tisza István képviselőtársam sem, (Derültség a hal- és szélső haloldalon) mert ő is elismerte, hogy a mi törvény, az törvény. Több-kevesebb visszaéléssel, több, kevesebb vakmerőséggel a 48 előtti kormányok egyik - másik részét a törvényeknek nem tartották i 9-én, szombaton. 1889. 2\7 meg, egyik-másik részét kijátszották: de hogy a mi törvényeink, a mi ősi alkotmányunk jámbor supplicatio lett volna 48 előtt, ezt, ismétlem, hogy Lustkandl sem mondotta sohasem. Mi következik ebből? Egyszerűen az — semmi különös mesterkélt magyarázatba nem bocsátkozom -— hogy miután az 1867 : XII. törvényezikk ő Felségének alkotmányos jogkörébe utasította a legfőbb vezérlet, vezénylet és belszervezet kérdését; azt pedig, hogy ez az alkotmányos jogkör miből áll, az általam idézett és ma is teljes érvényükben fennálló törvények kétségtelenül bizonyítják. Ennélfogva azzal az ellenvetéssel állani elő, hogy a magyar nyelvnek a tiszti vizsgánál való alkalmazása ő Felségének fejedelmi jogaiba ütköznék, nem csak alaptalan, de megszégyenítő is arra nézve, a ki csak ilyen érvvel tud előállani, (Igaz! Ugyvan! halfelöl) de megszégyenítő lesz, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, ezen törvényhozásra is, most és mindenkorra, (Zajos helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Áttérek, t. képviselőház, azon különbségek lehető rövid jelzésére, melyeket ezen új törvényjavaslatba az 1868-ki törvényhez képest behoztak. (Sálijuk!) Csak a fontosaid) különbségeket hangsúlyozom. Itt van a javaslatnak sajátságos 25. §-a, a mely az 1868-ki törvény 21. §-ával abban is ellentétben áll, hogy a régi törvény megengedte az önkénteseknek föltétlenül, hogy önköltségükön magánszállásukon maradjanak, az új törvény szerint pedig ehhez ez a clausula van hozzátéve: „az önkéntesek a laktanyában való lakásra, ha önköltségükön magánszállást tartanak, nem szoríthatók, ha csak különös katonai szolgálati, kiképzési és fegyelmi tekintetek ez alól kivételt nem követelnek". Erről akarok néhány szót szólani s őszintén mondom, hogy ha az igen t. honvédelmi minister ur ezen kérdésben is meg tudna engem nyugtatni, azokból a vad indulatokból. melyeket Berzeviczy államtitkár ur elénk tálalt, sok indulat megszelídülne bennem. (Derültség halfélől.) Azt kérdem én ugyanis, hogy ha ezen különös katonai szolgálati, kiképzési és fegyelmi tekintetek azt hozzák magukkal, hogy az az egyéves önkéntes bemenjen a kaszárnyába, a piszok és pórias durvaság e elassicus fészkébe és saját költségén ne lehessen magánszállásán : ki, minő és miféle hatóság állapítja azt meg, hogy ezen különös katonai szolgálati, kiképzési és fegyelmi tekintetek — melyeket rossz magyarsággal sikanirozásnak is szoktak nevezni —- (Derültség halfelöl) mikor állanak elő és van-e annak a szegény, tisztasághoz és müveit modorhoz szokott, intelligens fiatal embernek valami fóruma ezen önkény és sikanirozás ellen, midőn őt a kaszárnyai életre kényszerítik ? Elismerem, t. honvédelmi minister ur, hogy a