Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

318 199. országos ülés MArcssius 9-én, szombaton. 1SS9. hadsereg tiszti kara, egészben véve, kivétel nélkül megfelel a katonai feladatoknak, hogy békében pontos, háborúban hős. Elismerem, hogy a műveltség már csak a 20—25. év előtti időkhöz képest is, a hadsereg tiszti karában jelentékeny előrehaladást mutat. De vannak, t. honvédelmi minister ur, közös hadseregünkben bizonyos tiszti elemek, az úgynevezett öröklő katonatisztek, vagy a mint mondják: „Soldatenkinder"-ek, a kikből a tiszti kar jelentékeny része áll. Kik és miféle elemek ezek a „Soldatenkinder"-ek? Ez egy speciális faj. Ennek már a születése is vezényszóra történik. Ennek már a pólyája is uniformis, ezt káplár tartja keresztvízre, ennek a bölcsödala a dobszó, ez hazát, nemzetet, honszerelmet nem ismer, nem látott és nem tanult soha, ennek hazája az országút, otthona a kaszárnya, menybeli és földi üdvössége a kantin, összes vágya és minden nemesebb ambitiója csak odáig terjed, hogy érdemkeresztet és ha megvénül, pensiót kaph-n. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső balon.) Ez egy sajátságos faj, Linné szerint ez „Homo soldatus militaris", melynek különös ismertető jele az, hogy németül beszél, hogy a magyart rebellnek és — ha megharagszik — Kossuth-kutyának nevezi (Igaz! Ugy van! a balés szélső balon) és ellenőrzés nélkül az ilyen tisztek, kik egyébként mint emberek és katonák ugyan megütik a mértéket, de a magyarság szempontjából ennek a nemzetnek örök időtől fogva való ellensége, mert ilyennek neveltettek. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Hát ilyen elemre bizassék, hogy tanult és művelt emberekneknevelt fiaink,akik tisztasághoz, műveltséghez vannak szokva, a kaszárnyába bekényszerittetnek ? Csak azt kérdezem már most saját, vagy a kincstár költségén? mert ezt sem látom a törvényben. Ez az egyik különbség; tessék eltávolítani ezen különbséget, vagy hanem, akkor azokért a Berzeviczy-féle vad indulatokért nem minket tenni felelőssé, (ügy van! a szélső balon.) Ott van a tanulmányi idő, azok a hatalmas érdekes, becses paedagogiai szempontok, melyek kei a t. eulturministeriállamtitkár ur elénk állott; lesz szerencsém majd hozzájuk szólni röviden, mert Grullner és Szentkirályi t. barátaim már meglehetősen tisztába hozták azokat. (Halljuk! Halljuk!) A t. államtitkár ur a delegatio irataiból felolvasta előttünk, hogy hány egyéves önkéntes tette le 20 • 21 év alatt a tiszti vizsgát. De azokban a delegationális előterjesztésekben nincs benne egy körülmény és ez az, hogy a Gergely-féle naptár szerint számítva az időt, (Halljuk!) a rendes normális mértékek és az emberi élet és a társadalomnak ma fennálló valóságos törvényei szerint, a megélhetés, a kereset eszközeinek előteremtése, hány évbe kerül ? Egy gyermeknek, a ki véletlenül születik, 10 éves koráig, a mint Goda Béla t. képviselőtársam felhozta, elemi iskolába, 18 éves koráig gymnasiumba kell járnia, 22-ik évének betöltéséig magasabb egyetemi tanfolyamokat kell végeznie, 24 ik évének betöltéséig a kaszárnyában kell laknia, 28 ik évének betöltéséig gyakorlati előkészítéssel, pl. ha jogász lesz még tovább is kell foglalkoznia és a 28. életéve után, ha egészen paedagogiai rendben akar haladni, kell körülnéznie, hogy miből keressen magának kenyeret és szerezzen önállóságot, hol és miként házasodjék és hogy ha erre csak egydíét évet számítunk is, pedig néha többet is hoznak magukkal a körülmények, 30 éves korában kezdi el az erőteljes, mívelt katonának való, tanult, végzett magyar ifjú a kenyérkeresetet. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most, hogy mit érnek azok a poedagogiai tekintetek, ennek a vizsgálatába nem bocsátkozom, sőt concedálom az államtitkár urnak, hogy minden szavában, melyet poedagogiai tekintetből mondott, föltétlen, tökéletes igazság van. Ezen szavakat nem vizsgálom. Hanem miután katonává minden íérfi még sem lesz, hanem csak az, a kinek ép kézdába van, szervezete és termete megfelelő, ereje és egészsége kitűnő ; ellenben nem lesz katona, hanem honn marad a polgárifoglalkozásnál minden csonka., béna, vézna, nyomorék és ha egy társadalom kényszereszközzel abba a helyzetbejuttatja magát, hogy azok, a kik müveitek, erősek, a kik ép kézláb úak, hogy azok 30 éves korukig kenyeret ne kereshessenek, házasságot ne köthessenek, gyermekeket ne nemzhessenek; ellenben a bénák, nyavalyások, nyomorékok, azok ezt mind megtehessék: tessék az államtitkár urnak elöállani és kiszámítani, hogy az ilyen bitang társadalomból 50 év niulva mi lesz? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mondjon Berzeviczy államtitkár ur akár az új, akár a múlt korok történetéből példát, mutasson egy nemzetet, a mely készakarva, tudatos kiszámítással egy idegen érdekért, a német nyelv kedvéért saját nemzeti társadalmát ily nyomorultan rendezte volna be. (Élénk helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon.) A t. cultusministeri államtitkár urnak, midőn egy ország műveltségi érdekeinek őre kell hogy legyen ugy is mint képviselő és mint művelt magyar ember, de ugy is, mint a cultusministerium államtitkára, jutott-e eszébe — talán frivolnak tetszik a kérdés ezen oldalról a többség nem egy tagja előtt — hogy függ ez össze hazánkban például a nőnek, női műveltségnek és önállóságnak, a házasság tisztaságának kérdésével? Tudja-e azt a cultusministeri államtitkár ur, hogy a nő mindig a szerint nagy, nemes és magasztos, a mint őt a férfivilág nagynak, nemesnek és magasztosnak tekinti? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Tudja-e azt, hogy a házasságnak tisztasága, bensősége és az utánnuk következő nemzedékek ereje és honszerelme a házasságok tisztaságától