Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

199. orszAgos ülés máreziir?, jMn, szombaton. 1S89. 3 J J hogy a kisebbség minden politikai befolyástól, minden politikai jogtól elüttessék az által, hogy a kisebbségnek minden szava, minden commája, minden gondolatjele kérlelhetetlenül leszavaztatik. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső haloldalon.) Az egyenlőség, az egyenlőségi jog nem azt hozza magával, hogy a kisebbség minden politikai befolyásból kisemmiztessék, hanem igenis a kisebbségnek megvan az a fontos parlamentaris szerepe, hogy a midőn látja, hogy a kormány és a többség (Zaj) a nemzet többségével ellentétbe jön, ezen ellentétet kiegyenlítse és azon egyensúlyt hozza létre, a mely a parlamentaris többség és nemzet közt okvetlenül fenn kell hogy álljon. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Önök ezen politikai szerepet az ellenzéktől megtagadják az első betűtől az utolsóig. (TJgy van! TJgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Önök ezt érvényre emelni nem engedik soha, még a legcriticusabb alkalmakkor sem. És az ellenzék ezen helyzete, melyben 14 év óta van, és mely súlyos felelősséggel terheli azokat, a kik annak részesei, szintén nem alkalmas arra, hogy a parlamentnek tekintélyét emelje. Mert hisz nem is ugy volt akkor, mikor Tisza Kálmán ministerelnök ur ellenzéki volt, megvolt akkor az az érintkezés a két hatalmas párt közt, a melyben az ország osztakozott. Hiszen láttuk, Tisza Lajos — akkor még csak Tisza Lajos — minister volt a Deákpártban. (Derültség a hal- és szélső balon.) És tudja mindenki, hogy bizony neki ott nem sok hasznát vették, túl is tettek rajta mihamarább, de addig nem, mig a szerecsen meg nem tette kötelességét, a mely kötelesség nem volt más, mint hogy az érintkezést fentartsa a két politikai factor között, mely az országban volt. Mig az ellenzék ezen helyzetén segítve nem lesz, attól félek, hogy a parlament tekintélye nem fog emelkedni, de annak mi nem leszünk az okai, akikannak csak synrptomáit mutathatjuk, hanem azok, a kik annak gyökereit és a parlamentaris tekintélyt ássák alá. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fárasztom tovább a t. ház türelmét; egyszerűen kijelentem, hogy a 24. és 25. §-t nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Madarász József jegyző: Eötvös Károly! (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Halljnk! a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Jó volna a vádlottat behozatni. (Derültség a szélső haloldalon. Mozgás a jobboldalon. Rendre! Rendre!) Elnök: Gróf Károlyi Gábor képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: T. képviselőház! György Endre t. képviselőtársam érdekes beszédének ogyik részében annak a kérdésnek megoldásával foglalkozott, hogy vájjon a most folyó véderő* vitában az ellenzék felfogásában van-e logica, vagy nincs? Nekünk, a 48-as pártnak, megadta azt az elégtételt, hogy elismerte, hogy a mi álláspontunkéban van logica, saját pártjának is megadta azt az elégtételt, hogy abban is van logica; a mérsékelt ellenzék álláspontjában azonban azt nem tudta felfedezni. Én a mi pártunk részéről ezen elismerését kétkedéssel fogadom azért, mert György Endre képviselő urnak ezen kutatásai felkeltették bennem azon aggályt: vájjon ő és pártja képes-e annak megbirálására, hogy vájjon mi helyes logicával járunk-e el? (Derültség és tetszés a szélső haloldalon.) Én legalább, végig gondolva a hosszú vita egész folyamán, olyan sajátságos logicát vettem észre a t. kormány és pártja részéről épen a fő és lényeges kérdésekre nézve, a melyet közönségesen sem a tudományban, sem az életben logieának nem szokás nevezni, hanem a logica csúffá tevésének. (Ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) György Endre t. képviselőtársamnak csak néhány példával szolgálok, mint ő tegnap akart nekünk szolgálni. (Halljuk!) A kormánynak az a kiinduló pontja, hogy komoly háborús veszély fenyeget bennünket, a trónt és a hazát egyaránt, tehát a véderőt fejleszteni és fokozni kell mindazon erők végső határáig, melyekkel a nemzet rendelkezik; tehát szükséges a véderő fejlesztése végett a hadseregbe a nemzet áldozatkészségét, rokonszenvét és nemzeti lelkesedését is bevinni: ez a főfeltétel. A logicai következtetés pedig, melyet abból a kormány és György Endre t. barátom kihoz, az, hogy szükséges lévén ebbe a nemzet egész ragaszkodását, áldozatkészségét és lelkesedését bevinni, tehát a nemzeti elemet szorítsuk abból ki (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon) és keserítsük el a magyar nemzetet. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a logica a t. kormánynál. (Tetszés a szélső balon.) Azt mondja a t. honvédelmi minister ur : mulhata'lanul szükséges feladat a tartalékos tisztek számának szaporítása, mert a tartalékos tisztekben kellő bőséggel nem rendelkezünk, kivált háború esetén s kivált a csaták folytán előálló fogyatékok betöltésére. Kell tehát gondoskodnunk minél gyorsabban, minél bővebben és mindenesetre kielégítő mértékben a tartalékos tisztek számának szaporításáról. Mi lenne ebből közönséges, józan eszűemberek között (Derültség a bal- és szélső halodalon) a következtetés? (Halljuk!) Az, hogy tehát a hadügyi czélok veszélyeztetése nélkül a tiszti vizsjra letevését könnyítsük meg. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.)!)e a minister ur s a kormánypárt logicája azt mondja erre, hogy tehát nehezítsük meg a tiszti vizsgát, (Élénk derültség a bal- és szélső bal-