Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-199

312 199. országos ülés márezins 0-én, í-zombaton. 1889. oldalon) tegyük kényszerítővé azt a nyelvet, a melyet nem értenek. (Igás! Ugy van ! a bal- és szélső lalfélöl.) De a honvédelmi minister ur — hogy György Endre t. képviselőtársam logicai gyűjteményét szaporítsam — (Derültség a bal- és szélső baloldalon) itt sem áll meg, hanem azt mondja: nemcsak tartalékos tisztekre van szükségünk, hanem szükségünk van alkalmas, képzett, jól fegyelmezett és lelkes altisztekre is. Mi lenne ebből a következtetés? Mindenki tudja, a ki józan elmével foglalkozik a dolgokkal. De a t. kormány „ergo"-ja, következtetése ebből az, hogy tehát állítsunk fel hátrányok és büntetések utján egy fegyencz-csoportot s abból vegyük ezeket a lelkes altiszteket. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De a kormánynak és pártjának logicája még itt sem áll meg. A ministerelnök ur — nagyon sajnálom, hogy reTörsioval él, pedig abból nekünk nincs hátrányunk és azt a körülményt, hogy mi őt nem szívesen hallgatjuk meg, azzal viszonozza, hogy ő meg épen nem akar meghallgatni bennünket — (Derültség a szélső balon. Egy hang: Bujdosik! Derültség) egész nyomatékkal terjesztette György Endre t. képviselőtársam pártja elé, hogy nemzetünk erkölcsi siílya s az ország tekintélye kívánja azt meg, hogy a cabinet ne gyenge kártyákkal játszszék, azért a 14. §. mellett a cabinetkérdést veti fel és annak keresztülvitelét a cabinetkérdés súlya alatt követeli. Mi történik? A 14. §-t elejtette, de a cabinetet nem ejtette el. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát az ország tekintélyének és erkölcsi súlyának megvédelmezésében hol van itt a logica? (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Ezt kérdem György Endre t. képviselőtársamtól. (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Nincs minister idebenn! Thaly Kálmán: De'igen, ott van az igazságügyminister! Eötvös Károly: Lesz szerencsém az igazságügyministerrel is szót váltani. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Horváth Gyula t. képviselő ur egész nemes felindulással teljes előadást tartott nekünk arról, hogy mikép veszélyeztetjük mi a parlamentarismust, annak nagy érdekeit, annak tekintélyét. Jó: Gondolkodtam azon, miként védelmezi tehát azt meg Horváth Gyula képviselőtársam (Derültség a szélső baloldalon) és igen sokan mások, kik akként jártak el ebben az egész kérdésben, mint ő? Horváth Gyula t. képviselőtársam előterjesztette, hogy ő neki kezdettől fogva, már az ősztől fogva súlyos aggodalmai voltak ezen törvényjavaslat némely fontos intézkedései ellen. Ezen aggodalmaknak ő hangot adott. Hangot adott az ellenzék férfiainál, hangot adott a kormánypárt tagjainál, hangot adott a clubban, a ministerekkel szemben, sőt hangot adott itt e házban. | (Egy hang balfelől: A sajtóban is!) Hangot adott a j sajtóban is. Tehát ő ezen veszélyes intézkedéseket változtatni akarta, de mindig azzal a feltevéssel, hogy Tisza Kálmán személyéhez rendületlenül ragaszkodik s annak véteni nem akar. Már engedelmet kérek, ha én azt keresem, hol itt a parlamentarismus logicája, én annak megtalálását György Endre t. képviselőtársamra bizom ; mert én arra képes nem vagyok. (Derültséga szélsőbalon.) De itt volt a cultusministeri államtitkár ur, (Halljuk! Halljuk!) a, kialogicának ismét egy új, csodálatos példányképét állította elénk kapcsolatban azokkal a tüneményekkel, a melyeket a t. többség tagjai sorában látunk. Senki sem titkolja, mindenki tudja, nyilvánvaló dolog, hogy a törvényjavaslat ellen az ellenzés magában a kormánypárt kebelében is kitört; (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) s következetesen és élénken hangsulyoztatott s a kormánypárt igen kiváló tagjának igen súlyos aggodalmait kellett a cabinetnek, különösen a ministerium elnökének, meghallgatni. Ezt Berzeviczy államtitkár ur természetesnek tartja; én is; de azt mondja Berzeviczy államtitkár ur: De miután az ellenzék ugyanezen aggodalmat élénk, erélyes formában itt a parlamentben és az ország előtt hangsúlyozza, a kormánypártnak szinte már ennél fogva tömörülnie kellett. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Vagy egyáltalán nincsen értelme azon veszélyek hangoztatásának, a melyek e kérdésben úgy Berzeviczy államtitkár ur, mint többek által felhozattak,vagy ez az értelme. De hogy ebben is hol van a logica, t. képviselőtársam keresse meg. (Derültség a bal- és szélső baloldalon ) De továbbá maga György Endre képviselőtársam, a mostani modern közös logicának (Derültség a szélső baloldalon) legszebb példáját állította elénk, legalább a legcsodálatosabb példáját, (Halljuk!) mikor tegnapi beszédében — hozzáteszem: a komolyság egész látszatával (Derültség a bal- és szélső baloldalon) — ugy állította fel a. magyar nyelvnek és a német nyelvnek a kérdését — és itt egy kicsit a szivébe is tekintek — hogy a magyar nyelvnek a német nyelv uralma csakugyan hasznára nincs, sőt ártalmára is van és meg vagyok győződve, hogy György Endre t. képviselő ur e tekintetben csak ugy vélekedik, mint én. De azt mondja, hogy ha a magyar nyelvet behozzuk a hadseregbe, ezzel ajtót, kaput tárunk a foederalismus behozatalának is; de miután nekünk a foederalismus árthat, tehát hozzuk be a hadseregbe a csupán német nyelvet. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, meglehet, hogy az a föderalismus ártana, de az bizonyos, hogy ha a mi nyelvünk ott állami életünk egész tekintélye által segítve, szabad versenyre kelhet a foederalismussal, az még sem olyan ártalmas, mintha a német nyelv egészen elnyomja a.