Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

198. országos ülés márezins 8-án, pénteken. 18Sí>. 295 cus és helyes-e, a magyar érdekeknek megfelel-e ezen kérdést bolygatni és a magyar érdekeknek megfelel-e azon esetben is, ha a törvényhozás másik factora részéről semmi akadályba nem ütköznék ennek törvényben való statuálása? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, első sorban nagy súlyt fektetek arra, hogy azon egyetértés, mely szerencsére a törvényhozás faetorai közt megvan, felesleges kérdéseknek diseussióba való bevonása által ne alteráltassék, de egész őszintén és határozottan kimondom azon véleményemet, hogyha még a hadsereg nyelvére nézve lehetne intézkednünk a korona teljes hozzájárulásával, én akkor sem mernék odáig menni, hogy ezen intézkedés jogát azon keretből, mint a melybe azt az 1867 :XIL bölesesége helyezte, máskép óhajtanám rendezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mert, t. ház, ezen intézkedés, mely az eddigi húsz esztendei tapasztalat szerint a tényezők akaratának megfelel, magában hordja azt is, hogy az adott viszonyok közt a magyar érdekeknek is a lehető legjobban felel meg. Ne méltóztassék, t. ház, elfogultnak tekinteni, hogy ha bátor vagyok ezen nyelvkérdésnek — mert hiszen ez a vitának legfőbb tárgya — egy oly oldalára kérni fel a t. ház kegyes figyelmét, a mely eddigelé ez oldalról megvilágítva nem volt, (Halljuk! Halljuk!) Az 1867-iki törvényhozás a közös védelem szempontjából statuálja a közös hadsereget, akarván, hogy a közös veszély esetén közös vezetés mellett egész erélylyel szembe tudjon szállani a monarchiának és hazának minden ellensége ellen. Méltóztassék az esetet elképzelni, hogy ha ma a magyar törvényhozás követeli a nemzetnek jogait, követeli a magyar nyelv behozatalát a közös hadseregbe ; a tapasztalás igazolta, hogy már azon határozati javaslatnál, a mely itt elfogadtatik, a közös törvényhozás elvénél fogva a Lajtán túl meg van azon hatása, hogy ott az itteni nemzeti nyelv helyett a Muttersprachet teszik. Méltóztassanak ezen eljárás consequentiáit keresztül vinni és méltóztassanak jó lélekkel számba venni, vájjon mindazon haszon, a melyet a dualismus révén a magyar nyelvre nézve kicsikarunk a közös hadsereg intézményétől, nem fog-e épen azon erővel hasznára válni esetleg foederalisticus áramlatoknak s nem fog-e ezen felfogás ölébe esve első sorban épen a magyar érdekek, a magyar védkénesség ellen irányulni? (Helyeslés a jobboldalon.) Én képzelek magamnak —- és ezen kérdésben Őszintén tartozunk nyilatkozni itt e házban, — egy nemzeti hadsereget és képzelek magamnak austriai és magyar nemzeti hadsereget egymás mellé állítva és jöhet az idő, mikor a védelem szempontjából nem lesznek a körülmények és a helyzet bennünket oly szigorúan oda utalók, hogy a közös védelemért sacrificiumokat tegyünk nemzeti aspiratióinknak. Egyet azonban nem képzelek soha, azt t. i., hogy lehessen valaha magyar aspiratiónak egy olyan közös hadsereg a czélja, a melynek elemeibe mi magunk viszszük be a monarchia, különösen a másik fél conglomerált állásánál fo^va a nemzeti eszmének bomlasztó kovászát. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és ellenmondás a balés szélső baloldalon.) Báró Kaas Ivor: Ez azután magyar politika ! György Endrei Bátran merem állítani és ismétlem,t. ház, (Halljuk!) hogy felfogásom szerint logicus álláspontot képviselünk mi, kik a ház ezen oldalán az 1867 : XII. t,-cz. alapján állunk és a kik nem akarjuk törvénybe iktatni ezen szétbomlasztó processusnak első elemét. Logicus álláspontot képvisel a t. szélsőbal is, mert hiszen a nemzeti eszmék sacrificiumáért odadobható a véderőben — esetleg az ő felfogásuk szerint talán nem is oly valószínűleg bekövetkezhető — és talán csak általunk vélt gyengeségét. Mind a két álláspont logicus, de egy harmadik álláspont, a t. mérsékelt ellenzék álláspontját absolute lehetetlennek tartom. (Ellenmondások és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Ne dicsérjen minket, mert evvel nagyon gyaláz. (Nagy zaj és mozgás. Halljuk! Halljuk !) György Endre: Igen sajnálom, hogy a t. székesfehérvári képviselő ur közbeszólását nem értettem. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Gróf Károlyi Gábor : Ne dicsérjen minket, mert evvel nagyon gyaláz! György Endre: Erre csak azt mondhatom a t. székesfehérvári képviselő urnak, a mit a boldog emlékezetű Tomesányi főispán ugyancsak Deák Ferencz feliratára mondott egyszer a főrendiházban, (Halljuk!) azt nevezetesen, hogy az 1867 : XII. t.-cz. egy Phidias-szobor, a melyen fehérvári bicskával faragni nem lehet. (Zajos derültség jobbfelöl.) Azt mondta ma Grullner Gyula t. képviselő ur, hogy a nyelv kérdésére nézve a közös hadsereg intézményében a mérsékelt ellenzék soha egy szóval sem mondta, hogy azt ezen törvényjavaslatnál bolygatni akarná. Hogyha ilyen erős logicával van a t. képviselő ur álláspontja mindenütt összefűzve, mint a jelen esetben, akkor valóban nem tudok neki gratulálni, mert ugyancsak ő, a ki azt mondja, hogy nem akar a nyelv kérdésébe beleavatkozni, viszont azt akarja és pedig a törvényben kimondatni, hogy a tiszti vizsga magyar nyelven tétessék le. Itt csakugyan a logicának semmiféle nyomát sem vagyok képes megtalálni. Bolgár Ferencz: Ez nem szolgálati nyelv ! (Halljuk!) György Endre: Teljesen értem Bolgár