Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

ggg 198. oszágos ülés máre2 Ferencz t. képviselő ur közbeszólását, hogy ez nem szolgálati nyelv. És a t. ellenzék, ha igy akarja definiálni a kérdést, csak a szolgálati nyelvet nem akarja a törvényben bolygatni. Azonban azt hiszem, ez az egész argumentatió, a mely a közös hadsereg intézményét teremtette, a hadsereg egész nyelvére természetes folyománynyal bir és ezen természetes folyomány az, a mit mi magunknak követelünk és a mit a Lajtán-túl levő nemzetiségek a nationalitás elvén szintén maguknak követelnek. Sőt az ottani viszonyok szerint remélhetnek is. (Helyeslés jóbbfelől.) Méltóztassanak tehát egész nyíltan levonni a consequentiákat, méltóztassanak egész nyíltan állítani, hogy igenis akarják a hadsereg nyelvét ezen kérdés által egy kis beletoldással a 67-iki kiegyezésbe belevinni, hogy akarják ezen kérdésnek eddig szilárd állagát ez által a pártszenvedélyek . . . (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfélől: Ohő ! Halljuk ! Halljuk! jobbfélöl. Elnök csenget.) A t képviselő urak nem voltak kegyesek megvárni, hogy a pártszenvedélyeket nem itt, kanem Austriában értettem (Nagy derültség jobbfelől) — hogy a pártszenvedélyek következtében Austriában, a hol a közösség elve szerint — melyet az ellenzék sem fog tagadni — ezen törvények szintén tárgyaltatnak, igen furcsa eredményekre lehet kilátás az ottani politikai constellátiók miatt, (Zajos felkiáltások balfélől: Mi közünk liozsá!?) hogyha egyik-másik irányban méltóztatnak a nemzetiségi eszmét az 1867: XII. törvényczikk keretébe bevinni akarni. És hogy a consequentiák valószínűleg nem lesznek sem nekünk magyaroknak, mint magyaroknak hasznára, sem pedig a monarchia védképességét elő nem fogják mozdítani: az előttem teljesen világos. (Ugy van! jobbfelöl.) Én tehát azt hiszem, hogy ezen kérdéseknél fogva le kell vonni teljesen, higgadtan és minden szenvedélytől menten a consequentiákat; és pedig le kell vonni vagy azt, a, mit a t. szélső ellenzék mond, hogy a védképességen esetleg történő csorba daczára teljes végletekig érvényesítsük a nemzeti aspiratiókat, vagy pedig választani azt a keretet, mely az 1867: XII. törvényczikkben előttünk adva van. (Helyeslés jobbfelöl.) A középúton megállásról talán jámbor óhajtásul ma lehet beszélni, de tényleg nem képzelhető és a közös hadsereg feloszlási processusának akaratjuk ellenére csiráját vetik el azok, kik a törvényben akarják a dolgot kimondani, a minek kimondásától mi a ház ezen oldalán félünk. Én őszintén megvallom, t. ház, hogy előttem kezdettől fogva ezen szakaszoknak az egyik hátránya, hogy szerintem a reserve-tiszt-szaporulatból várható nyereményt túlságosan sokra becsültük és drágán megfizettük akkor, midőn ezen kérs 8-án, pénteken. 1SS9. dés megoldása által per tangentem a nyelvkérdést discussio tárgyává tettük. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Miután pedig ez már megtörtént, ezen kérdés megoldását én valósággal képtelen vagyok másként elképzelni, mint azon határozati javaslat által, melyet G-ajári Ödön t barátom beadott. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondáiok a bal- és szélső balon.) Még csak egy kérdést akarok érinteni, (Halljuk! Hatfjuk! jobbfe'ől) nevezetesen, hogy miért nem fogadom én el a Kricsfalussy Vilmos t. képviselőtársam határozati javaslatát? (Helyeslés a jobboldalon) Nem fogadom el egyszerűen azért, mert én egyátalában nem akarom egy törvény hatályát függővé tenni attól, hogy egy rendelet mily módon szövegeztetik és az meddig van érvényben. (Helyeslés a jobboldalon.) Most akarok a harmadik kérdéssel, voltaképen pedig ezen vitának fő kérdésével foglalkozni, Tisza Kálmánnal. (Felkiáltások balfélől: Halljuk! Halljuk! Egy hang a baloldalon: Gyöngyössy, híj ja be!) Elnök: Én sem szoktam fenhangon Gyöngyössy urat hivni, a kinek vele dolga van, az mindig csendesen szokta vele elvégezni. (Helyeslés a jobboldalon.) György Endre: Bocsánatot kérek, méltóztassék tudomásul venni, igen sok alkalommal volt kötelességem és volt báTörságom az igen t. ministerelnök urnak kellemetlen dolgokat mondani szembe, ennél fogva neki kellemes doglokat egészen bátran mondhatok a háta megett. (Helyeslés a jobboldalon.) A kérdés átvitetett tisztán személyes térre és Appoiryi Albert t. képviselő ur múltkori felszólalása által történt ez. Én megvallom, nem tartom igaztalannak és helytelennek az ellenzék részéről, hogy valamelyik kérdés átjátszatik az objectiv discussio teréről a személyes megtámadás terére; elismerem, hogy olyan kérdésekben, melyek kényes természetűek és talán a gyanúsításnak — nem mondom, szándékos gyanúsításnak — ez a nemes gróf lovagias jellemétől távol áll, hanem kint a közönségben a gyanúsításnak tág teret nyithat, ha, megtámad tátik egy államférfin működése. Más parlamentben is szokás, nálunk ez volt ugyan az első eset, de egész nyugodtan vagyunk kénytelenek elfogadni azt; sőt, ha ez volt az az erős kalapács-ütés, a melyről Berzeviczy képviselő ur szólott, akkor azt hiszem, hogy a mostani többség köszönettel is tartozhatik érte. De én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ugyanakkor, midőn ő ily személyes térre viszi át a kérdést az ő igen szép felszólalásában, kár volt megbélyegezni akarni bennünket, első sorban engemet. '•.