Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

294 198. országos ülés márczins 8-án, pénteken. 1889. hozódott az első Grivisies-féle eset, mely e házban is tárgyaltatott s azóta sok ilyen, mely forrongásba hozta egyrészről a nemzeti érzületeket, másrészről igen sokszor megtörtént biz az — hiszen „iliacos peecatur intra et extra muros" — hogy a nemzeti érzület túlheve támadta meg jogtalanul és sértette meji- a hadseregnek törvényen alapuló intézményét. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez ellentét a do log természetében rejlik és ennek egyedüli megoldása egy nemzeti hadsereg felállítása volna, egy logicum postulatum, de melynek áldozatul kellene hozni a ránk nézve fontos védelmi érdekeket. És igy, t. ház. lehet két vélemény e házban s ez országban: azoké, kik a 67 : XII. t.-czikk alapján a közös védelem érdekeit feljebb becsülik; és azoké, kik a nemzeti postulatumot feljebb becsülik. Hanem a kettő közt egy harmadik vélemény, inint a mérsékelt ellenzéki, logicailag meg nem áll. Én is hiszem, hogy el fog jönni az az idő, a midőn az ellentétek élességei meg fognak szűnni és az egyes esetek acutságai a közös hadsereg intézménye és a nemzetközt élességükből veszíteni fognak, mikor ez az éles ellentét passiv módon el fog tüntetni: de a végleges rendezess egészen nyugodt állapotoknak elfogadása a nemzeti hadsereg ideájának teljes keresztülvitele nélkül egy nemzeti államban véleményem szerint ugy, hogy a hadsereg a nemzeti eulturának és a nemzeti aspiratióknak legyen teljes képviselője nem fog keresztülvitetni soha. Marad az a kérdés, vájjon a védelmi szempont alapján szervezik-e a hadsereget az 1867-iki kiegyezés szerint, vagy az 1867: XII. t.-cz. ellenére a nemzeti eszme alapján? E kettő közül egyet kell választani és én a magam részéről is, bár teljes melegséggel ragaszkodom a nemzeti hadsereg aspirati ójához, de mig a közös védelem szüksége oly eminens módon fennáll, mint ma,addig szerintem az 1887.

XI.. t.cz.-hez teljes szivósággal kell ragaszkodni. (Helyeslés a jobboldalon.) Súlyt fektetek rá, hogy a ház ez oldaláról megjegyzést tegyek azon,több ízben hangoztató tttényre, hogy a katonai Schematismusban a cs. k. jelző fogadtatott el és hogy e jelző a honvédelmi minister ur nézete szerint onnan ered, mert a hadsereg nem fogadta el a cs. es kir. jelzőt. En a magam részéről kötelességemnek tartom nyíltan kijelenteni, hogy én a hadsereg azon jogát, hogy valamely czímet elfogadjon, vagy nem, semmiféle törvényben gyokerezőnek nem tartom. (Általános helyeslés.) Én Magyarországon a törvényhozás faetorainak a parlamentet és ő Felségét ismerem. (Helyeslés jobbfelöl.) A törvényben elfogadott és igy ő Felsége által is elfogadott czímeknek a hadseregre való absolut kiterjesztését tehát a legnagyobb határozottsággal feltétlenül követelhetjük és én követelem is. (Általános helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan, hogy ez eszmemenetben benn maradjak, a katonai akadémia kérdésében is kijelentem azt, hogy ezen ügy nyilt kérdés, mely a delegatióban felvettetett s mely tegnap és ma vita tárgyát képezte, a ma felolvasott idézetek is azt bizonyítják, hogy sem egyik, sem másik irányban e kérdésnek akkor nem preajudicáltak. Hanem a magam részéről mint ezen párt egyik tagja, kötelességemnek tartom kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a közös hadseregbe tiszteket képző akadémia felállítását Magyarországon csak akkor tartanám jogosultnak, ha ott magyar ifjak képeztetnének a közös hadsereg tisztjeivé; tehát maga a tanulás is az elméleti tantárgyakból — ugy mint ezt a határozatijavaslat a vizsgáknál óhajtja — magyar nyelven engedtetik meg. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) De ezek a nagy kérdésnek csak mellékes részletei. A nagy kérdés az, hogy a nemzeti aspiratiókkal szemben az 1867: XII. t.-czikk keretén belül mit lehet tenni és mi az a határ, melyen túlmenni nem lehet? En a felségjogok körül folyt vitát egészen akademicus természetűnek tartom, (Helyes jobbról) akár jus reservatutnról, akár felségjogról szólnak. Törvény az, mibe a parlament, tehát a nemzet és a korona megegyeznek. Ha e két tényező az egyik vagy másik jogkör megszorítását helyesnek tartja, az a dolog természete szerint mégis történik. Nem is arról volt szó, mit Gullner t képviselő ur, mondott, hogy e vitát ki vette fel? Hanem ezen oldalról azt mondták, hogy azon ténynyel, melylyel törvénybe iktatni rendelünk oly dolgot, melynek eddig az ellenkezője volt törvényes és mindenesetre gyakorlatban oly kérdést hozunk felszínre, melyet felszínre hozni inpoliticus és a nemzet valódi érdekeivel éles ellentétben áll. Tehát nem a felségjog kérdésének theoreticus felvetése, hanem egy practicus politikai kérdésről van itt szó; (Helyeslés) egy oly jogról, melyet eddig a magyar törvényhozás tényleg ő Felségének jogai közé tartozónak vélt azért, mert helyesnek vélte annak jelenteni azt ki. (Helyeslés jobb felől.) f Az az argumentatio, melyet Beőthy Ákos t. képviselő ur hozott fel, hogy a honvédségnél a magyar nyelv mondatott ki vezényleti nyelvnek, azt hiszem, hogy ez esetben semmit sem bizonyít, bár megjegyzem, hogy a képviselő ur ezen argumentatióját már egy nappal előbb olvastam a „Magyar Államban", (Derültség) azonban rám nézve akkor sem volt döntő argumentatio, mert hiszen a törvényhozás helyesnek ítélte az egyik esetben a vezényleti nyelvről intézkedni, a másik esetben mint azt annak idején e házban Hollán E,nő előadó beszédére való hivatkozással bebizonyították, a törvényhozás helyesnek vélte ezen kérdésben nem intézkedni. (Helyeslés jobbfelöl.) Előttem már most világos, hogy e kérdést azon az alapon kell és lehet csak elbírálni: politi-