Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-198

198. országos ülés márezius 8-án, pénteken. 1889. 287 ják, hogy vétkezze le nemzeti érzületeit — pedig a ki a hadseregben boldogulni és haladni akar, attól s azt tények bizonyítják, ezt kívánják — a mig azt kívánják, hogy vizsgázzék azon a nyelven, melyet nem bir s mig azt kivánják, hogy tagadja meg nyelvét, addig okvetetlenül, akarva, vagy nem akarva physicai és erkölcsi lehetetlenséget kivannak tőle. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Hallottam, t. ház, sokszor, hogy a katona ne politisáljon. Helyes; a politikát elvégzik helyette mások. De attól azután, hogy a katona üe politisáljon, egész addig, hogy vetkőzze le nemzeti érzületét, mondjon le történelméről, tagadja meg mindazt, a mit az anyanyelvvel szítt be,amin összes nevelése nyugszik, (ügy van !Ugy van! a bah és szélső baloldalon) egy végtelen áthidalhatatlan ür van, melyet önök sem okoskodással, sem semmiféle szelid nyomással, sem erőszakkal betölteni képesek nem lesznek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Vagy nem látja-e a t. többség, hogy ama számok, melyek már az általános vitánál felhozattak, ékesebben szólnak minden okoskodásnál? A magyar korona országaiból való önkéntesek közül ez. adatok szerint, melyekben bizonynyal a t. minister ur sem kétkedik, a német nyelvű tiszti vizsgát letette 100-ból 27, a magyar nyelvű tiszti vizsgát a Ludovikánál letette 100-ból 95. Nem látja-e, hogy a számok mindennél meggyőzőbbek, ezek mutatnak rá a baj valódi forrására, (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon) ezek mutatják meg azt az utat, melyen a czélt elérhetni s melyről letérve, azt sohasem fogják elérni. Vegyük még hozzá azt a cultusministeri statistikát, hogy a középiskolát végzettek 60%-a épen nem tud németül, a fennmaradt 40-ből is hányan vannak, a kik talán valamit tudnak németül, de korántsem annyit, hogy azon vizsgázni bírnának. Ha a hadügyi kormányzat mindezt figyelembe vette, be kell vallania, hogy a hadsereg szellemén kivül a tiszti hiány egyedüli oka a nyelvi nehézségben találja magyarázatát. (Élénk helyeslés bal- és szélső balon) Kérdem már most, szabad e a törvényhozásnak, mely mindennek tudatával bir, büntetést mérni a második szolgálati év alakjában arra az ifjúra, ki német nyelven nem képes letenni a tiszti vizsgát, mert nem bírja azt azon mérvben, melyben azt tőle megkövetelik ? Hiszen maga az államtitkár ur constatálta tegnap, hogy: „Ugy állunk a német nyelvvel, hogy eltekintve azoktól a területektől, a melyeken majdnem tisztán német nyelvű lakosság van, az ifjabb generatióban a ritka kivételek közé tartozik az olyan ember, a ki németül valóban jól tud fogalmazni." Aztán elmondja az államtitkár ur, hogy még az illető szaktanárok sem tudnak németül s az ifjak a társadalomban sem tanulhatnak meg németül. Hát már most kérdezem, hogy szabad-e a törvényhozásnak követelnie, hogy ifjaink tegyék le a tiszti vizsgát azon a nyelven, melyet nem bírnak s melyet épen a t. államtitkár ur bizonyítása szerint, nincs is módjukban kellőkép megtanulni. Ez intézkedés nemcsak nem kíméletes, de valójában igazságtalan is. Mert azok az illetők, a kiktől malehetetlent követelnek, azok arra nemcsak hogy rá nem szolgáltak, hanem még csak mulasztást sem követtek el. En elismerem, hogy az államnak joga (Halljuk! Halljuk!) az oktatás mértékét megállapítani, élt is az állam e jogával — jól-e vagy rosszul, e helyütt ez kérdés nem lehet — de az ezután bizonyos, hogy senkit azért büntetni nem lehet, mert az állam esetleg az oktatás mértékét kevesebbre szabta, szűkebben állapította meg és most egy másik intézményben azon mértéknél többet követel. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez több volna, t. ház, mint e törvénynek visszaható erőt tulajdonítani. (Ugy van! balfélől.) E kérdésnél is, t. ház, ugyanazzal az eljárással találkozunk, mint a mi volt a 14. §. alkalmával. (Halljuk! Halljuk/) Mikor a 14.§. felmerült és vita tárgyát képezte, az mondatott, t. ház, hogy hiszen nincs itt az alkotmány megsértéséről szó, ki lát itt az alkotmányos garantiák hátrányára valamit ? Itt is azt mondják: hol van itt a magyar nyelvről szó, hol van itt a culturáról szó, hol van itt az állam eszméjéről szó, hol sértetett meg a magyar nyelv? T. ház, ismerjük ezt az eljárást, szakasztott ugyanaz, mint volta 14. §., csakhogy a nyakravalója más; és azt állítják azután, azt állítja a t. államtitkár ur, hogy mindazoknak az agitatióknak, aggodalmaknak, vagy mondjuk: mindazon izgatottságnak, a mely az országban mindenfelé mutatkozik, nincs más oka, minthogy azon szegény, jámbor értelmű emberek kivül az országban áldozatul estek az ellenzék üres agitatiójának. En, t. ház, bátor vagyok ezzel szemben csak annyit megjegyezni, hogy alig követhet el nagyobb sértést valaki az ország közvéleménye ellen, főkép itt a házban, mint hogy ha felteszi azokról a körökről, az eddig úgynevezett kormánypárti körökről is s a társadalom minden rétegéről — mert ez a mozgalom áthatotta a társadalom minden rétegét — hogy azok oly hígvelejű éretlen férfiak volnának, hogy egyszerűen felülnének az ellenzék üres agitatiójának. (Igaz! ügy van! bal- és szélső balfélől.) A magyar közvélemény, t. ház, nem gyermek többé; (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfélől) azt nem lehet sem dajkamesékkel elaltatni, sem rémmesékkel izgatottságba hozni. (Igaz! Ügy van! bal- és szélső balfelöl.) A magyar közvélemény gondolkozik és érez. Agya megérti, mi sérelmes a hazára, szíve megérzi, mi fáj a hazának és senki nagyobb sértést ezek ellen el nem követhetne, mintha feltenné róluk, hogy mindaz, a mi mutatkozik széles e hazában, az egy üres ellenzéki