Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

197. országos ülés mílrczius J-óu, csütörtökön, 1889. 275 a német irodalomtörténet ne legyen kötelező tantárgy a gymnasiumban, a mi nem is történt meg, mert a német irodalomtörténetet, mint külön rendszeres tantárgyat, nem is tanítják a gymnasiumban ; de magának a német nyelvnek kötelező tanítása ellen senki ellenvetést nem tett. (ügy van! jobbfelöl.) Ellenben, t. ház, megtörtént az, hogy felemelkedett onnan a szélső baloldal padjairól egy igen radikális irányzatú képviselő ur, a ki az óta már nem tagja e háznak és azt mondotta: „Kijelentem, hogy Magyarországon csak kivételesen ismerek műveltségre számot tartó embert, a ki németül nem tud" és tovább: „A német nyelv szüksége fenforog!" (Mozgás a baloldalon s felkiáltások: Ki volt az ? Egy hang jobbról : Hermán Ottó!) Hogy itt a német nyelv tanításának a magyar szellemű és nyelvű művelődés rovására való kiterjesztéséről egyáltalábannincsszó; sőt a német nyelv a gymnasiumokban még a latin nyelv mellett is háttérbe szorul, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) ezt tanúsítja nem csak az országos tantervben foglalt óraszám, hanem tanúsítja a jelenleg érvényben levő érettségi vizsgálati utasítás is, mely szeriut a német nyelv az érettségi szóbeli vizsgálat tárgyát nem is képezi s csak azok, kik a német nyelvi írásbeli vizsgán megbuknak, kérdeztetnek belőle a szóbeli vizsgán. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Egyébiránt nagyon természetes oka van annak, hogy miért kellett az újabb időben a német nyelvnek a középiskolákban való intensiv tanítása iránt intézkedni. (Halljuk! Halljuk!) Nem a germanisatio jele ez. (Felkiáltások a bal- és szélső balfelöl: De igen! Zaj) hanem a germanisatio egyenes ellenkezőjének a következménye, (ügy van! jobbfelöl.) Ma a német nyelv tanítása iránt a középiskolákban erélyesebben kellett intézkedni csak azért, hogy az eddigi eredményt is fentarthássuk. Miért? Mert eddig nem annyira az iskola, mint a társadalom tanította meg ifjainkat a német nyelvre, (ügy van! jobbfelöl.) Eddig majdnem minden városban voltak olyan elemek, melyekkel másként, mint német nyelven érintkezni nem is lehetett. Ezen kivül fennállott szokás hogy az alföldi szülő felküldte gyermekét a felvidéki városokba, mint mondani szokták: „német szóra", (ügy van! jobbfelől.) Most, t. ház, hiába küldi oda, mert ma azokban a városokban is alig beszélnek már németül . . . (Felkiáltások balfelöl: Hála Istennek! Nagy zaj, közbeszólások és mozgás a szélső baloldalon.) Nem tehetek róla, ha a t. képviselő urak ezt nem szívesen hallgatják; de ez is bizonyítja állításaiknak tarthatatlanságát, (ügy van! jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Ma azokban a városokban, valószínűleg a kormány germanisatori törekvései folytán, szintén magyarul beszélnek. (Tetszés és helyeslés jobbfelöl.) Nem azért kell tehát a német nyelvet tanintézeteinkben intensive tanítani, mert germanisálni akarunk; hanem azért, mert manapság a német nyelv megtanulása tekintetében ifjaink kizárólag az iskolára vannak utalva, (ügy van! jobbfelől. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Meszlényi Lajos: Grammaticából sohasem tanulnak meg németül! (ügy van! a szélső baloldalon.) Berzeviczy Albert: Hallottam továbbá azt is, t. képviselőház, hogy jól van, tanítsuk a német nyelvet; de ne kötelezzünk rá senkit, vagy legalább is engedjük meg fiainknak, hogy a franczia és német nyelv között szabadon választhassanak. T. képviselőház, egészen eltekintve attól, hogy ránk nézve a német nyelv határozottan gyakorlatibb szükséget képez, mint a franczia; eltekintve attól, hogy egy ily alternatív tanrendszer igen költséges tanítási apparátust igényelne: én csak arra a furcsa irányzatra akarok utalni, (Halljuk! Halljuk!) a mely újabban a tanterveknek a szülők és gyermekek tarkabarka ízlése szerinti berendezésére látszik törekedni. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) A középiskolai törvény tárgyalása alkalmával egy igen tekintélyes kisebbség azt kívánta, hogy a gymnasiumban a görög nyelv ne deelaráltassék kötelező tantárgynak. Elismerem, t. ház, hogy e fölött vitatkozni lehet. Később Frary könyvének megjelenése után, el volt telve e ház és az egész sajtó azzal, hogy minek kínozzuk fiatalságunkat annyit a latin nyelvvel, mikor a nélkül is lehet boldogulni. (Halljuk! Halljuk!) Most már ismét a német nyelv tanulását szeretnék ifjainknak tetszésére vagy nem tetszésére bízni. (Mozgás. Derültség jobbfelöl.) Engedelmet kérek, ha ez így megy tovább, nem sokára azt fogják kívánni, hogy középiskoláinkban semmi más tantárgy ne legyen kötelező, (Ellenmondások, zaj a szélső baloldalról. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) mint legfölebb egy szélső baloldali „kis káté", melynek segélyével a t. függetlenségi párt már az iskolákban, só't lehetőleg az óvodákban kezdenék meg a politikai proselytacsinálást. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj, mozgás, ellenmondások a szélső baloldalon.) Justh Gyula: Olyan kátét kellene behozni, melyből az államtitkárok is tanulhatnának hazafiságot. (Nagy zaj jobbfelöl. Derültség a szélső baloldalon.) . Berzeviczy Albert: A képviselő úrtól nem fogok hazafiságot tanulni. A t. túloldali képviselő urak általában nagyon különösen gondol-. kodnak a német nyelv tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Egyenkint előállanak és elmondják, hogy hisz ők mindnyájan nagyon jól tudnak németül ; pláne Meszlényi képviselő ur, ki ép az imént szólt közbe, azt mondta, hogy ő jobban tud néme35*