Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
276 197- országos ülés márczms 7-én, csütörtökön. 1880. tiil, mint akármelyikünk magyarul. (Nagy zaj és fel Máltások balfelöl: Nem mondta!) Meszlényi Lajos: No már ezt nem mondta senki. A ministerről mondatott ez! (Hosszan tartó zaj ) Berzeviczy Albert: Azt hiszem, nem is igen bánták meg a t. képviselő urak, hogy megtanulták e nyelvet és talán épen nem vennék hizelgésnek, ha valaki kétségbe vonná, hogy tudnak németül; hanem azért az utánok jövő generatiótól egé szenkomolyan megpraetendálják,hogy csupahazaíiságból szegüljön ellen a német nyelv tanulásának. (Felkiáltások balfelől: Nem mondta senki! Ep az ellenkezőt mondtuk! Nagy zaj. Felkiáltások jőbbfélöl: Rendre! Halljuk!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak olyan érzékenyeknek lenni. (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Justh Gyula: Igen, rendre! A ki nem mond igazat, azt igenis rendre kell utasítani. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak mindent olyan érzékenyen venni; hisz volt már itt elég eset, hogy sokkal erősebb dolgok is mondattak. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hivatalnok beszél!) Minthogy pedig, t. ház, most azt hallom, hogy hivatalnok beszél, meg kell jegyeznem, hogy a ki itt beszél, az képviselő s nem hivatalnok. (Élénk helyeslés és felkiáltások jobb felől: Rendre! Rendre! Zaj a szélső baloldalon.) Berzeviczy Albert: Hát én esak azt szeretném tudni, t. ház, hogy vájjon a képviselő urak megfontolták-e, hogy tulajdonképen hova vezet eljárásuk; hisz ez oda vezet, hogy az ország jövő generatiója, melyet Thaly Kálmán t. képviselő ur félmüveit generatiónak nevezett, kevesebbet tudjon, mint önök és ezt nevezik culturpolitikának. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj. Mozgás a szélső baloldalon.) Mielőtt, t. ház, a germanisatio vádjára tüzetesebben felelnék, bátor leszek Prónay Dezső báró képviselő urnak múltkori beszédével foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem ugyan, hogy ezen beszédet nemes hazafiúi szellem lengette át-, de azt hiszem mégis, hogy abban a beszédben egy nagy tévedés foglaltatik és hogy annak folytán az a nagy tévedés szükségképen téves, bizonyos tekintetben talán veszélyes következtetésekre is vezetett. (Halljuk! Halljuk!) Először is megjegyzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása nem annak a jele, hogy a nemzet önérzete ma már annyira meg van törve, hogy a kormány mer ilyen követelésekkel fellépni; hanem ellenkezőleg azok a részint teljesen jogos, de részint túlzó követelések, a melyek nemzeti szempontból, most már részben azok által is formáltatnak, a kik a közös hadsereg intézmé-nyét elfogadják és formáltatnak oly kérdésekre nézve, a melyeket a közjogi alap védői eddig érintetlenül Nagytak, mint a hadsereg szolgálati nyelve: e követelések, mondom, határozott tanujelei annak, hogy a magyar nemzet önérzete jelentékenyen fokozódott és erősbödött, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) És ha mi most, t. ház, azzal akilátással állunk szemben, hogy ezentúl az egyévi Önkéntesek az állam nyelvét sokkal nagyobb mértékben fogják a tiszti vizsgálatnál használhatni, mint eddig : ezt én épen nemzeti szempontból olyan vívmánynak tartom, (Élénk helyeslés a jobboldalon) a melylyel szemben azon szigorításokba, melyekkel a védkötelezettség lerovása ezentúl fog járni, készséggel belenyugodhatunk. (Élénk zajos helyeslés jobbfelöl./ De Prónay báró t. képviselő ur mégis veszélyeztetve látja ezen törvényjavaslat intézkedései által nemzeti culturánkat; és pedig annyira, hogy nem átadottá a szatmári békekötés után következett időszakkal hasonlítani össze a mi napjainkat. (Mozgás a szélső baloldalon.) No, t. ház, hogy micsoda következtetés lehet az, a mely ilyen hasonlatra van alapítva, az nagyon könnyen elgondolható. (Tetszés jobbfelöl. Halljuk!) Lehet-e komolyan párhuzamot vonni a jelen idő és a XVIII. század első fele közt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon) a mi napjaink és azon korszak között, mikor a magyar nyelv még teljesen műveletlen állapotban volt? (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán : Hát Zrínyi s Balassa ?! (Zaj.) Berzeviczy Albert: Mikor a magyar irodalom még csak csirájában volt; magyar művészet, mondhatni, egyáltalában nem létezett-, mikor nálunk az értelmiség nagy része nem is beszélte a magyar nyelvet, (Élénk mozgás a bal- és szélső baloldalon és félkiáUások:. Most is ugy van!) mikor a közélet nyelve egy holt nyelv volt, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) és a mikor — s erre különös súlyt kívánok helyezni — a nemzeti érzület, a nemzetiségi eszme Európa-szerte nem volt annyira kifejlődve, mint ma? (Helyeslés jőbbfélöl. Zaj a szélső baloldalon.) Akkor csakugyan erőszakosan kellett a nemzetet felrázni tespedéséből, aléltságából, hogy mint nemzet egészen veszendőbe ne menjen. (Helyeslés jobbfelöl. Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Most is!) De ma, t. ház, ilyen visszahatásnak erőszakolt és mesterkélt felidézése oly idegen nyelv és cultura ellen, mely a mi culturánkat elnyeléssel egyáltalán nem fenyegeti, egészen más eredményekre vezet. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszi a t. képviselő ur, hogy ha egy kormány politikai czéljául tűzné ki csupa nemzeti féltékenységből chinai-falat emelni a magyar cultura
