Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-197
2g2 I 9 " országos ülés márczins 7-én, csütörtökön. 1889. engedje meg, hogy.... (Egy hang szélső halon: Leeshet adjon Kossuthnak!) Nem adok leczkét, hanem engedjék meg, hogy emlékébe bivjam, mit e nagy ember emlékirataiban az olasz-franczia, osztrák hadjárat alkalmából, midőn a magyar érdekek istápolása végett az európai udvaroknál kopogtatott, kénytelen bevallani. Bármerre járt, mondja, mindenütt csak azt a tanácsot kapta, hogy a nemzet egyezkedjék ki a dynastiával. A kiegyezés megtörtént. Azóta a nemzet lázas tevékenységgel óriási léptekkel haladt előre és ma a eulturnépek sorában foglal helyet. Vájjon azt a kiegyezést, melynek létesítésére már 29 év előtt buzdíták az európai hatalmasságok és mely a nemzetnek az; alkotmányos szabadságát visszaadta és mely a nemzet életében egészen ujjászületési korszakot nyitott meg: helyes-e még a függetlenségi párt állásából is megrendíteni most, midőn a politikai látkör czikázó villámai minden perezben (Felkiáltások szélső balon: Eoch ! Hoch! Derültség) fenyegetnek és midőn hazánk, nemzetünk lét vagy nem lét kérdése minden pillanatban egész rettenetességében állhat elénk és helyes-e csak azért, hogy törvénybe iktattassék az, mit az ő Felsége által aláírandó instructióba foglalás által is elérhetni, hogy az önkéntesek a tiszti vizsgát a magyar nyelven is letehessék: Ítélje meg az önök hazafias józansága és a nemzet higgadt politikai bölcsessége. (Élénk helyeslés jobhfelől.) A német vagy magyar nyelvről sem a régi védtörvényben, sem a javaslatban említés nem levén: hogy a magyar nyelvről, a nemzeti érdekekről is beszélni lehessen a vitába bevonatott a közoktatási minister által az 1883 : XXX. t.-czikk, a középiskolai törvénynek a német nyelvre vonatkozó rendelkezései erélyesebb végrehajtása tárgyában kiadott rendelete. Habár a közoktatási minister kijelentette a házban, hogy ezen rendelet még elődje alatt készült s igy semrai összefüggése nem lehet a, később benyújtott véderőjavaslattal: mégis mert népszerűnek mutatkozik a nemzeti nyelvről és culturáról és a nemzeti érdekeknek a kormány által tönkretételéről szónokolni: a tisztelt ellenzék ezen egyszerű, bármikor visszavonható rendeletről többet beszél, mintáz egész véderőjavaslatról, pedig ezen rendelet bírálata a közoktatásügyi költségvetésnél volna helyén és nem ezen javaslatnál, melylyel semmi causalis nexusa nincs. De ha a javaslatban nincs szó a német nyelvről, miért halljuk mégis fülünkbe zúgni, hogy a kormány a magyar nyelvet, a magyar culturát lealázni akarja? Ha, mit Deák Ferencz a sajtótörvényre vonatkozólag mondott, hogy ő csak egy paragraphust venne fel abba, „hogy hazudni nem szabad" : a büntető kódex készítésénél érvényesítettük volna, hogy annak ma mi lenne hatása, arról hallgatok, de állítom, hogy ha az ellenzéki sajtóban kezdettől fogva elmondatott volna, hogy a tiszti vizsgának magyar nyelven letehetése azért szükséges, hogy ifjaink a vizsgát könnyebben letehessék és igy a 2-ik évi önkéntességtől szabadulhassanak: a közvélemény tisztában lehetne, balvélemény és nyugtalanság nem volna és világos lenne, hogy a szabadelvű párt és az ellenzék között ezen követelmény tekintetéből nincs eltérés, az kétségtelen. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj bal- és szélső balfelől.) Egyik is, másik is követeli ezen kedvezményt ifjaink résziére. A különbség a kormánypárt és ellenzék között a formában abban rejlik, hogy mig az előbbi határozati javaslatban utasítja a kormányt, hogy az ő Felsége által aláírandó instructióhan ezen kedvezmény biztosittassék, az ellenzék ezen garantiát a törvénybe kívánja felvétetni. Elmondtam már beszédem folyamán, miért nem lehet ezen kérdést a jelen speciális törvényben igy per tangentem megoldani; még csak azt jegyzem meg, kik a legfőbb hadúr utasítását meg nem tartanák vagy megszegnék: azokkal szemben törvényt is hiába alkotnánk, mert mindkét esetben csak megfenyítendő kötelességszegéssel állanánk szemben. (Helyeslés jobbfelől. Zaj és felkiáltások balés szélső' balfelöl: Minek akkor törvény!) Mióta a véderőtörvény létesült, húsz év múlt el s azóta önkénteseink, habár sem a törvényben, sem az instruetióban nem volt biztosítva, hogy a tiszti vizsgát magyarul is letehetik : ifjaink közül mégis számosan tettek tiszti vizsgát német nyelven és lettek tisztekké. Midőn pedig most a korábbi helyzettel szemben előnyök nyújtatnak; midőn a tiszti vizsga íolyamán a magyar nyelv használata megengedtetik; midőn a vizsgálóbizottsághoz magyar vizsgáló tag kiküldése biztosíttatik; s midőn a tanagyag, a tankönyvek megállapítása biztosíttatik ; s midőn az egyetemi tanfolyamok utolsó féléve elengedtetik; s midőn, mert minden ezred csak saját önkénteseiből nyerheti tartalékos tisztjeit, a tisztikar mintegy kényszeidttetik minél több önkéntest a tiszti vizsgán átbocsátani; s midőn az önkéntesi kedvezmény a művelt ifjúság nagyobb részére kitérjesztetik : ezen számos, eddig nem volt előnyökkel szemben most belenyúlni akarni a felségjogaiba és a vizsgán a magyar nyelv használata megengedésének törvény általi garantirozását követelni, önkéntelenül azon kérdést ébreszti lelkünkben, hogy az 1879-iki LI. törvényezikk és az 1882: XXXIX. törvényezikk létesítésekor vagy más békés nyugodt időben 20 év óta nem juthatott az ellenzéknek eszébe ily követelésekkel fellépni és most, midőn a politikai látkör legsötétebb s midőn a legkisebb nemzetek is a végkimerülésig készülnek az elmaradhatlan élethalál-harczra s midőn a külföld minden ily nehéz kérdést egészen más szemüvegen tekint és birál.mint normális idő-
