Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

197. országos ülés mácczins 7-én, csütörtökön. 1889. 261 mely felségjog. Ha elismerik, hogy a hadsereg vezénynyelve a német, miért nem követelik a közlegényre és altisztre és az egész Magyarországra eső eontingensre, hogy a vezénynyelv legyen a magyar ? Az 1715: VIII. törvényczikk hozván be a rendes katonaságot, azóta nem mutathatnak fel egyetlen egy törvényt sem, a mely elrendelné, hogy a hadsereg nyelve a magyar. A Komlóssy igen t. képviselő ur által idézett 1808: II. törvényczikk nem a rendes katonaságról, hanem az insnrreetióról, a nemesi felkelésről intézkedik. A gróf Apponyi Albert képviselő ur által idézett 1 807 :

1. törvényczikkben egyetlen egy szó sincsen a magyar nyelvről, hanem az van benne, hogy a fogadott katonasággal a hadfogadás ezéljának inkább meg lehessen felelni, az ezredekben oly tisztek és altisztek alkalmaztassanak, a kik az ezredekben főképen dívó anyanyelveket beszélik. Itt, t. ház, a főképen dívó anyanyelvről és nem a magyar nyelvről van szó. Igaz, hogy az 1792 : IX. és az ez utáni törvények sürgetik, hogy magyar születésűek, tehát nem épen magyarok, hanem csak magyar születésűek neveztessenek ki tisztekké s ennek lehetővé tétele végett létesíttetett az 1808 : Vlí. törvényczikk által a Ludovicaakadémia. Azonban, hogy az alkotmányos-aera előtt mi volt, illetőleg mi nem volt a Ludovicaakadémia, ezt mindenki tudja. Tagadhatlan valóság, hogy 1715. óta a hadsereg nyelve nem a magyar, hanem a német volt. Kétségbe vonhatatlan az Is, hogy közjogi téren az 1848-ki nagy állami átalakulás semmiféle ügyre sem gj-akorolt oly lényeges betolyást, mint a hadügyre. És ez, t. ház, nemcsak a közjogi átalakulás természetéből, hanem az egész Európa által elfogadott védrendszer kényszeréből is folyt ugy, hogy igen helyesen jegyzi meg hazánk egyik legjelesebb közjogásza, hogy abból, a mi 1867. előtt a hadügyre vonatkozó törvényes intézkedések tekintetében volt, mert az inkább csak történeti értékkel bir, arra, hogy a hadsereg nyelve felség-jog-e vagy nem, sem bizonyítékot szerezni, seín pedig felvilágosítást nyerni nem lehet.(Ugy van! jobbfelöl.) Annyi kétségtelen, t. ház, hogy 1715. ótaanemzet hallgatással beleegyezett abba, hogy a hadsereg vezénylete fölött ő Felsége rendelkezik és hogy a hadsereg nyelve a vezényletben ő Felsége által Intéztessék el, minek következtében a vezénylet nyelve mintegy hallgatag lett ő Felsége jogává. (Ugy van! jobbfelől.) így találta ez állapotot az 1867 : XII. törvényczikk, mely azután a vezényletet határozottan a felségjogok közé sorozza. Ezen törvényczikk és az ennek folytán kifejlődött gyakorlat alapján kell tehát nékünk elbirálni azt, hogy felségjog-e v

agy nem a hadsereg nyelvkérdése. (Ugy van! jobbfelöl.) E tekintetben pedig kétség egyáltalában nem forog fenn. (Ugy van! jobbfelöl.) Olay Lajos: A választók előtt ezt nem meri elmondani. (Mozgás a jobbon.) Varasdy Károly: Nem akarok a felett vitatkozni, hogy helyes-e a közjogi kiegyezés egyik alaptörvényét valamely különleges törvény létesítésénél incidentaliter megváltoztatni ? Arról sem beszélek, alkalmas-e most az idő, és kinálkozók-e a politicai viszonyok és derült-e a láthatár arra, hogy csak kísérlet is tétessék akár a nemzet jogai, akár az államfő felségjogai kétségesítésére, csorbítására? Nem is mondom meg, minő eljárás azon fejedelemmel szemben, ki a nemzet alkotmányjogi aggodalmát egész készséggel hajlandó eloszlatni: ezen alkotmányos érzületre a jelen nehéz időkben azzal felelni, hogy a felségjogok megnyirbálása követeltessék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt sem kívánom említeni, vájjon a politikai eszélyesség a nemzetiségek féltékenysége folytán a tiszti vizsga nyelvéül a magyar nyelvnek törvénybe iktatását opportunusnak tartja-e vagy sem, mert a politikai magyar nemzet államnyelvét magam sem szeretném coordinálui a. nemzetiségek anyanyelvével? De ha már értem, hogy egy politikai párt, mely a független Magyarországot és önálló magyar hadsereget politikai dogmájául tekintve, minden alkalmat megragad a közjogi alap megbolygatására, hogy csak ideáljához minél közelebb jusson: meg fogja engedni a tisztelt képviselőház, ha azt már a logica szabályaival is magamnak megmagyarázni nem birom, hogy miként lehessen az, hogy egy politikai párt, mely a kiegyezési törvényt pártállása alapjául tekinti: a nélkül, hogy az alaptörvénynek ép a közjog szerint bizonyos stabilismust követelő jellegét respectálná, csak ugy per tangentem óhajtja egy különleges törvénynyel a fejedelmi jogok rovására azt módosítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hogy pedig a nélkül, hogy az 1867 : XII. t.-ez. 11. §-ának a vezényletre ő Felsége felségjogára vonatkozó része érvényéből ki ne vetkőztessék, nem lehet törvénybe iktatni, hogy az önkéntesek a tiszti vizsgát magyar nyelven is letehessék: ép oly kevéssé lehet tagadásba venni, mint a mint nem lehet a 13. §. azon rendelkezését, hogy a védelmi rendszer megállapítása vagy átalakítása Magyarországra nézve csak a törvényhozás beleegyezésével történhetik és a 12. §. rendelkezését, hogy az ujonczmegajánlás feltételei a parlament által állapittatnak meg. oda magyarázni,hogy ennélfogva a parlament a hadsereg nyelvkérdésében a kiegyezési törvény alapján disponálhat: ez minden tiszta értelem előtt napnál világosabb, A függetlenségi pártnak nemes honfiuságon alapuló szép ideális politikai hitvallását, habár a jelen viszonyok között megvalósíthatlannak látom, tisztelem, (Egy hang szélső balon: Szombathelyen együtt voltunk!) de miután imádásszertí ragaszkodása Kossuth Lajos nagy hazánkfiához fűzi: