Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

2g0 !&<• országos ülés márczius 7-én, csütörtökön. 1889. nyelvkérdése, mint melyen a vezénylet alapul, ő Felsége felségjogai közé tartozik. Igen, de a tisztelt ellenzék több szónoka nem ismeri el, hogy a hadsereg nyelvkérdése felségjogot képezne. (Felkiáltások a szélső balon: Természetesen nem képez!) Jelesen Irányi Dániel képviselő ur a felségjogok eredete, természete és jellegéről értekezve, azt állítja, hogy a hadsereg vezénylete az 1867-iki XII. törvényczikk előtti időkben nem tartozott a felségjogok közé, majd érezve közjogi fejtegetésének csakis a multakra vonatkozó közjogi és jelenleg csak jogtörténeti értékét: az 1887: XII. törvényczikk 11. szakaszának az ujonezmegajá ni ási jogra fennálló intézkedéséből igyekszik kimagyarázni, hogy mert az ujonczmegajánlás feltételeinek megállapítása a törvényhozás joga: a tiszti vizsga nyelvkérdésében is a törvényhozás van jogosítva dönteni. Prónay Dezső t. képviselő ur pedig érezve ezen álláspont tarthatlanságát, az 1867: XII. törvényczikk 13. szakasza azon rendelkezéséből, hogy a védrendszer megállapítása és átalakítása fölött a parlament határoz, iparkodik kimagyarázni, hogy a kiegyezési törvény alapján joga van a törvényhozásnak a nyelvkérdésben határozni. (Felkiáltások a szélső halon: Igaz is!) Ezzel szemben Beőthy Ákost, képviselő ur egyébként hatalmas beszédében a kérdés lényegét mintegy kerülve, azt mondja, hogy az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ának a vezérletet illető rendelkezése a nyelvkérdéssel mi összefüggésben sem áll, de mintegy elfelejtve, mit mondott, további beszédében maga hozza fel, hogy hiszen miért ne lehetne a vezénylet nj^elvkérdését a törvényben megoldani, midőn az 1868: XLI. törvényczikk 18. §-a a honvédségre határozottan mondja, hogy a honvédség vezénynyelve a magyar, mivel egyúttal beismeri, hogy az 1867: XII. törvényczikk 11, §-ában ő Felségének nem a vezérletre, de a vezényletre fentartott felségjogában foglaltatik azon fejedelmi alkotmányos jog, hogy a hadsereg vezényletének nyelvét, tehát azt is, hogy a tartalékos tisztnek hogy kell vezényelni, ő Felsége van jogosítva határozni. Ezen kérdésben legőszintébben nyilatkozott az ellenzékről Veszter Imre képviselő ur, ki az ellenzéki padokról eddig hallott legtárgyszerűbb jeles beszédében beismerte, hogy a vezénjdet alatt értetvén a hadsereg nyelvkérdése, a vezényletet képező nyelvkérdés a felségjogok közé tartozik. Komjáthy Béla t. képviselő ur már vissza megy az 1715. előtti időre és (Halljuk! Halljuk!) nem az 1715: VIII. törvényczikk által felállított rendes katonaságról beszél, hanem korábbi időkről, midőn a banderialis-rendszer s a telek-katonasáff volt érvénvben. Természetes, hogy azok egész más tekintetek alá esnek, mint esik az 1715: VIII. törvényczikk által felállított rendes hadsereg. Nem szándékozom az ellenzéki nyilatkozatok különbözőségéből az ellenzék álláspontjának tarthatlanságára érvet kovácsolni; nem állítom azt sem, mert nem is erről van szó, hogy a törvényhozásnak ugy a közjogi, mint a bérkérdésekben ne volna joga a törvényes módon bármily kérdésre törvényt alkotni: de azt kérdeai a t. ellenzéktől, nem talál semmi különbséget az alaptörvények és különleges törvények jellegére nézve, nem egyezkedett-e a nemzet a fejedelemmel, mielőtt a kiegyezési törvény létesült és nem képezi-e az 1867 : XII. törvényczikk alkotmányunk egyik alapkövét, melyből, mint Apponyi képviselő ur a 14. §-nál oly szépen mondotta, az egyes gránitköveket időnkint nem szabad kitördelni. Nem ismeri-e be azon, minden jogász által vallott általános elvet, hogy mi a honvédelmi kérdésre és a Felségnek a hadügyre vonatkozó és az 1867: XII. törvényczikkben statuált jogaival a korábbi jogintézményekben és törvényekben ellenkezik, az ma érvénynyel nem bír és hogy a jelenlegi jogállapot folytán a kérdés nem az, hogy mik képezték és mily terjedelemben a felségjog tárgyát korábban, hanem hogy az alkotmányos fejedelemnek mik a hadügyre vonatkozó felségjogai az 1867 :XIL törvényczikk alapján. Én itt nem akarván ezen közjogi kérdés hosszasabb fejtegetésével foglalkozni, azt a kérdést vagyok bátor intézni a t. ellenzékhez, hogy az 1867: XII. törvényczikk 11. §-a miért sorozza a vezénylet, tehát a vezénynyelv kérdését határozottan a király felségjogai közé, ha a 12. §-ban az ujonczmegajánlási jog feltételei és a 13. §-nál a védrendszer megállapításánál a törvény implicite a vezénynyelv kérdésének megoldási jogát is a törvényhozás hatáskörébe kívánta volna megtartani ? A törvény uiagyarázásának csak akkor lehet, helye, ha a törvény nem világos ; de midőn a 11. §. a vezényletre határozottan rendelkezik, akkor a 12. és 13. §-okba a vezénylet kérdését belemagyarázni jogi képtelenség. Ha pedig a t. ellenzék azt állítja, hogy a vezénylet nincs összefüggésben a nyelvkérdéssel: hát ugyan kérdem, képzelni tudnak önök valamely nyelv használata nélkül vezényletet? tudnak önök hadseregeket, hol néma vezénylet van, hol a hadgyakorlatoknál és háborúban taglejtésekkel, mutogatásokkal értetik meg egymást és teszik a jelentéseket, adják ki a parancsokat'? Ha pedig azt állítják, hogy más a vezénylet nyelvkérdése és más az, mily nyelven tétessék le a tiszti vizsga: erre meg azzal felelek, hogy ki magyarul teszi le a tiszti vizsgát, de a vezénylet nyelve a német, lehet-e, ki semmit se tud németül: vezénylő tiszt, mikor vezényelni sem tud? Láthatjuk ebből, hova, mily képtelenségekre vezet a forcirozott érvelés, midőn nem akarják elismerni, hogy a hadsereg nyelvkérdésén alapul a vezénylet,