Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

193. orszíígos ülés márczius 7-én, csütörtökön. 1889. 259 nak a hadi szolgálatba bevonása közgazdasági és culturalis érdekeket érint; de hogy a törvényhozás az általános védkötelezettséggel szemben az önkéntesi intézmény által kedvezményt kivánt a művelt ifjúság részére teremteni: azt a törvény eltagadhatlan világos szavai bizonyítják. Ha pedig az önkéntesi intézmény csakugyan de jure kedvezmény: akkor nem szabad és nem lehet igazságtalanságról, büntetésről beszélni, ha védrendszerünk ezen kedvezménynek némi megszorítását, nem is azt, de a kedvezményre való érdemesítést követeli és nem az érdekek szembeállítása, nem a szegényebb osztályok irigységének felkeltését képezi annak felemlítése, hogy a földmíves, iparos, kiskereskedő és a nemzet egyéb osztálya szegény gyermekei, kiket a szülők taníttatni nem képesek, vagy a gazdag s előkelő szülők gyengébb észtehetségíí és az iskolák elvégzésére nem képes, de szintén társadalmi műveltséggel biró fiai 3 évi sorhadi kötelezettséget kötelesek teljesíteni, hanem a törvényjavaslat dispositiójának egyszerű constatálása, kiemelése azon jogtalan váddal szemben, hogy a kedvezményezettek igazságtalansággal, büntetéssel illettetnek. Megérdemli-e az a fin, ki bármely okból vagy épen hanyagság miatt a gymnasiumi vagy reáliskola 7-ik vagy 8-ik osztályában megbukik, hogy 3 évi védkötelezettség alá. essék? Ha igen, mert ez ellen senki sem szól; ugy kérdem, hogy a 8. osztályt véletlenül átúszott és hanyag önkéntes, minő igazság, vájjon a természet, az észjog vagy minő jogalapján érdemli azt a jutalmat, hogy legfeljebb 2 évig szolgál a laktanyán kívül! Én azt hiszem, quod uni justum, alteri aequum, ha egyiknél a hanyagság bűnhődik, másiknál nem lehet érdem, nem válhatik jogosulttá. Hallottuk fel említtetni, hogy az önkéntesi intézmény a jogegyenlőség és democratismusnak megfelel, mert az az előny, melyet az önkéntes a rövidebb és könnyebb szolgálatban élvez, recompensáltatik azon költséggel, melybe a taníttatás kerül és azon polgári szolgálattal, melyet szellemi erőivel a társadalomnak nyújt, azon gazdasági és társadalmi osztály kár- és áldozat által, melyet az önkéntesség alatt szenved az által, hogy később jut a czéljához. Hát én ezen állítással nem akarok vitába szállani, de azt igenis mondom, hogy ha ez áll az önkéntesekre, még inkább kell hogy álljon azon müveit ifjakra, kik a középiskolák utolsó éveit bármily okból bevégezni nem képesek s kik csak a 6 polgári iskolát végzik s kik 3 évig kötelesek szolgálni. És kérdem, t. képviselőház, hogy kik a nemzet anyagi gyarapítására működnek: az iparosok, kereskedők, földművesek, azok nem tesznek szintúgy érdem-szolgálatot az államnak ; hiszen mindig azt beszélték, hogy az ipar és kereskedelem fejlesztésében és ennek a földiparral kapcsolatos emelésében áll Magyarország jövő boldogsága; hát most, midőn felemlittetik, hogy a nemzet ezen osztályai a 3 évi szolgálat alatt szintén szenvednek és pedig sokszor helyrehozhatlan károkat, hát most annak constatálását is önök demagógiának tartják? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha az az önök jogegyenlősége ós demoeratismusa, hogy hol terhekről van szó, ott a nemzet minden osztálya ne egyenlő mértékben vegyen részt, de hol egyik szolgálatot tesz a hazának, az méltattassák, de ha azt az iparos, kereskedő, földműves teszi, az nem érdemel figyelmet. Nincs, ki intelligentiánk értékét többre becsülné, mint én és azért a jogos kedvezményadás elől nem is térek ki, de méltányolni kívánom a többi osztály helyzetét és érdemét. Tiltakozom az ellen, hogy midőn felhozzuk, hogy ezen osztályok nyugodtan, hazafias megadással teljesítik a haza iránti kötelességeiket, hogy ennek felemlítése demagógiának stigmatisáltassék. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ugy is van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az egész túloldal, főkép a mérsékelt ellenzék, a vita folyamán azt hangsúlyozta, hogy hiszen mi a hon védelmére szükséges és mi a védrendszer fejlesztésére megkövetelendő, azt ők készségesen megszavazzák, de nem akarják a magyar nyelvet lealázni, a magyar nemzeti culturalis érdekeket feláldozni! Hát, t. képviselőház, ezt a szabadelvű párt sem kívánja. Ki e házban az igazság előtt szemet hunyni nem akar: férfiasan kell, hogy bevallja, miszerint sem az 1868: XL. törvényczikk, sem az 1879: LT. törvényczikk,sem az 1882: XXXIX. törvényczikk, az eddigi védtörvények, sem ezen javaslat egy szót sem szól sem arról, hogy magyar vagy német nyelven teendő-e le a tiszti vizsga, sem arról, hogy mi legyen a hadsereg nyelve. (Mozgás. Zaj.) Elnök: Kérem Veszter képviselő urat, ne méltóztassék a negyedik padon keresztül conversálni. Gróf Károlyi Gábor: Köszöntik a szombathelyiek ! (Egy hang a szélső balon : De nem tisztelik! Derültség a bal- és szélső balon. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék annyit közbeszólani, mert akkor tanácskozni teljesen lehetetlen. Varasdy Károly: Az 1723 : i„ 2., 3. törvényczikkeket, apragmaticasanctiót, mint azuralkodóház és Magyarország közötti alapszerződést jogalapként elfogadó alapvető 1867: XII. törvényczikk, a kiegyezési törvény 11. §-a világosan azt mondja: „Ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és ugy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézetidőnek ismertetik el." Világos tehát, hogy a hadsereg 33*