Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-197

258 197. országos ülés márezius 7-én, csütörtökön. 1889. még a bécsi hadügyministert is túllicitálja, a ki elfogadta a delegatiónak egy magyar tiszti képezde felállítására vonatkozó határozatát; de a mi minisíerelnökünk jónak látta a múlt pénteki gyűlésben kinyilatkoztatni, hogy e határozatban nincsen benne az, hogy egy ily magyar tiszti-kép ezdében a tannyelv magyar lesz. Tehát a hadügyérnek eszére adott oly valamit, a mit a saját initiativájából meggondolni sem mert volna, mert az önmagában értetődik, hogy egy Magyarországon, magyar pénzen felállítandó magyar tiszti képezdében vagy aeademiában, más tannyelv a magyarnál, nem lehet. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hanem a mi ministereink osztrákabbak Schmerlingnél is. A közlekedési minister ur is jónak látta a ministerelnök urnak támogatására sietni s felolvasta itt nekünk az egykor általa szerkesztett és a delegatio által elfogadott határozati javaslatot, de ő maga sem merte állítani, hogy ama határozati javaslatból az folyna, hogy az itt hazánkban felállítni rendelt tiszt-képző academiában a tannyelv német kell vala hogy legyen, legfölebb az, hogy a tannyelv kérdésére nézve nem történt megállapodás; de szerintem azért nem történt, mert önmagában értetődött, hogy egy magyarországi tiszti academiában a tannyelv csak magyar lehet, a bécsújhelyi academiával egyenlő" kifejezés nem a tannyelvre, hanem csakis arra vonatkozhatván, hogy berendezése és terjedelme amahhoz hasonló legyen. így a közlekedési minister urnak sem sikerült a szerecsent fehérre mosni, de sőt még inkább befeketítette. Különben magyar ministereknek nem az a hivatása, hogy a hadügyér jogait védjék — az megvédi azt — hanem, hogy a haza érdekeit megvédjék vele szemben is. A törvényjavaslat tárgyalás alatt levő kapcsolatos két szakasza kegyelemre szolgáltatja ki a mi mívelt fiatalságunkat a legdurvább önkénynek és vérlázító sequirozásoknak egészen védtelenül, mert nem létezik fórum, a hol jogorvoslást kereshetnének; ha ők maguk szólalnak fel az ily elbánás ellen, agyonlövik vagy mindenféle rafinirt kínzásokkal elgyötrik, maga a törvényhozás is erőtlen, mert az interpellatiónál más védő fegyverrel nem rendelkezik, azt pedig nincs kihez intézni, mert a hadügyérnek itt nincsen felelős közege, honvédministerünk, ki a haza fiainak hivatott védnöke kellene hogy legyen, a hadügyministerrel szemben alárendelt helyzetben levén, rendszerint a visszaélések szépítésében és elsimításában találja örömét s a többség osztozván e kedvtelésében, igy aztán az itteni tudomás-vételek felbátorítják az osztrák tisztecskéket arra, hogy a mi fiainkat gúnyolják, bántalmazzák és kínozzák s paczkázzanak azon nemzettel, a mely ön- és gyermekei szájától elvont falatokkal táplálja, saját rongyossága árán ruházza s családja fentartásától elvont pénzzel fizeti őket Ily állapotok fentarthatók India fatalismus alatt nyögő tunya népei közt, de nem egy polgárosodott alkotmányos országban és egy oly nemzettel szemben, melynek kemény nyaka nem tűrte soha és nem fogja tűrni a jármát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) E jármát önök e szakaszok segélyével szorosabbra akarják szorítani; de a nemzet duzzadó ereje azt szét fogja robbantani s azon ministereit, kik idegenekkel fogtak kezet leigázására, az utókor megvetésének fogja átadni. A fátyolvetés most divatos jelszó, ezt ugy fogják alkalmazni, miként Velenczében a signoria közgyűlési dísztermében láttam, hol a dogék arczképcsarnokánál egy képkeret üresen van Nagyva és fekete fátyollal borítva, azt jelölve, hogy onnan egy oly dogé arczképe küszöböltetett ki, a ki egy várost — ha jól emlékszem Zárát — az ellenség kezére játszott. Ha valaha felépülendő nemzeti pantheonunkban mi is lefestetjük ministereink arczképcsarnokát, ott négy helyet üresen Nagyva, fekete fátyollal fogjuk eltakarni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a tárgyalás alatt levő szakaszokat, csatlakozom a különvéleményhez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szathmáry György jegyző: Varasdy Károly! Varasdy Károly: T. ház! Számtalanszor hallottam ugy az általános vita alkalmával, mint a részletes tárgyalás folyamán, hogy az önkéntesi intézmény nem kedvezmény, hanem hogy az culturalis és közgazdasági motívumoknak köszöni létesítését. Nem szándékozom a „kedvezmény" szó ethymologiai taglalásába bocsátkozni. (Tisza Kálmán ministerelnök a (erembe belép.) Báró Kaas Ivor: Itt a nemzet csillaga! (Nagy zaj.) Gróf Károlyi Gábor: Marino Palliero! (Zaj. Felkiáltások a szélső balon: Hochf Jobbfelől: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök: (Csönget.) Kérem a t. ház tagjait, méltóztassanak csendben maradüi. Varasdy Károly: Nem kérdem, vájjon a laktanyában közönséges élelmezés és minden terhes szolgálat mellett kedvezőbb-e a védkötelezettség lerovása, mint a laktanyán kivül való tetszés szerinti éléssel, csak a katonai kötelezettséget teljesítve? És vájjon a 3 évi szolgálat rövidebb-e, mint az egy, esetleg 2 évi % Csakis az 1868 : XL. törvényczikk ü

2 l.§-a, mely az önkéntesi intézményt creálta és az 1882: XXXIX. törvényczikk 4. §-ára, mely azt fejlesztette, hívom fel a t. ház figyelmét, mely szakaszokban a törvény az önkéntesi intézményt többször a leghatározottabban kedvezménynek declarálja. Ha tehát lehetséges is, hogy az önköltségen valóönkénteskedés és a müveit ifjak-