Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-186

20 186 országos ülés február 22 én, pénteken. 1889. Jókai Mór pedig ezt mondja: „A tanítók testülete hazánkban az igazi felsőház". Igaz, hogy nem egyforma beszámítás alá esnek ezek a nyilatkozatok, mert Jókainál inkább a phantasia dictálta ezt a nyilatkozatot, Kossuthnak pedig bizonyosan az ő nemes szive sugallta ezen enuntiatiót. De miután én csak azt akarom kihozni, hogy a tanítói kar tekintélyének emelésére van szükség, azért idéztein két ilyen ellentétes gondolkozású és politikai múltú egyéniséget, mint Kossuth Lajos és Jókai Mór. Az elismerésből tehát kijutott nekik, ezzel jóllakhattak. De tényleg a tanítók még mindig mostoha elbánásban részesülnek. Most, midőn a véderő-javaslat gondoskodik úgyszólván különkülön a haza minden polgáráról s igen sok xVjítást eszközöl, kevés jót ugyan, de annál több rosszat, a tanítókra nézve semmi újat nem foglal magában ez a törvényjavaslat. A régi állapot pedig micsoda? Az. hogy a tanítók nem részesülnek egyéb kedvezményben, minthogy nyolez heti kiképzésre sidőnként 13 napi fegyvergyakorlatra szólittatnak. Természetesen, hogy ez is előny, hogy ez is kedvezmény, de nem elegendő arra, hogy a tanítói kar tekintélyét emelje. Mert, t. ház, ki van zárva e mellett annak lehetősége, hogy a tanító tiszti rangra, sőt többet mondok, altiszti rangra szert tehessen és bekövetkezhetik nem a békés, de háborús időben, hogy a tanító saját iskolaszolgájának lenne subordinálva ; (Derültség) mert az az iskolaszolga igenis felviheti legalább annyira, hogy őrmesterséget vagy akármilyen altiszti rangot kap, mig a tanító a mostani viszonyok között és a jelen törvényjavaslat értelmében egyáltalában még altiszti rangra sem emelkedbetik. Ez felfogásom szerint abnormis állapot. Es a néptanítók látván, hogy sem a társadalom, sem a képviselőház nem fogja fel komolyan az ő anyagi és erkölcsi helyzetüket, maguk nyújtottak be hozzám és bizonyosan a t. ház számos egyéb tagjához is egy kérvényt, mely oda culminál, hogy ha közülük egyik-másik mint önkéntes kivan szolgálni, ez tétessék nekik lehetővé. Hát t. ház, tekintsük, hogy ki reflectálhat a meglevő törvények és a jelen törvényjavaslat alapján az önkéntességre? A középiskolák, gymnasiuinok és reáliskolák és a kereskedelmi akadémiák növendékei, tehát akik 7 esetleg 8 éves tanfolyamot végeznek. Tudjuk ezen kivül, hogy a Ludovica-Académia póttiszti tanfolyamát végzett ifjak, ha előzőleg csak 4 gymnasiumot végeztek is, alkalmazhatók a honvédségnél, mint tartalékos hadnagyok, tehát tisztek. A néptanítók, kik a törvény értelmében 4 gymnasiumot, azonfó'lül négy praeparandiai tanfolyamot kötelesek végezni, a mi nézetem szerint, szintén megfelel a középiskolai qualificatiónak — tudniillik a négy gyninasiumi és a négy praeparandiai együttvéve — ezek el vannak zárva azon törvény szerinti jogtól, hogy az önkéntességi évet élvezhessék. Iparkodom röviden rámutatni azon erkölcsi okokra, a melyek a néptanítókat kérvényük benyújtására, engem pedig a felszólalásra késztettek és a melyek alapján, meg vagyok győződve arról, hogy a tanítói kar csakugyan megérdemli, hogy tekintélyét emeljük az által, hogy ő reájuk is terjeszszük ki ezen önkéntességi évet. Nem volna-e úgyis a tanítóra magára s a tanügyre nézve is nagyon előnyös, ha a tanítók egy évig jobb körök ifjaival, mondjuk a tisztekkel társaloghatnának s e mellett a hadi tudományokban némi qualificatióra tehetnének szert? Kérdem továbbá, nem volna-e a tanítónak több tekintélye, ha őhaza jöhetne akár aranybojttal, akár pedig legalább egy csillaggal ? Tudjuk, hogy a köznép előtt, raelylyel a tanító első sorban érintkezik, a tanítói tekintély emelésére milyen üdvös befolyással volna az, ha a tanító szintén mint tiszt, vagy legalább mint altiszt térne vissza? Kérdem továbbá azt, nem volna-e üdvös az országra általában, ha a tanító megtanulván a rendes vezénylést, oda haza a a tűzoltókat taníthatná be ? Tudjuk, hogy a tűzoltói intézmény országos intézménynyé alakul; mennyire előnyös volna tehát már a községre is, ha minden tanító a szükséges elemi vezényletet értené s ebbe másokat is begyakorolna. A mai viszonyok közt ez teljesen ki van zárva, mert én nem láttam tanítót, a ki csak mint altiszt került volna is községébe vissza, szolgálati ideje után. És végezetül azt kérdem a t. ministerelnök úrtól, vájjon nem volna-e felette előnyös, ha a praeparandia vagyis a képezde a középiskolákkal egy rangba helyeztetnék. De nyerne ezzel a tanügy is ; a jobb körök fiai a tanítói pályára sokkal szívesebben adnák magukat és egyúttal szellemileg és anyagilag tehetségesebb ifjak s szívesen jelentkezhetnének a tanítói pályára, a mit mai nap már azért, nem tesznek, mert el vannak zárva az avancement-tól a katonaságnál és bizonyára restelné mindegyik ha bizonyos szolgálati idő után, mint közönséges katona, minden megkülönböztetés nélkül térne vissza. Én azt hiszem, t. képviselőház, ezek oly erkölcsi okok, melyek előtt hajolnia kell a t. képviselőház minden tagjának párttekintet nélkül. Több tanítóegyesület e tárgyban kérvényt is nyújtott be a t. képviselőházhoz; nem tudom, a t. elnök úrhoz benyujtották-e, de nekem beküldték és talán beküldték a t. képviselő urak közül is többeknek. Az én kérésem oda módosul, mél tóztassék következő indítványomat elfogadni: „Ezen 18. §-nál a h) pontnál e szavak után „tanító-jelöltek és tanítók" tétessenek e szavak : „a mennyiben az egyévi önkéntességet igénybe nem vették." Ha ezt a t. minister ur elfogadja, akkor