Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-196
15>ft. országom ülés márezius 6-án, szerdán. 18S9. 249 hogy ha önök megszavazzák is ezt a 24. és 25. § t, azért a mag el van hintve s az előbb-utóbb ki fog kelni. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert t. képviselőház, a magyar nemzet soha sem voltszűkmarkxí és szűkkeblű azon áldozatok meghozatalában, melyeket hazája és a trón megvédése követel. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ép ugy féltékenyen meg tudta őrizni mindenkor azon érdekeket is, melyeket most önök megtámadnak. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ebben a hitben és föltevésben utasítom vissza a jelen törvényjavaslatot, melyet én a kaszárnyapolitika szüleményénél egyébnek tartani nem birok. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Csatlakozom a különvéleményhez, esetleg Beőthy Ákos t. barátom határozati javaslatához. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Fabiny Teofil igazságügyminister: (Felkiáltások a bal- és szélső báloldalon: Halljuk Horváth Gyulát, de nem a Bach-huszárt! Hosszantartó nagy zaj a bál- és szélső baloldalon.) Fabiny Teofil igazságügyminister: Tisztelt ház! Legyen szabad két egészen rövid megjegyzést tennem az előttem szólott t. képviselő ur beszédére, illetőleg azon nyilatkozataira, melyeket az én kijelentésemmel vonatkozásba hozott. Arra, t. képviselőház, mindegyikünk, én főleg el lehettem készülve, hogy nyilatkozataim éles bonczkés alá vétetnek. Komjáthy Béla: Megérdemli! (Nagy zaj a a bál- és szélső baloldalon.) Fabiny Teofil igazságügyminister: Azonban azt hiszem, t. ház, hogy ha idézés történik, nyilatkozatomból egy tételnek nem egy vagy két kiragadott szavát kell felemlíteni, hanem a tételt a maga egészében kell felemlíteni és ugy vonni le abból az okoskodást. (Halljuk!) Felteszem, hogy az előttem szólott igen t. képviselő ur nem szándékosan tette azt, hogy egy nyilatkozatomból csak két szót említett fel „statútum eonclusum est", hogy ez által nyilatkozatomnak oly értelmet adjon, a melyet én semmiesetre adni nem akartam. Azt mondta, t. i., hogy abból, hogy „status demisse supplicant" én azt következtettem, hogy igenis azért „demisse supplicant", mert felségjogról volt szó és mivel „demissesupplieant",azértfelségjog. Felolvashatnám, t. képviselőház, tegnapi beszédemet (Zajos felkiáltások a bal- és szélső balfelöl: Elengedjük! Nagy zaj) és méltóztassék elhinni, szavaimból bebizonyíthatnám, hogy azt mondtam, hogy midőn a végvidéki generalatusnak felállításáról volt szó, midőn a Karok és Rendek azt mondták: „demisse supplicant", akkor a törvénybe ez vétetett fel: „0 Felsége belátása szerint a körülményekhez képest fog intézkedni az ország és KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. a kereszténység megvédésére", ebből talán kitetszik az, hogy én nem a „demisse supplicant"-ból, hanem abból, a mi határozatképen mondatott ki, vontam le a,zt a következtetést, hogy ez felségjog. (Ugy van! jobbfelöl.) így van az és ha kétségbe vonatnék, akármikor felolvashatom a ház naplóját. Ugyanannak az 1715-iki törvényhozásnak ezikkelyei itt feküsznek előttem; épen a legrövidebb ezikkelyeket kerestem elő. Mindjárt a 44. §-ban az van: „hinc statuitur," egy másik czikkben: „item eonclusum est". Ha tehát ugyanazon egy törvényhozás ott, a hol a felségjogokról van szó, igy, ott pedig, a hol a törvényhozás által hozandó törvényről van szó, épen ellenkezőleg nyilatkozik: azt hiszem, hogy nem helytelenül merítettem a törvény ezen eltérő intézkedéséből magamnak argumentumot. Ezt, gondolom, a történelmi hűséggel megegyezőleg szabad volt felemlítenem. (Helyeslés a jobboldalon.) Továbbá az igen t. képviselő ur azt jegyezte meg tegnapi, szerinte szomorú emlékű beszédemre, (Igaz! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) hogy nekem e helyről az ország alkotmányát és alkotmányos jogait megvédeni kötelességem. Teljesen elismerem, de felteszem a t. képviselő ur loyalitásáról, hogy nem fogja kétségbe vonni azt, hogy én ugyanazon mértékben vagyok hivatva a felségjogok épségben tartására, a mily mértékben kötelességem az ország jogai felett őrködni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás abalés szélső baloldalon.) Elnök: Horváth Gyula képviselő ur kivan félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása végett és személyes kérdésben szólni. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy egyfelől személyes megtámadtatás, másfelől félreértett szavaim helyreigazítása czímén a t. ház figyelmét rövid időre igénybe vegyem. Horánszky Nándor igen t. képviselő ur az imént hallott igen szép és súlyos érvekben gazdag beszédében ama váddal illetett engem, hogy a múlt alkalommal azon állásponttal szemben, a melyet elfoglaltam, visszavonulót tartottam. Ezzel szemben méltóztassannk igazságosan megbírálni azt, a mit most mondandó vagyok. (Halljuk! Halljuk !) Legelőször is, t. képviselő ur, nem tudom, hogy hova vonultam vissza. Azt önök be fogják látni, hogy azok közül, a kiket a múlt alkalommal elvesztettem, egyetlen egy embert sem nyertem meg azzal a mit mondtam. Ez tehát törekvésem egyáltalában nem lehetett; de megvolt azon kötelességem, hogy minden viszonyok és körülmények között vallott nézeteimhez híven nyilatkozzam itt a képviselőházban (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás szélső balon.) Épen ezen jogosult önvédelem hatalmaz fel 32
