Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-196
240 190. országos ülés inárczius 6-án, szcrdáu. 1S80 a Bzerint, a mint azt a gyakorlati igények kívánják. Talán ha majd az idő megérleli a dolgot annyira, hogy az intézmény más alakulást nyer, vagy legalább elérjük azt, hogy egyenlő számban lesznek a magyar tisztek a nem magyarokkal, akkor talán acuttá válhatik e kérdés és lehet vele majd foglalkozni. Addig azonban a közös hadsereg dolgait a gyakorlati követelmények szerint kell szabályozni s azért igen helyes, ha azt időről-időre a végrehajtó hatalomra bízzuk. Ezeket szem előtt tartva, midőn részemről keresem a formát arra nézve, hogy magába a törvénybe fogiaitassék a garantia, erre az eszmét Horváth Gyula, t. képviselőtársam felszólalásában találom meg. 0 azt mondja, hogy nem actuáüs az a garantia, mely a határozati javaslatban foglaltatik, mert hisz a nemzet kezében van az ujonczmegajánlás és feltételeinek joga. Tudom, hogy vannak még erősebb alkotmányos fegyvereink is. Hanem a czébzerííség szempontjából önként ki uálkozik még egy kérdés s ez az, okos dolog-e a kisebb bajt nagyobbal elbiritani? Mindent a maga helyén! Az ujonczmegajánlás feltételének nem az a czélja, hogy ezzel a szóban forgó szakasz végrehajtása évről évre biztosíttassák. A dolog lopdcai rendje az, hogy ha valamely törvénynek végrehajtását biztosítani akarjuk: ott, a maga helyén, fejezzük ki ama feltételeket, a melyek mellett ez mint törvény, végrehajtható legyen, ellenkező esetben pedig alkalmazható ne legyen. Elismerem, hogy szokatlan formája a törvénynek a feltételes törvény. De ha valaki azon nézetből indul ki, hogy a jövő szempontjából szükség van garantiára s e gaiantiának a törvényben benn kell lennie, de ugy, hogy a felségjogot még se érintjük: akkor más út nem kínálkozik, mint meghatározni azon feltételeket, a melyek alatt az önkéntesség második szolgálati éve foganatosítható. Ezért voltam én bátor egy módosítványt szövegezni, mely az én felfogásom szerint teljesen biztosítaná azt, hogy a második szolgálati év csak addig vehető igénybe, mig megvannak azok a feltételek, melyek alatt a végrehajtásnak az a hatása lesz, a mely a törvényhozás szándékában van és nem az ellenkező. (Halljuk! Halljuk!) A 15. bekezdés után vétessék fel a törvénybe (olvassa): „Jelen törvénynek a második szolgálati évre vonatkozó rendelkezései addig nyernek alkalmazást, a mig az O Felsége által szentesített szabályok a magyar korona országaiban honos egy évi önkéntesek tiszti vizsgálatára nézve következők megtartására is adnak utasítást: a) hogy a német nyelvben való jártasság csak oly mértékben kivántassék, a mily mértékben annak ismerete a közös hadsereg egységes vezényletének szempontjából szükséges; b) hogy az egyévi önkénteseknek szabadságukban áll a tiszti vizsgálaton az állam nyelvét, illetőleg a Horvát-Szlavonországokbanazon országok hivatalos nyelvét használni; c) hogy a tartalékos tisztek kiképzésénél a fősúly a gyakorlati irányra legyen fektetve." (Nagy mozgás a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső balfelől.) Érzem a politikai naivság minden kényelmetlenségét akkor, midőn a vita ezen előhaladt fokán egy eltérő gondolattal állok elő akkor, mikor a pártok már megállapodásra jutottak a követendő irányra nézve s természetesen tudnom kell azt is, hogy az elfogadás esélye ezen eltérő gondolattal szemben vajmi csekély, sőt figyelembe vételre is alig tarthat igényt. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy mégis előterjesztem ezt a módosítványt, erre engem két ok vezet. (Halljuk! Halljuk!) Először, mert más alakban meggyőződésem szerint szavazatomat nem adhatnám (Élénk helyeslés abal- és szélső baloldalon) s ez elől kitérni nem akarok, a, másik pedig, t. ház, az, hogy engem bizonyos mértékben erre nézve választóimnak adott Ígéretem kötelez. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ez a tisztesség!) Midőn nem lehetek abban a helyzetben, hogy a kisebbség véleményéhez hozzájáruljak s nem találok elég garantiát azon határozati javaslatban, mely elő van terjesztve. Figyelembe kell vennem még azt a módosítványt, a melyet Beőthy Ákos t. képviselő ur adott be. (Halljuk! Halljuk!) Ennek van egy szépség-hibája, (Halljuk!) az tudniillik, hogy én nem szeretném a magyar törvényben megörökíteni, hogy a magyar állam polgárai német nyelven is tehessenek tiszti vizsgát. (Helyeslés a szélső bahn.) A másik pedig az, hogy e módosítvány magában véve nem öleli fel azokat a feltételeket, a melyek szükségesek ahhoz, hogy a törvény végrehajtásában azt a hatást idézze elő, a melyre a törvényhozás számít. S e részben constatálnom kell, hogy a Gajári-féle határozati javaslat maga az actualis megnyugtatás szempontjából több garantiát tartalmaz. (Egy hang a szélső balon: Az nem igaz!) De midőn az előadott meggyőződésre jutok, reám nézve önkéntelenül előáll az a kényszerhelyzet, hogy a magam fejével kell gondolkoznom (Derültség) s itt nem tehetek mást, mint hogy előterjeszszem azt a módosítványt, amelynek elfogadásával biztosítva volna az a ezé], a melyet a törvény elérni akar. Érzem, t. ház. azt is, hogy a politikai pártküzdelemben az egyes ember nem nagy számot tesz, tudom annak a szükségét, gyakoroltam is, hogy vannak körülmények, midőn a politikai okosság azt kívánja, hogy az egyes ember a nézetét pártja többsége akaratának alávesse. Gyakoroltam ezt is, hanem érzem viszont, hogy van ennek egy határa és ez az, hogy ez a meghajolás a haza ártalmára ne legyen. Ez az, a mire választóimnak ígéretet tettem.
