Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-196

lí»íi. országo sfilés márczius 6án, szerdán. 1889. 241 Nem állítom, t, ház, hogy mindazok, kik a határozati javaslatban megnyugvást találnak, nem azon szempontból indulnak ki, hogy a hazának nemcsak ártalmára nincsenek, hanem hogy ezzel használnak is, ámde ez csak feltevés, egy jóslat, a mely nagyobb értékkel, nagyobb gyakorlati jelentőséggel nem bírhat annál, a mivel minden jóslat bir. Én magam is remélem, hogy azok a könnyítések, melyek kilátásba helyeztetnek, elég gyakorlati értékííeknek fognak bizonyulni, hogy azoknak a megváltoztatását czélirányosnak nem fogják találni, de ez is csak feltevés. Az idők beláthatatlanok s arra, hogy mindig ezen czélirányos és helyes gyakorlati felfogás lesz az uralkodó, arra garantiát maga a feltevés nem nyújthat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső halóidalon.) Azért, t. ház, midőn igénytelen szavazatommal egy törvény megalkotásához járulok, lelkemben érzem az aggódó kötelességet arra, hogy minden időkre biztosítva legyen az. hogy az alkotás hazámnak ártalmára ne legyen (Élénk helyeslés balfelöl) és midőn az ellenkező lehetőség szemem előtt áll, akkor szükségesnek tartom előre megállapítani azokat a feltételeket, a melyek biztosítanak arról, hogy a törvénynek az lesz a hatása, a mi czéloztatik és nem más. Ennél fogva ezen inódosítványommal a 24. és 25. §-t elfogadom, e nélkül semmi szín alatt. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Fel fog olvastatni a módosítvány. (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) Tibád Antal jegyző (olvassa a módosítványt) . Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Horánszky képviselő urat illeti a, szó. (Halljuk! HdUjuk !) Horánszky Nándor: T. képviselőház! {Halljuk! Halljuk!) A tárgy fontossága és az anyaghalmaz nagysága következtében, melyet a tegnapi napon az igen t. igazságügyminister ur szomorú emlékű beszéde is bővített, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) kérnem kell a t. képviselőházat, hogy egy kissé hosszabbra terjedő felszólalásomat kegyes türelmére méltatni szíveskedjék. (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólt igen t. képviselőtársam a törvényjavaslatnak 25-ik szakaszához módosítványt adott be, a melyre véleményemet előzetesen és rögtön megmondani sietek. (Halljuk!) Én igen nagyra becsülöm igen t. képviselőtársamnak azon férfias önállóságát és báTörságát, hogy daczára annak, hogy, mint monda, egyedül áll, mégis saját véleményének, saját nézeteinek minden habozás nélkül kifej"ezést ad. (Élénk helyeslés abal- és szélső baloldalon!) Ritka jelenség ez, t. ház, a mi parlaKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. IX. KÖTET. menti életünkben, a mit semmi más szempontból, mint tisztán az ebben rejlő és általam méltányolt érdemnél fogva részemről kiemelendőnek tartok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Helyeslek minden oly törekvést, mely a teendő módosítványokat nem határozati javaslatok alakjában akarja érvényesíteni, hanem igyekszik azokat törvénybe is iktatni, bármily homályos legyen is a, szerkezet, bármily csekély legyen is a tovább lépés, melyet szemben a törvényjavaslattal valaki tesz. {Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, a módosítványnak elfogadását én részemről veszedelmesnek tartom, (Ugy van! a bal-és szélső baloldalon) veszedelmesnek azért, mert ezen módosítvány a felségjogot egyenesen törvénybe iktatná, azon felségjogot nevezetesen, melynek a fennállását a hadseregnél a nyelvkérdésre vonatkozólag el nem ismerhetem s aki a törvényhozásnak ebbeli jogkörét és fennálló jogait korlátlanul fentartani ki vánom. (Helyeslés a hal és szélső baloldalon.) Ha azon módosítás elfogadtatnék, minden kétséget kizáró módon constatáltatnék kettő. Az egyik az, hogy a nyelvkérdés a hadseregnél felségjog, a másik pedig az, hogy ami eddig még nem történt, ezen felségjog törvénybe, is iktattatnék. Ez az, a mi engem vezet, midőn ezen módosítványt elfogadhatónak nem tartom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Felszólalásom további" folyamát, t. ház, kénytelen vagyok egy személyes természetű kérdéshez fűzni, melyre nekem alkalmat t. képviselőtársam, Horváth Gyula ur adott a múltkori, bocsásson meg — szerintem visszavonuló beszédében. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő ur ugyanis jónak vélte a paiiamentarismus érdebeiről és hogy saját szavával éljek, annaktönkretételéröl előadást tartani. (Halljuk! Halljuk!) Előadása alatt én azon közbeszólással éltem, hogy reménylem, e felszólalása a t. kormányelnök urnak szól. O erre felelevenített egy régi történetet, a mely itt e házban 17 évvel ezelőtt mindkettőnk jelenlétében történt, midőn tudniillik a háznak egy igen tisztelt tagja, a ki ma, is képviselő, megtámadta az akkori ministerelnök urat és a t. képviselő ur, ezzel szemben abban a pártban, amelyben együtt voltunk, azon véleményének adott kifejezést, hogy ő oly pártban, a mely a ministerelnököt ily insulfnsokkal illeti, meg nem maradhatna, ha ez valamiképen kellően meg nem oldatnék. De, t. képviselő ur, lényeges különbség van azon iüsultus között, a mely akkor történt az illető képviselő ur részéről és azon támadások között, a melyeket mi intéztünk az igen t. kormány és és annak elnöke ellen. (Ugy van! balfélől.) Az az insultus személyes természetű, magánjellembe vágó gyanúsítás volt, nekünk a t. ministerelnök ur személyéhez ily alakban semmi közünk. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalm.) Mi 81